Csecse Attila x reader

1.rész- A csata (the fight)

A hideg őszi eső cseppjei mosták le az arcomról lassan lepergő könnyeket. A szél kegyetlenül tépte a pár perce még szépen copfba fogott hajamat. Kabátomat nem húztam be épp csak felvettem, olyan nagy sietségbe voltam. Sokkal inkább menekültem. Összetört szívem minden dobbanása újabb fájdalom volt számomra. El akartam süllyedni egy Budapest utcáit mosó pocsolyába. El akartam dobni magamtól megtört szívem, fáradt lelkem. De nem tehettem. Együtt kellet élnek a kínnal, amiről úgy éreztem szépen, lassan felemészt.

*15 perccel korábban*

- Ezt nem mondod komolyan? - förmedt rám kimérten Attila. A városi lakásom barátságos falai között, éles kés vágása ként vízhangoztak kegyetlen szavai. Én a kanapén ülve könnyezve tördeltem a kezeimet és minden erőmmel azon voltam, hogy ne essek neki és tépjem ki az összes haját. - Te tényleg azt hiszed, hogy megcsallak? - ráncolta mérgesen szemöldökeit. Ő volt felháborodva, amikor nekem volt csak meg rá az okom, hogy haragudjak rá.

-Elég egyértelmű. A tényekkel szemben nem érnek semmit a hazug szavaid. - álltam fel határozottan és mélyen belevéstem tekintetem az övébe. 

- Már megmondtam azt se tudom ki ez. - mutatott az asztalon heverő telefonjára, amin egy lánnyal való chat volt megnyitva, aki szíveket és egyéb romantikus viszonyra utaló üzeneteket küldött a pasimnak. Ez én pasimnak. Attilával már 2 és fél éve voltunk együtt. Épp ideje volt egy kis szünetnek. 

-Ne mond, hogy nem ismered Ariana Grandét, éjjel-nappal a zenéit hallgatod és miatta nézted végig a V mint Viktóriát 3-szor. - kiabáltam ingerülten, miközben patakokba folytak, a fájdalomtól és dühtől kiserkent könnyeim az arcomon. 

- Hogy lehetsz ennyire bizalmatlan. Én szeretlek. - a hangja most már halkabb volt, szinte könyörgő, de én nem dőltem be neki. - Kérlek y/n! Tudom, hogy te is szeretsz. - most már tényleg könyörgött. 

A hatalmas erkély ajtón kinéztem az elcsendesedett belvárosra. Este fele volt már. Az égen szürke felhők sorakoztak fel. Majd egy nagy dörrenés és leszakadt az ég. Egy pillanatra ijedten összerezzentem. Attila óvatosan közeledni kezdett felém, de én nem kértem a vigasztalásából.

- Egykor én is szerettelek, de nem tudom képes leszek e erre tovább. - hangom elcsuklott. Az arca, az a mindig vidám arca, most fájdalomtól eltorzult. Meg akartam volna érinteni, de a bennem tomboló düh ezt nem engedte. 

Felkaptam a székről a kabátom és sietős léptekkel megindultam az ajtó felé. Attila utánam eredt és kérte hadd tegye jóvá a dolgokat, hadd magyarázzon meg mindent, de én meg se hallgattam. Az ajtóba érve megragadta a karom. Próbáltam szabadulni a szorításából, de erős kezei nem engedtek. 

- Várj egy percre Y/n! - szólt lágyan. Rá néztem. - Ez a te lakásod. - szólt. Én kitéptem a kezem az övéből majd elrohantam. Nem érdekelt többé 

*flashback vége*

Az utcán sétálva egyszer csak neki mentem valaminek. Szőrt éreztem. Ez nem is valami volt, hanem valaki. Letöröltem a könnyeim és, hogy jobban lássak. Ekkor pillantottam meg egy régi jó barátomat. Vukkot.

- Eltévedtél kiscica? - hallatszott mély férfias hangja. Elmosolyodtam

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Vége az első résznek. Remélem tetszett hamarosan jön a kövi.