Nalu: Mad world

5. fejezet

Sziasztok!

Szörnyen sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok, de meghoztam az új részt. A fejezetről annyit, hogy egyenlőre néhány rész kapcsolódik az animéhez, de hamarosan el fogok térni tőle. :) 

Jó olvasást és ne felejtsetek el szavazni! :) ♥

Natsu

Gray Juviának is felvázolta a helyzetet, aki szintén össze volt zavarodva a történtek miatt, hiszen ő is azt gondolta, hogy Lucy velem tartott.

- Ideje átbeszélni a tervet. – zökkentett ki Erza.

- Egyszerű. -felálltam, elszánt tekintetem a többiek számára is világos volt. – Irány Magnólia!

- Aye sir! – repült fel Happy.

********

5 nap telt el a Fairy Tail felélesztése óta. Egy évvel ezelőtt a Tartarossal vívott csata után a város romokban hevert, de még így is visszafogadtak minket. Talán azért, mert a céh már az alapítása óta jó viszonyt ápol a várossal, hála az Első Mesternek. Én azóta is Lucy-t keresem, de mintha a föld nyelte volna el, egyik céhtag sem tud a hollétéről. Az 5 nap alatt felkerestem a többi céhet, de mindenki abban a hitben volt, hogy a lány velem tartott az edzésre. Ha tudom, hogy ez lesz magammal vittem volna...

A többiek a céh újjáépítésén dolgoznak, Erza szerint a mestert kell először megtalálnunk és ha ő megvan, segíthet Lucy megtalálásában is. Legalábbis ebben reménykedem.

- Ha mindenki besegít, hamarabb végzünk. – zökkentett ki Erza a gondolatmenetemből.

- Ne lazsálj Natsu! – lépett mellém Happy, aki egy kisebb gerendát tartott. – Lucy boldog lesz, hogy újra besétálhat majd a céhbe. – próbált felvidítani.

- Vajon visszajön a mester? – hallottam meg Levy hangját.

- Szerintem igen. – szólalt meg Elfman. – Hiszen ő egy igazi férfi!

- Ki lesz a hetedik céhmesterünk? – kérdezte hirtelen Mira, mire felkaptam a fejemet.

- Gildarts jó lenne. – gondolkodott hangosan Wakaba.

- Senki sem akarna egy olyan csavargó céhmestert, mit ő! -akadt ki Kana.

- Nem lehetne csak egy ideiglenes mestert választani? Amíg a hatodik visszatér? – szállt be Charle is.

- A mostani céh különbözik a régitől. – álltam fel komoran, a többiek elhallgattak.

- Mind így érzünk. – szólalt meg Gray. – Hiszen egy bajtársunknak nyoma veszett, de amíg kitaláljuk mi legyen, addig kell egy céhmester, aki irányítja a dolgokat, amíg mi Lucyt keressük.

- Legyen Erza! – adtam be a derekamat és visszahuppantam a kőre, amin idáig ültem. A többiek egyszerre kezdtek el ujjongani.

- V-várjatok! – hebegett az említett vörös. – Hogy én mester? Az egy kicsit...

- Nincs nálad jobb jelölt. – tört utat a tömegben egy alak.

- Te? – lepődtem meg.

- Ő közénk való...- gondolkodott Kana – de a neve nem jut eszembe.

- Mindvégig erre vártam. – szólalt meg mély hangján. – hogy mind újra összegyűljetek. Csak ti menthetitek meg a hatodik mestert, Makarovot.

- Mégis miről hadoválsz? – akadtam ki. Még, hogy a mester bajban lenne?

- Egyáltalán miért higgyünk neked? – lépett mellém jeges barátom. -Te a tanács tagja vagy.

