A tiltott ábránd

14

Erős kezek közt láttam meg saját, hozzá képest apró kezeimet. Talán a véletlennek hála, hogy kéz a kézben volt. Fejem a fejének volt hajtva. Ébren már markáns arcának tökéletes vonalait figyeltem, hogy lehet valaki ennyire tökéletes? A kocsiban a haza felé vezető úton csak őt figyeltem, mindent és mindenkit is kizártam. Nagy szerencsémre út közben kaptam egy emailt, hogy hétfőn nem lesz iskola, így az öt napból csak négyet kell bejárni. Út közben semmit nem beszéltünk, olyanok voltunk mintha nem beszélnénk egymás nyelvét. Ahogy bekanyarodtunk a házunk kocsi beállójához Cole egyből ki is pattant a kocsiból, és besietett a házba. Én pedig gyorsan utána.

-Mi most komolyan nem fogunk egymással beszélgetni?-kérdeztem.

-Nem tudom.-válaszolta.

-Most úgy viselkedsz mint egy ötéves.-kezdett felmenni a pumpám.

-Te viselkedsz úgy, fogd fel hogy azért mert tegnap beszélgetünk egy kicsit érzelmesebb dolgokról attól még nem vagyunk együtt.-nézett erősen a szemembe, ami a lelkemig hatolt.

-Egy rohadék vagy.-mondtam és felsiettem és az arcomat apró könnycseppek mardosták, hogy hihettem én bármi jót is.

Kicsit később miután megnyugodtam lementem, de ő akkor már nem volt otthon. Gondolom elment az utca lányaihoz. Csak teltek múltak a percek, amikor is egy fekete hajú lánnyal tért vissza az oldalán. Nem volt szép sem, de csúnya sem, valahol a kettő között helyezkedett el. A lánynak a haja csak szabadon tengődött a vállán. Jobra-balra dobálta kezeivel, akár csak egy ribanc. Személyleirásból a telefonom jellegzetes üzenet fogadási hangja ébresztett fel, gyorsan felszaladtam érte a lépcsőn és a kezembe vettem az említett tárgyat.

Anya: Maradunk még egy napot, vigyázzatok magatokra!

Miután elolvastam az üzenetett, válaszoltam rá majd vissza dobtam a párnáim közé. A szobámból kilépve láttam ahogyan Cole a kezei között tartva a lányt a szobájába lép. Ma sem fogok tudni aludni gondoltam magamban. De tévedtem, ugyanis a fürdőből fürdés után kilépve láttam ahogyan a lány lefelé oson az üveg lépcsőn. Majd egyszer csak Cole-t láttam felfedezni az ajtó félfának támaszkodva.

-Mi olyan érdekes?-kérdeztem tőle mivel engem bámult.

-Semmi, olyan vágyat keltesz bennem hogy képtelen vagyok már mással lenni.-mondta, majd egyre közlebb jött.

-És én most ezzel mit kezdjek?-kérdeztem tőle kíváncsian.

-Segíts rajtam, úgy ahogy a lányok szoktak a fiúkon. -kacsintott rám.

-Nem fogok, nem leszek egy a sok közül.-feleltem.

-Sosem lennél az, te mindig is több lennél.-mondta majd lecsapott az ajkaimra.

Sziasztok! Elnézést szeretnék kérni, hogy mostanában nem voltam aktív. Remélem, hogy az új rész elnyeri a tetszéseteket a rövidsége ellenére is.