Új nyitás ✅

19. A falakon túl

~Alissa~

szeptember 14. kedd

Miután Darcy-t elnyelte a föld, mindent elmeséltem Lyssának. Közben Sera már úton volt felém, mert neki is szóltam, hogy nagyon elcsesződtek a dolgok. Hárman próbáltunk valamit kiokoskodni, de elég nehéz, ha a telefont nem veszik fel és az üziket se nézik meg. Egyetlen reményem az iskola maradt.

Kicsit arrébb a bejárattól megállunk a barátnőmmel. Mély levegőket veszek, hátha elűzhetem velük a rettegést, hogy ma nem tudok mindent megbeszélni Darcy-val. Sera megpaskolgatja az arcom, kicsit megmasszírozza a vállam. Kb. úgy, mintha egy edző lenne, aki éppen ringbe küldi a bokszolóját. Bár úgy is érzem magam. Harcolni fogok, de nem mernék fogadni, ki nyer.

Én, megbeszéljük a dolgokat VS. Darcy, aki totál ignorál engem.

Egy darabig a földszinten maradunk és úgy teszünk, mintha a faliújságra kitűzött egyik hirdetésről beszélgetnénk. Közben radar módjára figyeljük a mellettünk elhaladókat. Eredménytelenül. Darcy előttünk érhetett be. Pár perccel becsengő előtt felvonszoljuk magunkat. Sera átkarol, mert olyan szinten zombi vagyok, hogy az emeletre érve leblokkolok, hogy most merre menjek.

Ismerős nevetés üti meg a fülem. Odapillantva Amy-t, Lexin-t és persze Darcy-t látom, utóbbi háttal áll nekem. Szorít a mellkasom, arcvonásim is eltorzulnak. Sera együttérzőn ölel még szorosabban és beterel a terembe. Alig zuhanok le a székemre máris megszólal a csengő és a többiek is szépen beszállingóznak.

Szemtelenül végig kísérem a tekintetemmel, ahogy ő is helyet foglal. Egy röpke pillantást sem vet felém. Halkan felnyögök, a padon koppan a homlokom.

– Alissa, szedd össze magad, így tuti nem léptek előre – szól rám Sera.

– Kösz – órásit fújtatok, mielőtt fojtatom. – Úgy nehéz kommunikálni, ha a másik falakat húz maga köré.

– Akkor rombold le!

Felnézek Serára, aki biztatóan mosolyog rám, de az én ábrázatom minimum közönyös. Esetleg kétkedő.

– Ez egy baromi jó tanács – felelem szarkasztikusan. – Némi tanács, hogyan is tegyem ezt?

– Kitaláljuk ne félj!

A társalgásunkat félbeszakítja az érkező magyar tanár. Nála tényleg csendben kell maradni, mert nagyon szeret beírásokat meg egyeseket osztogatni.

Ma valahogy a környékünkön ülőknek szófosásuk van, minden szünetben szórakoztatnak valamivel. Félig figyelek rájuk, fél szemmel Darcy-t lesem. Amy feláll, és Darcy is felpattan. Együtt mennek, valószínűleg, klotyóra. Hát ez szuper!

Órán levelet írok Serának, amiben megosztom az aggodalmam, miszerint esélyem sincs kettesben beszélni vele. A barátnőm biztat, hogy még van két óra, várjam ki, hátha történik valami csoda. Nem tudom, mikor lett látnok, de az utolsó szünetben Darcy valóban egyedül marad.

A telefonjába merült el. A gyomrom összerándul, de összekaparom minden bátorságom és elindulok felé. Felnéz, de nem vesz észre, csak mikor elkezd körbefordulni. Ledermed, a szemei elkerekednek. Nem lassítok. Arra azonban nem számítok, hogy elsprintel előlem.

Ekkor veszek vissza, és lázasan keresek indokot, amiért arra kellett mennem. Nem szeretnék olyan kérdéseket kapni, hogy miért akarok vele beszélni.

Visszaérve a padunkhoz levágok egy adag A4-es papírt és leülök. Sera kérdőn pislog rám. Mivel hátra fordult a lányokhoz, nem látta az előbbi jelenetet. Észreveszi a fejemen, hogy kudarcnak élem meg a történteket. Óra után hazafele kérdez csak rá, mikor már senki sincs a közelünkben.

– Mi történt?

Hangom tiszta letargia.

– Egyedül maradt. Úgyhogy fogtam magam és elindultam hozzá, de észre vett és elhúzta a csíkot.

– Micsoda?! Ne! Ezt nem hiszem el! – Sera nagyon felháborodik. – Hogy lehet valaki ennyire gyerekes?

– Nem gyerekes!

– Nem?! Nekem nagyon is annak tűnik.

– Nem tudhatjuk, mi van a háttérben.

– Megmondom én neked mi van. Fosik, és nem mer ezzel szembe nézni. A gyengék választják a menekülést, a helyett, hogy szembenéznének vele és leküzdenék.

Megállok, döbbenten meredek rá. Észre veszi, hogy lemaradtam és hátra fordul. Farkas szemet nézünk. Nem tudok mit reagálni, úgy tátogok, mint hal a szatyorba. Kegyetlen, de igaz szavak hangzottak el. Tudom, hogy azok, bármennyire is nem tetszik.

Újra mozgásra bírom a lábaim.

– Inkább azt találjuk ki, hogy törjem szét a falat, amit felépített maga köré.

– Keresd meg a gyenge pontját.

Erre a szememet forgatom. – Már megint nagyon konkrét voltál...

– Én nem ismerem, te valamivel jobban. Találd ki mi lehet a baja. Vagy derítsd ki mi a gyenge pontja, amit ha ragadsz, vagy ha kedveskedsz ott akkor megnyílik.

– Jó. Oké, értem.

Egy darabig csendben ballagunk, majd barátnőm felcsillanó szemmel elővezeti az ötletét.

– Írj neki szerelmes levelet!

– Kidobná, ahogy meglátja, hogy én írtam.

– Akkor csak annyit írunk le, hogy... Valahol várják.

– Jaj, Sera. Erre tuti nem megy el. Meg tök átlátszó.

Oda érünk a kereszteződéshez és elköszönünk egymástól. Megbeszéljük, ha bármi egyéb eszünkbe jut akkor okvetlen írunk a másiknak.

Végül némi házi munka után mégis leülök írni. Papírt keresek és egy szépen fogó tollat. Elkezdem a gondolataimat kiadni magamból, hátha jobban átlátom a helyzetet.