- Tíz évvel ezelőtt kezdődött. – kezét fejéhez tartotta és hirtelen emlékképek villantak meg az elmémben Mest-ről. – Információkat kellett gyűjtenem a nyugati kontinensről, amiről én és a mester tudhattunk csak. Az információk egy személyes nyomozáshoz kellettek. A mester úgy vélte, hogy a nyugati kontinensen lévő Albareth Birodalom nagyon veszélyes. Igaz 10 évvel ezelőtt megpróbálták lerohanni Isgart, de kudarccal jártak. Mindent a céh titka miatt, a Lumen Histoire-ért. Először az Etherion állította meg őket, a másik terv az Arc lett volna, de mind ismerjük a történetét, így elvesztettük a védelmet ellenük. A mester elment, hogy tárgyaljon velük. – zárta le az emlékképek áradását, a sok információtól a fejem zsongani kezdett.

- Elment és még nem tért vissza? – kezem ökölbe szorult.

- Azért oszlatta fel a céhet, hogy megvédjen... - Erza hangja alig volt hallható.

- Így van. – válaszolt Mest. -Nem tudjuk, hogy még tárgyal-e velük vagy börtönbe zárták. Úgy gondolom, hogy valami miatt nem tud visszatérni...

- Akkor megyünk és segítünk neki, igaz? – néztem elszántan barátaim felé.

- Együtt megállíthatatlanok vagyunk! – Repült mellém exceed barátom.

- Várjatok! – szólt közbe az újdonsült céhmester. – Egy olyan ellenséggel állunk szemben, akit még a mester is legyőzhetetlennek nevezett. Terv nélkül nem mehetünk oda.

- Az elmúlt évben mind megerősödtünk! Nem fogom cserben hagyni! – szorítottam ökölbe kezemet, hiszen valaki mást cserben hagytam...

- A terv a következő- arcán elszánt mosoly villant. – Natsu, Gray, Wendy, Happy, Charle, Gazille, Lily, Mest és én beszivárgunk Albarethbe, megmentjük a mestert aztán eltűnünk onnan! Nem harcolni megyünk! Ez egy beszivárgó mentőakció. Ne keveredjetek felesleges harcokba! Megértetted Natsu? – pillantott rám hirtelen.

- I-igen. Biztos, hogy megmentjük a nagypapit – ökleimet egymásnak érintettem, fel vagyok tüzelve!

Lucy

Hirtelen fejfájásra ébredtem. Felültem és újra a szobámban voltam, mi történt? Ekkor minden bevillant, a császár visszatért és ott volt egy öreg ember, aki ismert engem. Ki lehetett ő? Felpattantam, kivágtam az ajtót és rohanni kezdtem a palota keleti szárnya felé, hiszen ott botlottunk egymásba.

- Hova ilyen sietősen kisasszony? – bukkant fel Marin, azzal az ördögi vigyorával.

- Most nem érek rá. – próbáltam lerázni.

- Brandish-sama és a császár is azt kérte, hogy tartsam a kisasszonyon a szememet. – magyarázkodott.

- Nos, nincs szükségem bébicsőszre. – kezdtem mérges lenni.

- Nem akarlak bántani. – tette zsebre kezeit.

- Akkor engedj el. – néztem rá komoly tekintettel.

- Azt nem tehetem. Megtámadták a palotát. – nem úgy tűnt, mint aki félne.

- Micsoda? – ijedtem meg. – Ki az ellenség? – kérdeztem hirtelen.

- Valami Ishgari céh. – magyarázta. – De nincs ok az aggodalomra, hiszen itt van a mi Spriggan császárunk. – Ahogy ezt hirtelen kimondta, egy nagy robbanás zaja rázta meg a palota falait.

- Ez a trónterem. – néztem aggódva oldalra. – Segítenünk kell!

- Olyan idegesítő! – jelent meg Brandish.

- Te hol voltál? – kérdeztem.

- Nem mintha közöd lenne hozzá, de próbáltam megszabadulni a patkányoktól. – válaszolt. – De úgy látszik követtek. – újabb robbanás hangja zökkentett ki. – Induljunk! – nézett rám. – Mutasd meg mit tudsz. – dobta felém azt a kardot, ami az edzés során furcsa energiával látott el. Bólintottam és elindultunk, hogy leszámoljunk az ellenséggel.