23. A döntés

250 15 0
                                    

~Alissa~

szeptember 18. szombat

Reggel ugyanabban a ruhában térek magamhoz, mint amiben elmentem Darcy-nak ajándékot venni, és amiben bezuhantam az ágyba. Sera ötlete volt, hogy vegyek valamit neki, hátha a gesztus elég üzenettel szolgál. Ambiciózusan vágtam bele a vadászatba és végül találtam is neki valót.

Az első olyan félvállas krémszínű póló volt, amin az a felirat díszelgett: "Az én királynőm". Nem tudtam otthagyni, bár Sera bizonytalankodott. A másik egy szerelmes bögre, amin szintén a felirat fogott meg: „Köszönöm a sok csodás orgazmust!" Ezután már annyira elfáradtam, hogy örültem, végre hazaértem.

A pólót ölelve aludtam be az ágytakarón... És most itt tartunk. Úgy érzem magam, mint a mosott lószar. Kikecmergek az ágyból, majd a fürdőben felfrissülök egy gyors zuhannyal és hajmosással. Az áporodott szájszagomnak is búcsút mondok. Mikor kilépek a folyosóra egészen új embernek érzem magam. Legszívesebben egyből rohannék Darcy-ékhoz, de korgó gyomrom nem enged el anélkül, hogy megetetném.

A konyhába igyekszem, hogy összecsapjak valami szendvicset. Egyszer csak anyám jelenik meg. Köszönünk egymásnak és ő is beszáll a kaja készítésbe. Közben pedig belevágunk a nagy beszélgetésbe, amit már halogatunk pár napja. Eddig nagyon röviden foglaltam össze a sulit. Darcy-t is beleértve.

– Mi a helyzet Darcy-val?

Persze, hogy belevág a közepébe!

– Most nem vagyunk jóba.

Anyám kérdőn pillant felém a paradicsom szeletelés közben. Folytatom, és remélem megérti mit hadoválok össze.

– Kicsit... Nagyon elcsesztem. Látott engem meg Lyssát csókolózni.

– Micsoda? De miért csókoltad meg azt a lányt?

– Anya! Kérlek, hadd mondjam, majd utána kérdezhetsz – mély levegőt veszek, ismét neki futok. – Szóval Lyssának nem meséltem Darcyról, mert nem tudtam mit érzek vele kapcsolatban.

– Mármint ki iránt?

– Darcy iránt. Régen sose gondoltam rá riválisnál többre. Úgyhogy nem tudtam, csak a testét akarom vagy a lelkét is.

Anyám abbahagyja a zöldség szeletelést és csak rám figyel. Én tovább szórakozok a kenyér kenéssel, bár már csak az az egy szelet van hátra, amit éppen csinálok.

– Lyssa pedig meglátogatott és lesmárolt, mikor Darcy itt volt.

– Jaj, édesem!

– Darcy akkor elrohant és nem is nagyon akar azóta beszélni velem .

– Ne add fel, Alissa! – megsimogatja a karom. – Ha elmagyarázod ezt így neki, biztos megérti. Valószínűleg rosszul esett neki, hogy mással látott.

– Igen. Ma átmegyek hozzájuk.

– Rendben – biztatóan rám mosolyog, majd magamra hagy, hogy egyek.

Miután végzek a kajával és rendet teszek magam után, ajándék táskát keresek a cuccoknak. Szerencsémre találok egy szép darabot, amibe gyorsan be is suvasztom amit kell. A cipőhúzás közben elköszönök anyámtól, aki a nappaliban tévézik.

Kinyitom az ajtónkat.

Megdermedek.

Darcy lihegve áll a küszöbön.

Elfelejtek levegőt venni. Csak bámulok rá, mintha égi jelenés lenne.

– Alissa, az ajtó! – kiált ki anyám a huzat miatt. A végtagjaim, azonban nem engedelmeskednek. Félek, ha megmozdulok az illúzió elvész. Anyám fel áll, hogy megnézze miért nem csukom be az ajtót. – Ó. Szia Darcy!

– Csókolom! – integet az ősömnek.

– Akkor én hagylak beszélgetni titeket.

Hallom, amint elcsoszog a papucsában a szobájába, majd bezárkózik.

Még mindig nem moccantam, és végkép nem szólaltam meg. Utóbbit Darcy teszi meg.

– Be mehetek?

Szó nélkül állok félre. Az állam a padlón koppan. Idiótán bámulok utána, ahogy beljebb jön és leveszi a cipőjét. Végre visszacsukom az bejárati ajtót.

– Mit... ? – nagyon nehezen találom a hangom.

Darcy zavarban van, látom, hogy elpirult és kék szeme a padlót fürkészi.

– Szeretnék beszélni veled. A történtekről.

– Igen, én is – lehelem. – De ugye most nem csak képzelődöm?

Meglepve rám pillant, látja, hogy komolyan kérdezem. Felkacag. Mégis kihallok belőle némi szomorúságot. Összefacsarodik a szívem.

– Tényleg itt vagyok. Bocsi, hogy ennyire kerültelek, csak...

A lábam megroggyan. Félek a választól. ... csak nem akartam ezzel a nyűggel foglalkozni? Nem várom meg, hogy befejezze. Közbevágok.

– Menjünk be – ezzel megindulok a kanapé felé. Csupán remélni tudom, hogy nem fogyatékosként járok, mert jelenleg egy kocsonyára emlékeztet a testem.

Leülünk egymás mellé.

Darcy megköszörüli a torkát. – Megkaptam a leveled.

Felnyögök. A rettegés vas markába kerülök. A reggelim kikívánkozik. Fel idézem a szöveget, és rájövök, az hogy itt van nem csak igent jelenthet, hanem vissza is utasíthat. Szólni szeretnék, de nem megy. Szerencsére ő nem zavartatja ennyire magát.

– Eleinte mérges voltam, amiért az arcomba nyomod a Lyssával való kapcsolatod. Az én fejembe nehezen fér össze a barátság és a dugás.

Fél mosolyra húzódik a szám. – Pedig ez pont így van. Jól kijövünk, de az nem olyan, mint... Mint veled.

– Miben más?

– Nehéz szavakba önteni. – Ennek ellenére lázasan töröm az agyam, hogyan is magyarázhatnám el. – Ez nagyon hülyén fog hangzani, de jobb nem jut eszembe. Olyan, mintha a lelkünk is szexelne, nem csak a testünk.

Darcyból kirobban a röhögés. Katartikusan, önfeledten. Csak nézem őt. A szép száját. A kecses testét, amivel most jobbra- balra dülöngél. Azon kapom magam, hogy én is nevetek. Vele együtt.

Hirtelen abbahagyja, a könnyeit törölgeti. Teljes testtel fordulok felé. Rám néz, vidámság csillog a kék íriszében, fekete haja lágyan omlik a mellkasára. Meg akarom simogatni és mire észbe kapok már nyúlok is felé.

Darcy közelebb csúszik, most már összeérnek a combjaink. Könnyen elérhetem őt, tovább nyújtózom felé, de ugyanolyan lassan, mintha attól tartanék, elillan. Azonban ő megragadja a kezem.
Megijedek, hogy tolakodó voltam, vagy csak nem vágyik az érintésemre. Azonban a fájdalomnak ideje sincs belém marnia. Darcy a puha száját a tenyerembe nyomja. Megpuszil egyszer, majd kétszer. Döbbent pislogással figyelem őt. Megborzongok, míg a szemembe könnyek gyülnek.

Új nyitás ✅Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt