Destino Oculto (Harry Potter ff.)

Esküvői Előkészületek

* Melody Fawley

Vasárnap délután van. A tükröm előtt álltam, és hagytam, hogy a dadám feladja rám a nagynéném által kiválasztott esküvői ruhámat. Nem ellenkeztem. Felesleges lett volna, hiszen úgysincs beleszólásom. Sosem volt,és soha nem is lesz. Mióta édesanyám után édesapám is eltűnt mindenről a nagynéném döntött. A legkisebb dolgoktól kezdve, - mint például, hogy mi legyen az ebéd - a legnagyobb döntésekig, - mint például, hogy a 15 éves unokahúga kihez menjen feleségül. Miután megkapta a felügyeleti jogunkat, a testvéremet, Addisont a Durmstrangba küldte, velem pedig Amerikába költözött, így az Ilvermornyba kezdtem meg a tanulmányaimat. Szerettem itt élni és tanulni, mégis éreztem, hogy valami nincs a helyén. Én nem ide tartozom. Olyan volt, mintha csak egy kívülálló lettem volna a saját életemben.

- Gyönyörű vagy - a dadusom, Rosemary Syth hangja zökkentett ki a gondolataimból -, olyan kár, hogy a szüleid nem lehetnek itt.
- Ha a szüleim itt lennének, akkor nem kéne még férjhez mennem - jegyeztem meg kissé keserűen. 15 évesen még csak az első szerelemnek kéne be(nem)teljesülnie, vagy az első csalódásnak, nem egy házasságnak. Ezt Rosemary is nagyon jól tudta, de nem szólt semmit, csak megsimította a vállig érő hajamat. Jövőhéten, szeptember 2-án lesz a nagy nap. Hozzámegyek egy szinte ismeretlen fiúhoz. Találkoztunk már párszor, de ezek a találkák mindig formálisak voltak, és szinte csak a nagynéném és az ő szülei beszéltek. A nevén és a korán kívül alig tudtam róla bármit is.

- Tökéletes férjed lesz! - ezt az egy mondatot hallgatom már azóta, hogy Selma néni bejelentette a lánykérést. Tény, hogy társadalmi és politikai szinten is nagyon elismert család, a Picquery család örököse, de ez engem hidegen hagy. Ha szeretném, akkor felőlem aztán magnix is lehetne. Ezt persze sose mondanám Selma néni előtt, mert még a mondatom végére sem érnék, máris röpülne felém egy kis crucio. Meg van győződve róla, hogy egy varázslónak csakis varázslóval lenne szabad házasodnia. Ha tehetné szerintem törvénybe is iktatná. Még szerencse, hogy ez nem rajta múlik. Körülöttem folytak az események, a hajam után a szolid sminkem is elkészült, nekem mégis olyan volt, mintha csak pár perc telt volna el.

- Gyere Melody - az idősödő hölgy még utoljára megigazított rajtam mindent, és a kezemet fogva vezetett az ajtóhoz. - Az úrnő már biztos vár.
Úrnő a francokat. Ha a szüleim nem tűntek volna el még mindig egy senki lenne a varázslók társadalmában, a ranglétra legutolsó fokán. Az életében alig ért el bármit is, a jólétét csak apám vagyonának köszönheti. De nem sokáig. Amint Addison nagykorú lesz megkapja a saját örökségét, utána 2 évvel pedig én is elvehetem azt, ami engem megillet. Tudom, hogy Selma néni azt hiszi, hogy a házasságom után majd lemondok mindenről, de ezt akár már most el is felejtheti. Sok mindent elengedtem már az életem során, de az örökségemet nem fogom. Félreértés ne essék, nem a vagyon érdekel, hanem az emlékek. A pénzre nincs szükségem, de a házat és a különböző családi ereklyéket nem hagyom elveszni. Azok az utolsó dolgok, amik a szüleimből megmaradtak.

