A tiltott ábránd

11

A tegnapi napomról inkabb nem is beszélve beforordultam az iskolám utcájába, közben azon gondolkodva hogy két különböző természetű ember számára van-e egyáltalán olyan, hogy szerelem. Lábaimat gyorsan szedve ma sikerült időben oda érnem az egyetemre, az iskola kapuját átlépve mindig külünös érzés fog el. Ezt az érzést nem tudnám mihez hasonlítani, de aki talán még jár iskolába az tudhatja hogy miről is beszélek. Az osztáy felé sétálva oldalt állva megpillantottam Li-t, gyorsan mellé léptem és hosszan a megöleltem.

-Jó reggelt, ma is később jöttél.-nézett rám szomorúan.

-Ne haragudj.-mondtam bedobva a boci szemeket.

-Ezek a szemek.-mondta nevetve.

-Tudom hogy a gyengéd ha mérges vagy rám.-néztem rá.

-Ma három óránk lesz Mrs.Butler-rel.-váltott gyorsan témát.

-Hogy hogy ma ő lesz?-kérdeztem kíváncsian.

-Mindig ő lenne amúgy csak eddig sose jött be.-válaszolta lazán.

-Hmm, nem is tudtam.-válaszoltam.

-Kis tudatlan.-mondta mosolyogva.

-Te vagy a tudatlan.-nézetem rá kicsit sem mosolyogva.

-Csak vicceltem.-mondta és közelebb lépett hozzám.

-Tudom, ezt beszívtad.-utánoztam hogy milyen arcot vágott ezelőtt egy perccel.

-Nagyon vicces vagy.-mondta és odébb ment.

-Jaj ne vágd be a hiszit.-mentem utána.

-Ezt pedig te szívtad be.-röhögött a képembe.

-Most kvittek vagyunk.-mondtam.

-Egyenlőre.-mondta.

-Gyertek be gyerekek.-szólt ki Mrs.Butler a teremből.

-Ez olyan kicsit Jancsi és Juliska volt tanárnő.-mondta neki az egyik osztálytársam, mi pedig nevetésben törtünk ki.

-Akkor dolgozattal kezdünk.-mondta a tanárnő mérgesen.

-Csak vicceltem tanárnő.-mondta neki a fiú.

-Én nem.-mondta a tanárnő rezzenetes arccal.

Végig ültük a borzalmasan unalmas óráinkat, és az egyiken sajnos még dolgozatott is írtunk. Li-vel az iskolából már kifelé haladtunk mikor ismét mellém lépett a tegnapi fiú.

-Szia Sarah, akkor eljössz ma igaz?-kérdezte rám nézve.

-Igen elmegyünk.-kacsintott rá Li.

-Rendben.-válaszolta fura arccal.

-Li én tényleg megfoglak egyszer ölni téged.-néztem rá mérgesen.

-Tudom, de legalább jól fogjuk érezni magunkat.-mondta.

-Már aki.-néztem rá még mindig nagyon mérgesen.

-A pályán találkozunk.-mondta Li majd lelépett valahova.

-Ha egyáltalán megyek.-mondtam de ezt már csak valószínűleg én halottam.

Miután hazaértem hatalmas meglepetés várt, ugyanis anyukám otthon volt. Nem is szólt volna nekem hogy ma érnek haza.

-Szia anyu.-öleltem magamhoz.

-Szia kicsim.-ölelt ő is erősen.

-Szia Michael.-köszöntem neki is.

-Szia, jó titeket újra látni.-mondta és láttam hogy a szeme is mosolyog.

-Milyen volt a nyaralás.-kérdeztem mind tőlük.

-Nagyon jó volt.-válaszolták egyszerre.

-Nézd mit hoztam neked.-mutatott felém egy kis ajándékcsomagot anyukám.

-Köszönöm.-mondtam és elvettem tőle a csomagot.

-Tetszik?-kérdezte és az arcomat fürkészte.

-Igen.-válaszoltam.

-Ennek most nagyon örülök.-mondta megkönnyebülve.

Anyukád nagyon izgult hogy tetszeni fog-e neked.-nézett rám Michael mosolyogva.

-Anyu nekem viszont most mennem kell.-mondtam és felálltam az asztaltól.

-Hova kell menned kicsim?-kérdezte anyukám kíváncsian.

-A sasoknak lesz meccsük és elhívtak rá.-mondtam.

-És mégis ki hívott el? Valami titkos hódoló?-kérdezte anyukám nevetve.

-Igen valószínűleg egy hódoló.-mondtam nevetve.

-Akkor ma a fiam is játszik?-kérdezte tőlem Michael.

-Igen, úgy tudom ő a csapatkapitány.-néztem rá az ajtóban állva.

-Szia kicsim.-integetett nekem anyukám.

-Sziasztok.-integettem én is nekik.

A pályához érve alig halottam amit Li nekem mond, ugyanis olyan hangosan szúrkoltak az emebrek hogy szinte süket lettem.

-Hát itt vagy.-szaladt felem Os teljes menetfelszerelésben.

-Igen itt vagyunk.-mondta Li kicsit indulatosan.

-Bocsi, hogy is hívnak?-kérdezte Li-től.

-Hát nem olyan szarul mint téged.-mondta Li és elsétált.

-Most mennem kell ne haragudj.-mondta és Li után mentem.

-Ekkora egy pöcst.-mondta Li-mérgesen.

-Szerintem nem akart ő bunkó lenni.-néztem rá.

-Nem tudom de nem beszeljünk róla, kezdődik a meccs.-mondta a pály felé mutattva.

-Ott van Cole.-mutattam a fiúra.

-Én is látom ne mutogass.-mondta Li és abban a pillantban kinézett hozzánk, mint ha tudta volna, hogy hol ülünk.

Szerencsére nyertek a sasok, természetesen Cole minden egyes touchdown-nál felnézett hozzánk. Kicsit frusztrált, hogy mindig felénk pillantot, de az még jobban amikor egy ismeretlen lánnyal csókolózott és utána olyan fejjel leset felém mintha szeretnéd, hogy tegéd is így csókoljalak.