A tiltott ábránd

1

Az ébresztőórám kellemes hangjára keltem, nem szeretek ébresztőórára kelni jobban szeretek magamtól felébredni valahogy ez a hang elrontja tudat alatt a napomat.

-Jó reggelt kicsim.-köszöntbe anyukám,majd a kezében lévő üres dobozokat a földre tettette.

-Jó reggelt anyu.-ültem fel az ágyamba.

-Pakolás tudod, aztán indul a gépünk.-mondta mosolyogva.

-Igen tudom.-mondtam, de viszont az én mosolyom nem volt olyan őszinte mint az ővé.

-Megyek mert még a konyhában is össze kell pakolni.-nézett rám, majd kiment a szobából.

Lassacskán kikeltem az ágyból és összeszedtem magamat hogy valahogy kinézzek, a hajamat lazán összekötöttem majd neki láttam a pakolásnak. Rossz érzés volt bedobozolni a cuccaimat, nem akartam innen elköltözni. Nagyon szeretek itt lakni, itt vannak a barátaim és lényegében itt nőttem fel. Pokoli nehéz lesz mindent csak így itt hagyni. Nagyon lassan pakoltam hogy minden percét még ki élvezhessem az itt létnek, ahogy befejeztem a pakolást és körbe néztem szinte csak a négy fehér falat és az üres polcokat láttam. Leültem az ágyra és elővettem az a ruhámat amiben utazni fogok, majd besétáltam a fürdőbe és megfürödtem.

-Jól vagy kicsim?-lépetbe a szobába anya mikor én pont kiléptem a fürdőből.

-Annyira nem, én nem akarok innen elmenni.-néztem a szemébe szomorúan.

-Tudom, de hidd el ott sokkal jobb lesz.-közelebb lépet hozzám és megölelet.

-Remélem igazad lesz anya.-mondtam és vissza öleltem.

-Egyébként készen vagy?-kérdezte és egy kicsit távolabb lépet tőlem.

-Igen.-válaszoltam, és leültem a székemre.

Egyszercsak egy hangos dudálásra lettünk figyelmesek, anya gyorsan kinézett az ablakon majd szólt hogy megjöttek a dobozokért. Én villám gyorsan felöltöztem és segítettem kivinni a dobozokat. Miután kihordtuk az összes dobozt leültünk a kanapéra és össze mosolyogtunk. Nem sokkal később egy újabb duda szó zavart meg minket.

-Gyere, megjött értünk a taxi.-mondta anyukám.

-Megyek egy pillanat.-mondtam és gyorsan mégegyszer utoljára körbenéztem.

-Letelt az az egy pillanat.-kiabált és érezni lehetett a hangján hogy mosolyog.

Mikor beültünk a taxiba és kívülről néztem a házat hirtelen elfogott egy rossz érzés, de hamar el múlt mert a taxis nem sokat várt az elindulással. Rettentő gyorsan kiértünk a repülőtérre, hamar be is tudtunk csekkolni. Hála istennek hamar fel tudtunk szállni a gépre és az elindulás sem volt olyan vészes. Pár órával később már Jacksonvillben landoltunk, mikor kiszálttunk a gépből és beleszívtam Florida állam levegőjébe enyhén furának találtam, és azt gondoltam hogy itt még a levegő sem jó. Ahogy kikeveredtünk a reptérről egy fekete Jaguar várt minket a parkolóban.

-Isten hozott titeket itt Jacksonvillben.-mosolygott ránk egy férfi.

-Jó napot.-köszöntem illedelmesen.

-Tegeződjünk, én Michael Fellerr vagyok.-nyújtotta a kezét.

-Én pedig Sarah Jones vagyok.-ráztunk kezett.

-Gyönyörű szép vagy Victoria.-ölelte meg anyámat Michael.

-Köszönöm-felelte anyukám kedvesen.

-Gyertek menjünk haza.-mondta, majd beszálltunk a kocsiba és elindultunk.

Már aki hazamegy gondoltam magamban.