- Mi tartott ilyen sokáig? - Selma néni kimért, szigorú hangja hirtelen ért, ezért kicsit megrezzentem - Húzd ki magad! A magassarkúd túl sokat emel rajtad, szinte kilátszik a bokád! Ez a haj szörnyű! A fonatok már elavultak, Rosemary jövőhétig nézz utána a varázslóvilág legújabb divatjának! A smink maradhat, - állt meg előttem - kiemeli a szemedet.
- Igenis, úrnőm! - hajolt meg az idős nő - Azonnal beszerzem a legfrissebb divatlapokat!
- Szerdán este lesz egy utolsó fogadás az esküvőtök előtt - indult el a társalgó felé, és bár nem jelezte, tudtam, hogy nekem is követnem kell őt - Ott lesz a varázsvilág elitje, nemcsak Amerikából, hanem Európából is várunk vendégeket. Ne szúrd el! A legjobb az lenne, ha végig Rupert mellett maradnál, és csak akkor szólalnál meg, ha kérdeznek, akkor is csak tömören. Érthető voltam?
- Igen, Selma néni - bólintottam. Világos, mint a nap.
- Csak jót akarok neked, tudod ugye? - a hangja hirtelen lágy lett, és ha nem láttam volna a szemében égő nagyra vágyást, még el is hittem volna, hogy minden az én érdekemben történik, de az évek során megtanultam, hogy Selma néni sakktábláján én csak egy egyszerű gyalog vagyok, akit bármikor képes beáldozni. De mi lenne, ha kezembe venném a sorsomat?
- Tudom, Selma néni - válaszoltam végül kicsit késve a kérdésére.
- Grim és Penelope is azt akarnák, hogy jó életed legyen.
- Igen, Selma néni - ja persze, biztos azt akarnák, hogy a lányuk 15 évesen megházasodjon. Az életem nem állt másból, csak a beleegyezésből. De mi lenne, ha egyszer végre nemet mondanék?
- Most menj, mosd le a sminket és öltözz át! Ezt a cipőt pedig nem akarom többet látni! - ezzel elfordult és bement a szobájába. Hogy mit csinálhat ott néha akár egész nap, azt nem tudom, de nem lepődnék meg, ha voodoo babákat szurkálna, vagy mérgeket kotyvasztana, amiket utána azoknak ajándékozna, akiket nem kedvel. Szóval igazából bárkinek, aki csak rá mer nézni.
Mivel a házat egyedül nem hagyhattam el, Selma nénit pedig a délután folyamán nem láttam többet, - mondjuk, ha láttam volna, valószínűleg úgyse ment volna bele egy kis sétába - ezért úgy döntöttem, hogy kiülök a kertbe. Nyár lévén még késő délután is egész meleg volt, de azért lehetett érezni, hogy lassan szeptemberre vált a naptár. Szeptember. Az ősz és az iskola kezdete. Még fel sem fogtam, hogy én idén szeptemberben nem megyek vissza az iskolába. Selma néni szerint magántanárok segítségével is képes leszek befejezni a tanulmányaimat, de a házastársi kötelezettségeim előrébb vannak. Biztos vagyok benne, hogy pár éven belül elvárja majd, hogy gyereket szüljek, ha szerencsém lesz, akkor legalább azt megvárja, hogy nagykorú legyek. Én nem ilyen életre vágytam. Tanulni akartam. Bejárni a világot. Új embereket megismerni. Örülni. Csalódni. Nevetni. Sírni. Élni. Nem pedig négy fal között bezárva lenni. De mégis hova mennék? Nincs pénzem vagy más rokonom, aki befogadna. Addison messze van, azt sem tudom, hogy tudnék eljutni hozzá. A szüleim barátai pedig Angliában élnek, mi is onnan költöztünk ide, mikor 9 éves voltam. Selma néni egyik napról a másikra döntött így, állítása szerint nem akarta, hogy Angliában mindenről a szüleim jussanak, eszembe, de mindketten tudtuk, hogy ez nem igaz. Más állt a háttérben, de hogy mi volt az, azt a mai napig nem tudom, pedig biztos, hogy valami fontos dolog volt az. Senki nem dönt úgy ilyen hirtelen, hogy másik kontinensre költözik. Még Selma néni sem. Nem hagyott volna ott mindent ilyen sürgősen, még házunk sem volt mikor idejöttünk, a csomagjaink nagy része is csak később érkezett utánunk. Csak az érkezésünk utáni napokban tudta elintézni a fontosabb dolgokat, mint egy ház, vagy éppen a pálcahasználati engedély. Egy szóval nem volt felkészülve erre az útra.

Miután besötétedett visszamentem a szobámba, és elalvásig egy másik világról álmodoztam, amiben nincs Selma néni, nem kell férjhez mennem, és újra Angliában élek a családommal.