Nap és a Hold tánca [NaruSasu/SasuNaru]

18. fejezet

Sasuke:

Tegnap sikeresen berendezkedtünk a házba a bútorokkal ma pedig a kisebb dolgokat edényeket, díszeket és a ruhákat hoztuk át. Most délután van és az utcán sétálunk a házunk felé Naru kezében pedig a babahordozóba Fukashigi alszik békésen másik kezét pedig én fogom. Végre meg is érkeztünk éppen a kapun léptünk volna át amikor Sakura jelent meg és magyarázta el, hogy a fiunkat jött megvizsgálni nem lepődtünk meg rajta hiszen tegnap szólt, hogy majd következő nap be fog ugrani így őt beengedve átléptünk a védő pecséten majd a nappaliba mentünk és ültünk le.

- Naruto akkor ideadnád Fukashigit?

- Persze. - amint Sakura kezében is volt a csakrájával akarta megvizsgálni, amikor is megjelent rajta a kilencfarkú róka lepel és a gyönyörű kék szemei olyan vörösek lettek, mint amikor Naruto átadja az irányítást Kuramának dühében a három kis vonal az arca két oldalán sokkalta kivehetőbb és erősebb lett.

Ekkor egy csakra lökéshullám indult ki belőle, amitől Sakura elejtette, de mielőtt a földre ért volna Naru termett mellette teljesen ugyanúgy kinézve, mint Fukashigi csak neki a fogai és karmai is teljesen el voltak változva. A fiunkat magához szorítva üvöltött egy nagyot, amibe az ablakok is beleremegtek majd visszaült abba a fotelba, amiben eddig is helyet foglalt velünk szemben. Vörös pusztító erejű csakra lengte körbe őket és csak úgy fodrozódott körülöttünk. Naru dühtől izzó vörös szemeibe néztem és vicsorgó bármikor támadni kész ábrázatára amikor tekintettem az óvón a kézében fogott fiúnkra tévedt kinek vörös szemei nem azért voltak már vörösek, mint az előbb a róka lepel miatt, hanem mert a sharingan forgott bennük. Ekkor mintha nem is én cselekedtem volna a testem magától mozdult majd indult el feléjük miközben éreztem, hogy a szemben először a sharingan majd a mangekyou sharingan villan meg. Bőröm fokozatosan felvette a viharos égboltnak a szürke színét hajam pedig hosszabb lett és hófehér hátamból pedig két tenyérre nagyon hajazó szárny nőt ki. Mire melléjük értem addigra teljesen át voltam alakulva ekkor Naru vállára tettem a kezeim és mintha hipnózisból keltem volna fel újra tudtam a saját akaratomból mozogni. A gondolataimból teljesen az zökkentett ki, hogy Naru a tekintetemet kereste egyre kétségbeesettebben ezért megszorítottam a vállait, hogy itt vagyok és figyelek. Egy sóhajt megeresztve sokkalta mélyebb hangon, mint szokott megszólalt itt jöttem rá arra, hogy nem csak ő hanem Kurama is beszél belőle egyszerre.

- Nem mi akartunk átváltozni nem tudtuk irányítani a testünket... Fukashigi tette... Még nem tudjuk, hogy hogy... De veled is ő tette mindezt... Ki tudtál szabadulni teljesen a hatásköréből...?

- Igen nem kell aggódnotok én jól vagyok. De mi van vele?

- Megijedt...

- Megijedt?

- Igen... Sakura csakrájától...

- Hiszen gyermek még!

- De nem normális gyermek... A csakránkból született ezért jóval több olyan dologra is képes amire nem lenne szabad ilyen korban...

- Most mi legyen?

- Nem tudjuk... Sakura téged nem sebzett meg...?

- De igen. Megégette a kezeimet. - ekkor rákaptam a pillantásomat és látnom kellett a kezei vörösek voltak és véresek. - Nem kell aggódnotok miattam mindjárt begyógyítom. De van egy rossz hírem Nejin is voltak ilyen sérülések.

- Akkor Fukashigi őt is megsebezte?

- Több mint valószínű Sasuke.

- Azért sebezte meg mert a csakrájával közeledett felé... Felismerte a veszélyt így minden hasonlót veszélynek érzékel... Okos gyermek... - ezután Naru lehunyta a szemeit majd amikor pár másodperc múlva újra felnyitotta ég kéken ragyogtak és a bajszai is visszahúzódtak ezt a kicsi is észrevette és utánozta behunyta a szemeit majd, amikor kinyitotta nem voltak vörösek, hanem kékek, de abban a pillanatban vissza is tért bele a sharingan a vonalak az arcán visszahúzódtak.