Destino Oculto (Harry Potter ff.)

Aranyos, de kicsit furcsa

*Melody Fawley

A reggelt Dumbledore professzor irodájában kezdtem, mivel még volt pár dolog, amit meg kellett beszélnünk. Például a felszerelések. A nagy szökés közben ugyan elhoztam magammal pár tankönyvemet, de mint kiderült itt a Roxfortban nem ezeket használják, ezért az igazgató beszerzett nekem mindent, ami csak kellett. A minden alatt pedig tényleg mindent értek. Új tankönyveket, talárokat, sőt még a bájitalokhoz szükséges hozzávalókat is. Miután ezeket átadta már küldött is volna órára, de nekem eszembe jutott valami.
- Professzor úr, ön szerint miért nem keres? Miért nem jött még értem? - egyáltalán nem volt logikus lépés ez részéről, és a legrosszabbtól féltem.
- Bevallom ezen már én is elgondolkodtam, de nem jutott eszembe semmilyen ésszerű válasz. A nagynénéd igazán számító asszony, ezért várható, hogy valamilyen nagyobb terve van, de ehhez még el kell intéznie néhány dolgot. Szívesen mondanám, hogy nem kell miatta aggódnod, de az hazugság lenne. A legváratlanabb pillanatban is megjelenhet, ezt ne felejtsd el. Ezért kérlek rá Melody, hogy vigyázz. Ne mászkálj egyedül, ha lehet. Az iskolákban biztonságban vagy, de Selma keze sokáig elér, bárki lehet ellenség akármilyen barátságosan is viselkedik veled.
- Rendben, majd óvatos leszek - bólintottam.
- Most pedig menj, ha jól tudom Lumpsluck professzorral lesz órád, a pincében - tette hozzá, mikor valószínűleg látta, hogy nem teljesen tudom, hogy merre is induljak.
- Köszönöm igazgató úr!

Reménykedtem benne, hogy hamar lejutok, hiszen csak végig lefelé kellett mennem, de sajnos nem így lett. Ezek a mozgó lépcsők állandóan kiszúrtak velem, és össze-vissza vittek a kastélyban. Az óra már ment, mikor odaértem, ezért nagy levegőt véve kopogtam, majd beléptem a terembe, ahol mindenki felém fordult. Lumpsluck professzor egy igazán érdekes ember. Fecseg, de nem sokat, illetve mindig csak annyit mond, hogy felkeltse vele az érdeklődésedet, mint az anyukám esetében. Tudtam, hogy ő is Mardekáros volt, de arra nem számítottam, hogy a tanárunk ismeri őt. Szinte éreztem, hogy tudta, hogy meg fogom még keresni emiatt. Az órán viszont nem csak ez lepett meg, hanem Sirius Black is. Tegnap ugyan már találkoztam vele egy rövid időre, de mégse vártam azt, hogy a kezemet fogva fog majd vígasztalni. Ez kicsit kellemetlen volt, de nem tudtam, hogy mit kéne tennem, ezért csak a szemeit bámultam. Azt mondják a szem a lélek tükre, ezért abból próbáltam kiolvasni, igazából bármit. Aztán eszembe jutott amit Dumbledore mondott reggel, bárki lehet ellenség, akármilyen barátságosan is viselkedik veled. Ezután pedig Regulus szavai is eszembe jutottak, amiket a családjáról mesélt. A családja, akárcsak Selma néni, aranyvér mániás, de Siriust bár még hivatalosan nem tagadták ki, már most úgy viselkednek vele, mint egy kitagadottal. Biztos, hogy ő nem ellenség. Csak meg akar nyugtatni. De vajon miért? Nem is ismer. Lehet, hogy Reg kérte meg, hogy figyeljen rám? Valószínűleg ez a magyarázat, csak próbál segíteni, hogy beilleszkedjek. Miután lezártam magamban ezt a gondolatmenetet csak rámosolyogtam, amit szinte egyből viszonzott.
- Köszönöm.
- Neked bármikor - végig a szememben nézett, és itt lettem biztos abban, hogy Sirius Black-nek nincsenek rossz szándékai.
- Mostmár figyelnünk kéne, mert le fogunk maradni- jeleztem neki, miközben a kezemre néztem, amit még mindig fogott.
- Ja igen, bocsi - kicsit mintha zavarba jött volna, amit nem teljesen értettem, hiszen semmi nem történt.
- Nos gyerekek, ma egy igazán egyszerűnek tűnő bájitallal kezdjük az évet, de pont ebben van a kulcs. Egyszerűnek tűnik, de hatalmas odafigyelést igényel, pont ezért párosával fogjátok elkészíteni. Hiszen tudjátok, több szem többet lát - nevetett az igazán vicces megjegyzésén - A béke elixírjét kell elkészítenetek - kezdett bele a mai feladat ismertetésébe Lumpsluck. Örültem, hogy nem sokat késtem az óráról és nem kezdtek el nélkülem semmit.
- A tankönyv 23. oldalán van hozzá leírás, de először kíváncsi lennék arra, hogy ki ismeri ezt a roppant érdekes kis főzetet.
Mivel már korábban tanultam róla, sőt a stresszesebb időszakokban használtam is már, ezért magabiztosabb emeltem fel a kezemet, és meglepődtem, hogy az enyémen kívül elég kevés kéz lendült a magasba.
- Evans kisasszony már annyiszor megcsillogtatta itt a tudását - fordult egy vörös hajú lány felé - Remélem nem haragszik meg, ha most inkább Fawley kisasszony válaszára vagyok kíváncsi - felém fordulva várta válaszomat.
- A béke elixírje oldja a szorongást és nyugató hatása van, de ha túlzásba esünk az összetevőkkel, akkor annak komoly következményei lesznek, mint a hosszantartó, vagy a visszafordíthatatlan alvás.
- Pompás, igazán pompás - mosolyogodott el Lumpsluck - Úgy érzem, hogy ez a válasz 10 pontot ér a Mardekárnak!
- Mit jelent, hogy 10 pontot kaptam? - fordultam Sirius felé suttogva.
- Lényegében nem te kaptad, hanem a házad, a négy ház között megy a verseny év közben, és te most 10 ponttal járultál hozzá a győzelemhez - fordult felém ő is.
- Megnézted a hozzávalókat? - váltottam hirtelen témát.
- Még nem, de mindjárt kikeresem - kezdett el lapozni a tankönyvében. Mivel feleslegesnek tartottam, hogy én is kinyissam a sajátomat, ezért közelebb húzódnam az övéhez és együtt kezdtük el olvasni.