3.rész: érzelmek (fellings)

71 3 0
                                    

Vuk elvitt rucit venni, majd fodrászhoz, ezt követően körmöshöz, majd betértünk egy sminkes szalonba is és egy gyönyörű cipőt is vásároltunk. 

Haza mentünk. Az én házamba. Abba a házba, ahol utolsó ott tartózkodásomkor még Ő is ott volt. Ő, Attila. Aki a Nap é a Hol. Az éjjel és a nappal. A legkeserűbb szenvedés és a legédesebb mámor. A legfinomabb búza és a legszönyrűbb rozs. A kezdet és a vég számomra. Lényegében nekem ő az élet. Az oxigén, aki nélkül meghalok. A fény, aki nélkül elsorvadok. A kacaj, aki nélkül bánatos vagyok. Attila az akiből elegem volt, de mégis kellet volna nekem, hogy velem legyen. De most nem volt itt. A szobák falait szürkére festette a borús táj és a vidámságot varázsoló férfi mosolyának hiánya. Atit hiányolva szinte zokogott a lakás.

....

- Mutasd már magad kislány! - győzködött Vuk, aki a szobám ajtaja előtt izgatottan várta, hogy láthasson az új ruhámba. A tükörbe néztem. Élén vörös, meglehetősen testhez simuló, földig érő, ujjatlan ruhát viseltem, melynek az oldalán egy méretes kivágás díszelgett. Tűsarkúm is hasonló vörös színben csillogott. 

A kilincset lenyomva kitártam az ajtót. Barátom csiga lassúsággal mért végig. Tetőtől-talpig. 2szer is. 

- Bomba vagy girl. Remélem sírva fakad az a rongybaba, ha meglátja mit veszített. - sikogatott izgatottan. Engem nem, annyira hozott lázba ádáz terve, de nem volt nagyon más választásom. - Siessünk, már vár lent a limó.

Az álltalában forgalmas utca most teljesen üres volt. Sötét lett mire leértünk. A lámpák fényei megcsillantak a délutáni esőzésekből maradt kis pocsolyákban. Beszálltam a limóba. Odabent fergeteges party tombolt, de én nem voltam buli hangulatba. Pedig jól tudtam, hogy egy ennél csak hatalmasabb banzájba készültünk. Végig futott a hideg a hátamon. Kényelmetlenül éreztem magam a sok idegen társaságában. Nyúltam volna a telefonomért, de ekkor eszembe jutott, hogy nekem nincs, olyanom. Ketté törtem, nehogy Ati keresni tudjon. Pech. Elővettem hát a pót telefonomat, ami egy kis vezetékes volt. A por is belepte. Öreg jószág. Random számokat kezdtem tárcsázni, hogy elüssem az időt. 

- Héj, Y/N kússz ide! - hallottam a kocsi másik sarkából Vuk nyekegését. A mulatókon átpréselve magam mellé keveredtem valahogy.

- Mit akarsz te babcsíra? - kérdeztem kissé ingerülten, de mentségemre szóljon, kicsit becsiccsentettem. Az alkohol látványától. Sajnos mindig, így hat rám. 

- Szeretném, ha megismerkednél Bogyóval a csiga fiúval, aki a partnered lesz a mai partiban. -a barátom éjfekete szemei huncutul csillogtak. Lazán bólintottam egyet. Ekkor Vuk fogta magát és előhúzott egy sószórót a zsebéből. 3 szor megrázta és egy szem sárga só bukkant elő. Nem is só szem volt, hanem egy csigaház. Hatalmasat villant majd úgy éreztem szűkösebb lett a hely. A csigaház megnőtt. 

- Are you lost baby girl? - hallottam egy mély és érdes hangot. Mintha csak a tenger morajlása lebegett volna a fülem mellett. Kinyitottam eddig csukva tartott szemeimet és elámultam. Még életmben nem láttam hozzá foghatóan szép férfit. 

Csecse Attila x readerWhere stories live. Discover now