A tiltott ábránd

10

Reggel az idegesítő kis eszközöm hangjára ébredtem, falhoz tudtam volna vágni. De most kivételesen nem hívtak, csak az ébresztő szólt hogy lassan indulnom kell az iskolába. Már igy is késésben voltam, gyorsan összekészültem. Laza kontyba fogtam a hajamat, és egy hatalmas pulóvert vettem magamra majd egy fekete farmert és zárás képpen egy sportcipőt húztam a lábámra. Mikor kiértem a buszmegállóba Li nem volt ott, gondolom ő elment már azzal a busszal amivel egyébként szoktunk. Relalative nem sok késéssel a busz is megérkezett, felszálltam rá és leültem az ülésre, és csak néztem ki a fejemből azon gondolkodva hogy kéne Cole-hoz állnom. Gondolataimból a busznak erős fékezése zökkentett ki, talán le se szálltam volna ott ahol kell hogy ha nem fékez le ilyen erősen. Az iskola fele sétálva féltem ne hogy összefussunk Mr. Tökéllyel. Oda se figyelve villám sebességel mentem a termem felé, és egyszer csak Li alakját véltem felfedezni magam előtt.

-Jó reggelt.-köszöntem Li-nek.

-Jó reggelt, jól nézel ki ma.-nézett végig Li.

-Nem csak ma.-mondtam mosolyogva.

-Jaj de nagy a szája valakinek.-mondta nevetve.

-Csak be ne tömjem valamivel.-mondtam Cole mellettünk elhaladva.

-Rohadj meg Cole Feller.-kiabáltam utána.

-Nyugi Sarah.-fogta meg a kezemet Li nyugtatás képpen.

-Hogy óránk is lesz ma?-kérdeztem, és még mindig olyan ideges voltam.

-Pontosan négy darab óránk lesz ma.-nézett a szemembe Li.

-Jézusom, minek is jöttem be ma?-kérdeztem magamtól.

-Én nem tudom.-mondta.

Szerencsére hamar lementek az órák, éppen kifelé indultunk mikor mellénk sétált egy számomra ismeretlen fiú.

-Sarah Johnes igaz?-nézett rám.

-Igen, és te ki vagy?-kérdeztem vissza egy kicsit bunkón.

-Oscar, de szólts csak Os-nak.

-Rendben.-válaszoltam furán.

-Szeretnélek elhívni a holnapi amerikai focimeccsre.-állt meg előttem.

-Hát nem tudom.-válaszoltam ránézve.

-Ott lesz.-válaszolta helyettem Li.

-Ott várlak.-mondta mosolyogva és már el is tűnt.

-Li ezt most miért kellett?-kérdeztem mérgesen.

-Te sose válaszoltál volna neki, és szegény nem álhatott volna itt örökre.-mondta.

-Jó ez igaz, de én nem akarok el menni.-mondtam már a rázkodó buszon ülve.

-Tudom, de muszály lesz.-mondta és már meg is érkeztünk a helyre ahol leszoktunk szállni.

-Viszlát holnap.-hajoltam meg Li előtt nevetve.

-Viszált holnap.-cselekedett úgy mint én.

-Te most komolyn igent mondtál Os-nak?-támadott le Cole úgy, hogy még be sem értem a lakásba.

-Tessék?-kérdeztem.

-Jaj ne csináld a hülyét, ott dicsekedet nekünk bent az öltözőben.-nézett rám mérgesen.

-Nem én mondtam neki igent hanem Li.-mondtam rá sem nézve és elindultam a szobám felé.

-Megölöm.-mondta és elindult kifelé.

-Nyugodj már meg.-fordultam vissza hozzá.

-Nem tudok, mert csak is az enyém vagy és csak nekem mondthatsz igent egy ilyenre.-nézett a szemembe, de egyik pillantról a másikra az ajkaimra tévedt a tekintete, és hirtelen megcsókolt.