Destino Oculto (Harry Potter ff.)

Beszélnem Kell Vele!

* Sirius Black

- Ne bámuld már ennyire! - lökött oldalba Remus - Nagyon feltűnő vagy!
- Nem érdekel - folytattam tovább Melody megfigyelését. Melody. Gyönyörű név, egy gyönyörű lánynak. Vajon hány éves? Van középső neve? Hol a családja? Olyanok, mint az enyém? Miért akarták férjhez adni? Rengeteg kérdés merült fel bennem, amikre minél hamarabb válaszokat akartam kapni. De hogyan? Nem támadhatom le ezekkel. Még a végén bolondnak nézne. Még mindig figyeltem, mikor összeakadt a tekintetem az öcsémével. Először rajtam nézett végig, utána pedig a lányon vezette végig a tekintetét, akinek éppen Lucius Malfoy tartott kiselőadást valamiről, valószínűleg az aranyvér fontosságáról. Mikor visszanéztem Regulusra az ajtó felé biccentett, ezzel jelezve, hogy beszélnünk kéne. A barátaim végignézték ezt a kis jelenetet, ezért mit sem szólva felálltam a helyemről, és elindultam kifelé. Nem sokkal később Reg is csatlakozott hozzám.

- Miért bámulod ennyire Melodyt?
- Nem is bámulom - néztem oldalra. Nem tudtam Reg szemébe nézni. Féltékeny voltam rá. Nagyon.
- Sirius! - nevetett fel - Nem vagyok vak, ha Lucius nem foglalta volna le, neki is biztos feltűnt volna. Szóval, miért nézed ennyire?
- Én csak... - valami kifogást kerestem, de semmi nem jutott eszembe.
- Sirius... - sóhajtott - Az öcséd vagyok. Tudom, hogy már semmi nem olyan, mint régen, de ettől függetlenül megbízhatsz bennem. Látom, hogy valami nincs rendben, és ez nem most kezdődött. Már hetek óta ilyen vagy. Aggódom érted...
- Már hónapok óta Melodyval álmodok, de eddig nem tudtam a nevét, és azt se tudtam merre keressem, de most, hogy itt van nem tudom levenni róla a szemem, és azt érzem, hogy a közelében akarok lenni, de közben megijeszt ez az egész, mert még sosem volt ilyen velem, és féltékeny is vagyok, mert nem tudom, hogy mi van köztetek, csak annyit látok, hogy jól kijöttök egymással, és ez zavar, de ijesztő is, mert én vagyok Sirius Black, aki sosem szokott féltékeny lenni senkire - mindent egy szuszra mondtam el, ezért abban sem voltam biztos, hogy mindent rendesen értett.
- Azta - hirtelen csak ennyit tudott kinyögni, amit nem is csodálok. Nehéz lehet felfogni, mert az elmúlt percekben össze-vissza beszéltem.
- Ha ez megnyugtat nincs köztünk semmi, barátságon kívül. Jókor voltam jó helyen, és ennek köszönhetően jól megértjük egymást - veregetett vállon.
- Ez tényleg megnyugtató - mosolyogtam rá, és szépen lassan elmeséltem neki mindent, amit eddig tudunk, Dumbledore és McGalagony beszélgetését is beleértve. Jó érzés volt, hogy megint ilyen hangulatban beszéltem Regulussal. Hiányzott már az öcsém. Az idő eléggé elrepült, mikor egy angyali hangot hallottam meg a hátam mögött.
- Zavarok? - mikor hátra fordultam az álmaim lányát láttam meg.
- Nem, dehogy - állt mellé Reg - Melody, ő itt a bátyám, Sirius.
- Szi-Szia - dadogtam.
- Szia - nyújtotta a kezét - Melody Fawley vagyok. Mikor hozzá értem a kezéhez, legszívesebben többé el sem engedtem volna, de muszáj volt.
- Vége a vacsorának, és Lucifer azt mondta, hogy keresselek meg, és majd veled menjek vissza a klubhelyiségbe, addig ő megkérdezi a házvezetőt, vagy kit, hogy hol fogok aludni - fordult Regulus felé.
- Lucifer? - nevettem fel hangosan.
- Hát az a nagyon világos hajú fiú, Lucifer - nézett rám összevont szemöldökkel, amitől eszméletlenül aranyosan nézett ki.
- Lucius - nevettem rá újra - A neve Lucius, bár jobban belegondolva a Lucifer jobban illik hozzá.
- Hoppá - pirult el egy kicsit - pedig azt hittem, hogy most az egyszer jól jegyeztem meg valamit.
- A nevekkel nekem is sokszor problémám van. Például a Mórákat is sokszor keverem.
- Mórákat? - a homlokán ismét ráncok jelentek meg.
- A görög mitológiában, akik a Sorsot írják - bólogattam hevesen, miközben mélyen a szemébe néztem, mintha csak a szemeiből próbálnám kiolvasni, hogy ő látott-e már engem valaha, valahol.
- Moirák - most rajta volt a sor, hogy felnevessen, amitől nagyot dobbant a szívem - Látom tényleg bajod van a nevekkel.
- Öö.. Csak egy picit - vakartam meg a nyakamat.
-  Melo, jobb, ha megyünk. Nem jó ötlet megvárakoztatni Luciust - szólt közbe hirtelen Regulus, úgy tűnt, hogy az tart tőle. De vajon miért?
- Oh oké, akkor menjünk - mosolygott rá, aztán felém fordult - Örülök, hogy találkoztunk, majd holnap biztos látjuk még egymást.
- Igen... Remélem... - motyogtam.
- Ha még holnap is ide fogsz járni, akkor tuti - nevetett rám, amitől nekem is mosolyra görbült a szám.
Jó éjt, Sirius - intett, mielőtt Regulus után indult. Kissé fájó szívvel, de fülig érő vigyorral indultam el én is a szobámba, ahol a srácok érdeklődve vártak.
- Na? - rugózott James az ágyon - Mondj már valamit!
- Holnap randizunk - dőltem le az ágyamra.
- Tessék? - fordultak felém mindhárman.
- Ez biztos? - kérdezte Peter kissé félve.
- Mit mondott pontosan? - ült fel Remus is az ágyán.
- Hogy holnap biztosan találkozunk - vigyorogtam a plafonra.
- Sirius - Remus úgy kezdett bele, mintha egy gyerekhez beszélne - Csak kedves akart lenni, ez nem randi. Tudod az emberek általában így szoktak elköszönni egymástól.
- Neeem - ráztam meg a fejem még mindig vigyorogva. Olyan voltam, mint aki be van rúgva - ez biztos randi. Nem lehet más! Jó éjt srácok! - úgy ahogy voltam betakaróztam, és a fal felé fordultam, anélkül, hogy tudomást vettem volna, a hozzán beszélő barátaimtól. Holnap randizunk. Melodyval. Melody és én. Én és Melody. Csak mi ketten. Regulus nélkül. Mikor végre elaludtam, az álmaimban is vele találkoztam, amihez egy rossz szavam sem lehetett.