A tiltott ábránd

18

Már az autóban ültem, és elég kényelmetlennek éreztem a helyzetett. Cole néha rám pillantott és volt amikor a kezemet vizslatta.

-Nem fáj.-mondtam neki mikor láttam, hogy már percek óta a lila kezemet nézi.

-Legalább ne hazdj nekem.-nézett fel a szemeim irányába.

-Nem hazudok.-mondtam durcásan, de tudtam, hogy igaza van.

-Legalább akkor magadnak ne hazudj.-nézett rám majd az útra vezette a tekintetét.

A csönd ami közénk telepedett szinte megölt mindkettönket, de kivételesen a kórház közelsége az épitmény kirajzolódása megmentette ezt a rettenetes helyzetett.

-Megjöttünk.-emlékeztett Cole.

-Igen láttam.-válaszoltam.

A kórház bejáratához közeledve elúralkodott rajtam a félelem, de ezt próbáltam nem kimutatni.

-Ne félj itt leszek.-mondta Cole, úgy néz ki ezt sem sikerült nem kimutatnom.

-Nem félek.-vágtam rá habozás nélkül.

-Ahogy érzed.-válaszolta ismét, tudta, hogy nem az igazságot mondtam.

Az információs pulthoz érve, egy kedves nő mosolygott ránk az asztal és a vastag üvegfal mögül.

-Miben segíthetek önöknek?-kérdezte a hölgy.

-Tesi órán ráestem a csuklómra és elképesztően fáj.-mondtam, és láttam Cole arcán, hogy nem érti miért ezt mondtam.

-Azonnal elküldöm magát egy röntgenre.-nézett rám.

-Köszönöm.-mosolyogtam rá.

-Már mehet is, végig a folyosón majd balra és a harmadik ajtó lesz az.-mosolygott távábbra is.

-Köszönöm mégegyszer.-mondtam, majd elindultunk a röntgen terem felé.

Amikor a hatalmas vas ajtóhoz értünk kicsit még mindig féltem, bár tudtam, hogy innét már nincs menekvés. Majd 5 perc után egy idős hölgy szólított és megkért, hogy fáradjak be.

-A barátjának kint kellenne maradni mert sugárveszély van odabent.-mondta a hölgy mikor látta, hogy Cole is felállt a helyéről.

-Ő nem a barátom.-mondtam tiszta vörös arccal.

-Még.-rakta hozzá Cole, és a hölgy csak mosolygott.

A teremben kicsit féltem, de tudtam, hogy nem érhet baj.

-Láttam a papírján, hogy tesi órán érte a baj, legközelebb vigyázzon magára jobban.-mosolygott rám ő is mint szinte minden kórházi dolgozó.

-Rendben, legközelebb jobban figyelek majd.-mosolyogtam.

-Ezt fel kellenne vennie magára a sugárvezély miatt.-adott egy ólommal bélelt ruhát.

-Rendben.-feleltem.

-Majd ha felvette kérem, hogy legyen kedves és rakja ide a kezét.-mutatott a gépre.

Miután megröntgenéztek a csuklómat kisétáltam a folyosóra ahol Cole várt rám.

-Mit mondtak?-sétált oda hozzám.

-Még semmit vissza kell mennem az információs pulthoz.-néztem fel rá.

-Akkor menjünk oda.-mutatott maga elé.

A recepcióhoz érve megvalva az igazságot féltem, de hát ha most be kell gipszelni akkor be kell.

-Elnézést vissza küldtek magához, azt mondták itt már többet fogok tudni.-mosolyogtam.

-Igen, a keze csak zúzódott de vigyázzon rá mert akár ebből még törés is lehet.-nézett a szemembe a hölgy, hogy vegyem komolyan azt amit mondott.

-Rendben, köszönöm.-indultam volna mikor újra hozzám szólt.

-Ezt váltsák ki a gyógyszertárban, és persze borogassa a kezét.-mosolygott rám majd elköszöntünk egymástól.

-Én nagyon sajnálom Sarah.-fogta meg a fejét Cole mikor már a kocsihoz értünk.

-Semmi baj.- nyúltam a keze után.

-Én egy igazi barom vagyok.-ütött egy hatalmasat a kocsija tetejére.

-Cole semmi baj, de tényleg.-fogtam meg újra a két kezét, ő pedig hirtelen megcsókolt engem.

-Ezt nem szabadna.-mondtam két csó között.

-Nem érdekel.-mondta majd elváltunk egymástól.

A kocsiban ülve csak a rádió szólt, mikor hazaértünk nem volt otthon senki. Cole bekísért a házba, utána pedig elment otthonról így egyedül hagyva engem a hatalmas luxus lakásban. Nem sokkal később az ajtó nyitódás hangjára lettem figyelmes, kijebb mentem és megláttam Cole-t egy hatlamas rózsa csokorral a kezében felém sétálni.

-Ezt neked hoztam.-adta a kezembe a virágot.

-Köszönöm de nem kellett volna.-adtam az arcára egy puszit.

-Figyelj de igen, én sosem voltam ilyen de mióta te beléptél az életembe én azóta nem vagyok önmagam.-nézett a szemembe.

-Én most nem tudom mit mondjak.-nézetem én is a szemébe.

-Nem kell, hogy bármit is mondj.-nézett rám fáradt arccal.

-Szeretlek Cole Feller.-mondtam és megcsókoltam.

-Én is téged Sarah Jones.-csókolt meg ő is, és úgy szorított, hogy majdnem megfulladtam.

Mivel egyedül voltunk itthon egész nap, így éjjel is ezért együtt aludtunk de nem történt semmi mert Cole megígérte, hogy addig vár majd rám még én is akarom.

Reggel

Mikor felébredtem az ágyban egyedül voltam, kicsit megijedtem de felültem és akkor láttam meg, hogy Cole hagyott nekem egy papírt az éjjeliszekrényen.

„Nem akartalak egyedül hagyni, de elkellett jönnöm mert ma meccsnap van, kérlek gyere ma ki a meccsre."

Szeretlek!

olvastam fel hangosan a papíron álltakat.