Destino Oculto (Harry Potter ff.)

Mentőakció

* Melody Fawley

Ideges voltam nagyon, hiszen ha semmi nem áll az utamba, pár óra múlva nem az oltár előtt fogok állni, hanem Angliában, lehetőleg Albus Dumbledore előtt. Regulus az elmúlt pár napban az egyetlen szövetségesemmé vált, akivel a tervünk legapróbb részleteit is sikeresen kidolgoztuk. Oh Merlin, csak sikerüljön! Kora reggel van, de már órák óta ébren fekszem az ágyamban. Pár óra, és muszáj elkezdenem a készülődést. Úgy kell tennem, mintha minden Selma néni tervei szerint haladna. Nem kapkodhatok, ki kell várnom a megfelelő pillanatot és akkor eltűnhetek innen, lehetőleg örökre.

Újra és újra átismételtem magamban a tervünket, de végül 8 óra táján muszáj volt kikelnem az ágyból. Egy hosszabb fürdés utána, a köntösömben mentem vissza a szobámba, ahol Rosemary már a ruhámmal a kezében állt. Az egész délelőttöt a szobámban töltöttem, itt készült el a hajam és a sminkem is.

- Készen vagytok már? Nem akarom megvárakoztatni a vendégeket! - Selma néni amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is hagyta a szobát, egy hangos ajtócsapódás kíséretében. 

- Gyere Kincsem, mehetünk! - mosolygott rám a legkedvesebb ember, akivel valaha is találkoztam. Itt az én időm!

- Jaj Mary, nem mennél előre? Annyira izgulok, szeretnék egy kicsit egyedül lenni, átgondolni a dolgokat - ez nem is volt teljes hazugság, mivel tényleg rettenetesen izgultam, csak éppen más miatt, de emellé hatalmas bűntudat is társult. Nem akartam, hogy a dadámnak miattam bántódása essen. Féltettem őt Selma néni haragjától, ezért hirtelen döntöttem.

- Mary! Én ma nem megyek férjhez, az egyik vendéggel Angliába szökök, gyere te is velünk! - az arcán különböző érzelmek váltakoztak, mint a meglepettség és féltés, de végül az elgondolkozás.

- Kislányom ez nagyon veszélyes! Bajod is eshet.

- Nem Rosemary, nem eshet! Főleg nem akkor, ha te is segítesz! Regulussal mindent kiterveltünk! Gyere velünk!

Pillanatokon belül már ketten rohantunk a hosszú folyosón, amelynek a végén remélhetőleg Regulus már várt minket. Szerencsére nem kellett csalódnom benne, indulásra készen várt minket a fali kárpit előtt.

- Hát ő? - fordult felém, miközben bizalmatlan pillantásokat küldött Rosemary felé.

- Benne megbízhatunk - biztosítottam - velünk jön.

- Nagyszerű, ha egy felnőtt is van velünk biztos nem fognak belénk kötni.

- És most mi a terv, gyerekek? A kapun nem fogunk kijutni - Rosemary a válla fölött percenként hátrapillantott, tagadni sem tudta volna, hogy ideges.

- A könyvtárunkban megtaláltuk a ház tervrajzát, amiben a titkos járatok is fel vannak tüntetve. A kárpit mögött van egy alagút, ami egyenesen Rodrik bácsi kocsmájába vezet minket. Vele pedig Regulus megbeszélte, hogy használhassuk a Hop-hálózatot - ismertettem a tervet.

- Hogy sikerült rábeszélned? - kérdezte az angol fiút.

- Nem volt nehéz, nem kedveli Selmát, - vonta meg a vállát - de jobb lenne, ha indulnánk, bármikor észrevehetik, hogy mi történt.

Először és léptem be a sötét lyukba, utánam Mary és végül Regulus zárta a sort. Mivel a járat szűk volt, és látszott rajta, hogy már évtizedek óta nem használták, rengeteg volt a pókháló, amiből a ruhámra és a hajamba is került. A kocsmában már Rodrik bácsi, egy 70 év körüli varázsló várt minket, indulásra készen, de Mary személye meglepte őt.

- Nem fogtak gyanút? - nézett rám aggódva.

- Nem, legalábbis nekem nem úgy tűnt.

- Nagyszerű, akkor készen álltok? Fogsz egy kis port,beállsz a kandallóba és kimondod a hely nevét, ahova menni akarsz. Fontos, hogy tisztán és érthetően mondd ki! Roxmortsba fogtok megérkezni, onnantól az ifjú Black úrfi tudja az utat. Sok sikert Melody Fawley!