5. Legnagyobb titok

344 18 2
                                    


~ Alissa~

szeptember 2. csütörtök

Ez a reggel sem indul túl kellemesen. Sera teljesen kiborul a bejelentésemen, miszerint lehetséges, hogy kihagyom a pénteki bulit. Jogosan aggódik, mert ha én nem megyek egy ilyesfajta összeröffenésre, akkor tényleg gáz van. A kifogásaimat nem tudom neki elővezetni, mert társaságunk akad, de megígérem, hogy suli után még visszatérünk erre a témára.

A szünetekben a lányokkal mégis csak a holnapról lehet beszélni. A barátnőm nem említi mit mondtam neki reggel, szóval úgy teszünk, ahogy máskor is. Lelkesen osztjuk a ruhaötleteket, a smink tippeket és azt, hogy kivel akarunk majd összefutni és ki, milyen partnert fog becserkészni. Utóbbiról még fogalmam sincs, viszont azt nagyon is tudom kivel nem akarok találkozni majd. Feléve, ha meg gondolom magam és elvonszolom oda a seggem.

Az utolsó órán már rengeteget fészkelődök, feszít a felgyülemlett szorongás. Legszívesebben csak hazarohannék. Mégis kénytelen vagyok valami indokot kitalálni, mert az igazságot nem akarom kimondani.

Fél szemmel Darcyt figyelem, ő is elgondolkodó fejet vág. Egészen biztosan tudom, hogy a röpicsapatról álmodozik. Amy megdobja egy galacsinnal, ami beesik a pad alá. Darcy kihalássza és ahogy felemelkedik rám néz.

Jégkék szemei megdermesztenek. A szívem megdobban, örül, hogy ismét látja ezt az ismerős, szép íriszt. Ugyanakkor elfelejtek levegőt venni. Mintha az idő megállna és csak mi lennénk a teremben. Emlékek tolulnak az agyamba, korábbról, mikor ebbe a szépséges szempárba néztem. A mellkasomban lassan bontakozik ki a fájdalom, hogy aztán hirtelen belém marjon.

Elkapom a fejem, az előttem heverő füzetre meredek. A légzésemre próbálok figyelni. Muszáj az agyamat másik irányba terelni, mert a torkomban már ott a gombóc. Nem merek a barátnőmre pillantani, aki mellettem ül.

Darcy visszafordul. Az óra hátra levő részében csak nézem, ahogy röpködnek közte és Amy közt az üzenetek.

Többet nem néz felém. Kifejezetten keserű szájízem lesz. Ha már most így összebarátkoztak, akkor mi lesz később?! Mi lesz így velem, aki mindig a röpisek nyakán lógott?! Elképzelni nem tudom, milyen pokoli lenne látni Darcyt a pályán játszani, úgy, hogy nem én vagyok mellette.

Erősen lehunyom a szemem, mély levegőket veszek. Ezt nem szabad tovább gondolnom, mert a végén még itt leszek rosszul.

Hálát adok a gondviselésnek, mikor a tanár elenged minket.

Lassan térek vissza a jelenbe.

Darcy feláll, pont egyszerre Amyvel. Ezt nem hiszem el! Egymásra bámulnak, majd Amy elindul, de Darcy még visszapillant felém. Elkapom a tekintetem, pulzusom megugrik. Reménykedem, hogy nem látott meg.

– Átmehetek hozzátok? – Sera felvont szemöldökkel figyel.

Sok energiát igényel, és némi időt, mire ki tudom nyögni a választ.

– Persze. Anyám úgysincs otthon.

– Remek, akkor tudunk majd beszélgetni.

Elgyötört arckifejezésem látva felnevet. Felkapjaa cuccom az övé mellé és már indul is kifele a teremből. Idegesen követem, közben intek a többi barátnak.

Egész úton feszengek és alig figyelek, mit magyaráz a szülei új hobbijáról. A házunkban síri csend uralkodik, így az első dolgom zenét kapcsolni, miközben Sera kényelmesen elnyúl a kanapén.

Új nyitás ✅Where stories live. Discover now