Feladóm (Újra Írva)

harapás

Ezt hallva felcsillantak a szemeim. A pultról leugorva vetem magam a nyakába örömömben.
-Huh? Most mi van?– kérdi meglepetten.
-Már meg se ölelhetlek?– kéredezek vissza sértetten.
-Persze, hogy megölelhetsz, de mégis mitől lett hirtelen a szokásosnál is jobb kedved?
-Hmm... mindegy– engedem el– megyek átöltözni.
Adok egy puszit a szájára és elindulok a szobája felé.
Egész gyorsan átöltöztem, bár úgy döntöttem, hogy a polóját nem veszem le. Azt megtartom. Összeszedtem mindenem, már szinte indulásra készen voltam. Az előszobába kiérve felvettem a cipőm és a kabátom.
-Nagyon jól éreztem magam. Már alig várom, hogy legközelebb is átjöjjek vagy épp te hozzám, nekem úgy is jó– álltam meg elötte.
-Én is élveztem, de legközelebb ne hidd, hogy ilyen hamar elengedlek. Egész hétvégére az enyém leszel– húz közelebb magához.
Pipiskedve vártam a búcsúcsókomat amit hamar meg is kaptam.
-Holnap találkozunk– köszönök el és elindultam haza.
Boldog vagyok, hogy összejöttünk, bár még mindig alig hiszem el. Együtt aludtam vele és csókolóztunk, többször is, de a legjobb része mégis, hogy mostantól ő a pasim.
-Megjöttem– léptem be a házba.
-Helo Shoyo– jött hozzám Iza– anyáék elvitték Natsut a játszótérre úgyhogy nyugodtan mesélhetsz. Na mi történt tegnap?
Elégé gyanakvóan kezdett nézni amit nem értettem.
-Vedd le a pullovered és a polod is– parancsolt rám.
-Mi? Mért? Nem.– ez teljesen meghülyült?
-Legyen akkor leszedem én– és így is tett. Ahoz képest hogy lány, meglepően erős– ez nem a te polod.
-Most már igen– vettem el tőle Kageyama polóját.
-Nekem mindegy, de ahogy látom máshol nem hagyott rajtad nyomot... akor csak ilyen keményen csókol?– gondolkozott el.
-Huh? Te meg miről beszélsz?– nézek rá értetlenül.
-Egy harapás nyom van a szádon– mutatott oda ahol reggel meg lettem harapva.
-Jaa, az nem úgy történt ahogy gondolod. Mi csak épp csókoloztunk amikor Miwa megütötte Kageyamát és ő véletlenül megharapott.
-Ki az a Miwa? Csak nem az exe?
-Mi? Dehogy, a nővére. De most már megyek felöltözni.
-Jo jo kis Rómeó... vagy inkább Julia?
-Fogd be!
Besietek a szobámba és magamra is zárom az ajtót. Aranyos, hogy aggódik értem de néha túlzásba viszi.
A nap további részében készültem holnapra, segítettem anyának és egy kicsit kimentem az udvarra röpizni Natsuval.
Másnap Kageyama kijött elém és egy csókkal köszöntött. Hárman idultunk a suli felé, én tolom a biciklim még Iza és Kageyama két oldalt sétálnak mellettem. Ma reggeli edzésünk van úgyhogy korábban kellett idulnunk és mivel Iza nem szeretett volna egyedül menni suliba elkisér minket.
-Siessünk már– próbáltam siettetni őket.
-Shoyo én a lábam miatt nem tudok sietni– mondja fáradtan a nővérem.
-Oh... de én röpizni akarok– hajtom le szomorúan a fejem.
-Hidd el én is, de téged egy 20 perces séta választ csak el tőle– ütögette meg a vállam.
Igaza van. Ő valószínüleg már sose játszhat, még nekem mindjárt kezdődik az edzésem, borzasztó testvér vagyok.
-Bocsi Iza...
-Ne emészd magad, nem a te hibád– mosolyog rám bíztatóan.
Az út további részében csöndben halladtunk.

-Sziasztok– köszön Tanaka akiel a suli előtt futottunk össze– Hinata, mi az a seb a szádon?
-Úgy néz ki mint egy harapás– nézi meg Noya közelebbről– csak nem becsajoztál? Elég vad lehet.
-Ez... nem egészen– tiltakoztam vörös arccal.
-Akkor?– néz rám értetlenül Tanaka– nem értem, hogy máshogy kerülne egy harapásnyom a szádra?
-Hát tudo...– kezdtem volna bele de Kageyama az államnál fogva maga felé fordítja a fejét és megcsókol.
Szemeim tágra nyíltak meglepettségemben és arcom még vörösebb lett.
A csók után Kageyama úgy állt tovább mellettem mintha semmi sem történt volna, még a senpaiaim tátot szájjal bámultak.
-Öhm... igen, ez Kageyama műve volt– zavaromban nem tudom merre nézzek.
-Hát... ööö... erre nem számítottam de akkor sokáig– ütögeti meg a vállam Tanaka.
-Az én kis kohim felnőtt– karol át Noya.
-Kö-köszönöm...– dadogtam, majd a bicikli tároló felé indulva mentem letenni a kerékpárom.