Csecse Attila x reader

2.rész: Egy régi barát(an old frined)

Az eső fátyla mögött láttam egy csillogó szempárt. A barátom volt az.
- Oh, Vuk! - tártam szét karjaim majd drága barátom zokogva a keblemre borult. 

*20 perc múlva Vuk odújában* 

- Most komoly, hogy így összevesztetek csajszi? Ez nagyon durvci... - panaszkodott egy csésze teát kortyolva. 

- Igen, dobom is azt az ökröt. - szóltam morogva. A szívem meghasadt, amint kiejtettem e szavakat, de tudtam, hogy ez az egyetlen megoldás. 

- Add a telód girl én majd kioffolom. - tartotta felém a kezét vagyis a mancsát. Pár pillanatig tétováztam. Nagy lépés volt, amit féltem megtenni. Megváltoztassam az életem? Vagy szenvedjek tovább? 

Egy perc se telt bele és már Vuk kis ujjainak hangos pattogása vízhangzott a kis oduban. Veszett módon gépelt. 

- Nézd! - tartotta felém a telefont, amiről leolvastam az Atinak írt üzenetet: Bocsi cunca, de ennek vége. Jobbat érdemlek. Nálad mindenki jobb. Szerettelek. De ennek már vége. Keress más halat. Nagy a tenger. De a legszebb hal (én) már átváltozott egy arany tollú griffmadárrá és otthagyta a poshadt vizet. Már vastag hótakaró álltal fedett hegyek felett szállok. Keménység és brutalitás. Ez vagyok én. A bájos, ártatlan kislány, akit ismertél már nincs többé. A szenvedés megölte. Más lettem. Period. 

- De még szeretem. - ez az egy mondat volt, amit ki tudtam nyögni. A színtiszta igazság. Akár milyen nagy és zabolátlan volt a dühöm, a szerelmem nem folythatta meg. Attila egy kincs, akit most éppen belepett egy homok kupac, de alatta még ragyog.

- Ne engedjük, meg, hogy erre ő is rájöjjön. - Vuk egy kacérat kacsintott majd felpattant és engem is magával rántott. - Shoppingolni megyünk bitch.