Csecse Attila x reader

4.fejezet (düh és mámor)

A partiba hatalmas volt a hangzavar. Mindenki részegen dölöngélt, örjőngött és ordibált. Valamivel kultúráltabb helyre számítottam. 

Erőssen szorítottam Bogyó izmos karját, szorossan a vállához simultam és, így fürkésztem a terepet.  Sok arc, egyik se jelent számomra semmit. De ekkor megpillantottam azt az arcot. Az arcot, ami többet jelent mindennél. Legalább is valaha így volt. 

Attila egy csillogós fekete garbót viselt. Rásimult gondosan megmunkált mellizmaira. Mosolya csak, úgy ragyogott, de mégse volt boldog. Fehér fogainak fénye kisütöttte a szemem. Egy pillanatra megvakultam.

-Jól vagy? - kérdezte mély hangon Bogyó. Bólintottam. És ekkor elengedtem a kezét.  kezet, ami az elmúlt 10 percben a biztonságot jelentette számomra. És egy mmásik kéz felé nyúltam. Egy kéz felé, ami nem csak a boldogságot ígérte, de egy egész életet is. Bogyó arca elsápadt majd a mérgtől vörös lett. Az idegek csak úgy duzadtak ki a nyakán. Nem érdekelt. Megindultam Ati felé. Ő is észrevett. Leejtette a kezében tartott poharat. Szemei szívecske alakúan kezdtek világítani. Szaladtam felé. Loholtam. A hiánya eddig megölt. Minél közelebb kerültem hozzá, annál jobban éreztem azt hogy élek. Hoogy szabad vagyok. Hogy önmagam vagyok. Már csak 3,21centiméteer volt közöttünk. Meg akartam csókolni.

Közel hajolt hozzám.

Orrunk már szinte össze ért.

Éreztem a lehelletét az arcomon.

Beleborzongtam. 

Szívem úgy kalapált, mint még soha.

MEg akart ő is csókolni. 

Én is őt.

De végül nem így tettem

Felpofoztam.