4. A röpicsapat

375 17 1
                                    


~ Darcy ~

szeptember 2. csütörtök

Másnap csak azért kelek ki az ágyból, mert baromira várom a délutánt, amikor megismerkedhetek a röpi csapattal. Egyébként szívesen visszadőltem volna még pár órára. Este kicsit nehezen ment az elalvás. Az érzéseim egymással viaskodtak. Az emlékeim csak a régi vetélytársam körül keringtek. Őrjítő volt.

Ennek hála egész délelőtt alig tudok figyelni az órákon. Mázli, hogy még semmi létfontosságú nem hangzik el. Óriási a kísértés, hogy felé pillantsak, de nem szeretném, ha bárkinek feltűnne véletlen. Azokat az alkalmakat használom ki, amikor úgy tudok állni, hogy fél szemmel figyelhetem. Azonban nem látok sokat, mivel nagyrészt nekem háttal helyezkedik el. Nem tudom mennyire szándékos ez a részéről, de nekem igen bosszantó.

Végül az utolsó órán át veszi az irányítást a jól eső izgatottság. Nemsokára azon kapom magam, hogy felváltva rázogatom a lábam. Ha akarnám sem tudnám abba hagyni.

Már csak tíz perc!

Amy felé pillantok aki, a középső padsorban ül és ő is tag. Tegnap bemutatkozásnál jó fejnek tűnt, felajánlotta, hogy ma együtt menjünk le a tornatermi beszélgetésre. Készségesen elmesélte, hogy ez az utcai ruhás társalgás bevett szokás, így év elején. Beszámolnak kivel mi történt, ha kell kicsit lelkiznek is. Persze ezt akkor, ha az illetőbe olyan gátlást képez a probléma, ami kihathat a teljesítményére. A végén pedig kitűzi a csapat az éves céljait, melyik versenyen indulnak és kit akarnak idén porig alázni.

Képzeletben eljátszom a bemutatkozásomat. Nem akarom agyon dicsérni a sulit, nehogy túl megszállottnak tűnjek. Pedig a valóságban igenis csorgattam a nyálam, hogy átkerülhessek. Egyedül anyám nem engedte, hogy ezt év közben zavarjuk le, mivel még költöznünk is kellett. Végül ez a kompromisszum született meg. Nyáron költözés és az utolsó évem ebben a suliban tölthetem.

A vissza emlékezésből egy, a homlokomról lepattanó papírgalacsin vet véget. Úgy sejtem eddig Amy-t bámultam és azért írt nekem. Lehajolok, hogy felvegyem, de jó messzire, a hátam mögötti pad alá gurult. Némi szerencsétlenkedést követően megszerzem az üzenetet. Lassan emelkedem fel, nehogy megcsússzak a székkel. Biztonságosan felegyenesedem, és mivel még hátra fordulva ülök megengedek egy pillantást Alissa felé.

A tekintetünk találkozik.

A szívem kihagy egyet. Pislogok. Még mindig tartja a szemkontaktust. A szemöldököm megrándul az elfojtott reakciótól, de nem engedem, hogy kérdőn felszökjön. Elmerülök a mézszínű szemében. Abba gyönyörű íriszben, ami olyan meleg és rideg egyszerre. Amihez annyi emlék köt. Ismerős, de most mégis idegen, ettől pedig belém mar a szomorúság.

Elkapja a fejét és a füzetét kezdi stírölni.

Apró, de annál diadalmasabb mosolyra húzódik a szám, nem tudom levakarni. Remélem a levélke megszerzésével járó örömnek vélik majd.

Íme a küzdelmem eredménye:

Nem kell izgulni, nagyon jó fejek a többiek is.

Könnyen be fogsz tudni illeszkedni. :)

Kuncogva firkálom le választ.

Nagyon várom már.

Kíváncsi vagyok kik vannak a csapatba.

Amynek is helyén van az egója, még képest azt írni, hogy is! A tanárt figyelem, mikor fordul megint a táblához, amint megteszi a galacsin átszeli a levegőt és Amy padján landol. Tökéletes. A másik lány elismerőn bólint.

Új nyitás ✅Where stories live. Discover now