22. Választási lehetőség

250 16 0
                                    

~Darcy~

szeptember 17. péntek

Már meg sem lepődöm azon, hogy egy tekintet lukat éget a hátamba. Ennek ellenére, minden idegszálammal a lányokra koncentrálok. Véletlenül sem szeretnék felé pillantani. A figyelem eltereléshez pedig csatlakozik Aaron, aki feljogosítva érzi magát, hogy most már velünk lógjon.

Amy gratulál a randihoz, és huncut mosolyából tudom, hogy ő várja a folytatást. Kendra-ról ne is beszéljünk, aki már a második randinkat akarja megszervezni. Meglepődöm, mikor a srác szól rá a barátnőmre, hogy várja meg a ma délutánt.

Egészen az utolsó óráig nem izgulok, de ahogy rájövök, hogy nemsokára tényleg randira megyek... Kezdek ideges lenni. Nincs sok kedvem hozzá, bár Aaron jó fej és vicces. Mikor kicsengetnek szép lassan pakolok össze. Kifele menet Kendra fülig érő szájjal sétál mellettünk. Igen mellettünk, mert Aaron máris a másik oldalamnál foglal helyet. Az órai anyagon veszekszünk, hogy mennyi értelme volt.

Kiérünk a parkolóban, ahol a barátnőm elköszön tőlünk. Ekkor esik le, hogy Amy-t nem látom sehol. Megkérdezni már nincs lehetőségem, mert Kendra máris bevágta magát a kocsijába.

Aaron szelíd mosollyal az arcán fordul felém, felajánlja a karját. Udvariasan elfogadom és hagyom, hogy az utcák útvesztőjében elvezessen a helyszínig. Útközben a fociról kérdezem. Mesél magáról, de rám is kíváncsi. Úgyhogy hasonló lelkesedéssel mesélek a röplabdás pályafutásom kezdetéről.

Amikor megérkezünk meglepődöm, milyen szép a kis fagylaltozó. Fapadlós teraszon vágunk át, a vintage stílusú kerti bútorok között. A korláton piros muskátlik pompáznak, sőt a gerendákról is virágok lógnak lila, kék és rózsaszínben.

Az üzletben kellemes hűvös fogad és rengeteg fagylalt. Nehéz a választás. Kiderül, hogy Aaron nem szereti a citromot. Amikor kicsi volt, beleharapott egybe és a fanyarú arca miatt mindenki kinevette az oviban. Én pedig elárulom, hogy a vaníliát nem szívlelem. Végül én egy málnát és lime-ot választok, ő pedig belga csokit és áfonyát kér.

Mesél az eddigi éveiről ebben a suliban. Elkezdi a tanárokat kiparodizálni, amin borzasztóan jót nevetek. A könnyeimet törölgetve jutok a megállapításra, ebből a randiból lehetne akár még egy.

– Nem úgy nézel ki, mint aki nagyon szenved a randitól – Aaron derűs tekintettel lesi a reakcióm.

– Tényleg jól érzem magam.

Kicsit zavarba jövök, hogy nemet mondtam neki először. Pedig mennyi nevetésről maradtam volna le! A lelkemnek viszont, most nagy szüksége van erre a vidámságra.

– Ha van kedved sétálhatunk... – ajánlja fel.

Ő már befalta a fagyiját, de az enyémből se maradt sok. Teli szájjal bólintok.

– Szuper fizetek és mehetünk.

Tiltakoznék, hiszen úgy tartom helyesnek, ha mindenki fizeti a maga részét, de túl gyorsan tűnik el a boltban. Mire visszaér már indulásra készen vagyok.

– Jártál már a Kör parkban?

– Nem, még nem. Alig egy hónapja költöztem ide.

– Szuper! Vagyis, csak ha ráérsz, megmutatnám.

Jaj, igen a sok dolgom! Bocsánatot kérek és arrébb megyek telefonálni. Igazából senkit nem hívok fel, de szokásos hangerővel beszélek. Hátha hallgatózik.

– Szia! Nem baj, ha ma kicsit később megyek? – Szia! Ugye nincs baj? – Dehogy, csak közbe jött egy másik program. – Jól van semmi baj, gyere amikor tudsz. Puszi. – Köszönöm.

Új nyitás ✅Место, где живут истории. Откройте их для себя