Végre elérkezett a szombat. Már alig vártam hogy láthassam a szerelmem. Miközben reggelit készítettem megint eszembe jutott a Sugaval való beszélgetésem. Elfantáziáltam azon hogy vajon hogy reagálna ha megtudná.
-Hahó- szólt Iza- föld hívja Shoyot. Tessék–nyújtott át egy kis dobozt benne szív alakú sütivel– Gondom nem csináltál Kageyamanak- ütögeti meg a vállam- megcsináltam helyetted.
-Köszi- mondtam kicsit vörös arccal- de nem biztos hogy lesz bátorságom oda adni.
-Majd meglátjuk na de most már siess nehogy elkéss a randidről- kacsint felém.
-Ne-nem is randi- motyogtam halkan amit persze már nem hallott.
Gyorsan elkészültem eztán elindultam a közeli parkba. Nem sokkal 11 előtt értem oda, a feladóm már ott ült és a telefonját nyomkodta. Elképesztően menőn nézett ki.
-Szia Kageyama- mosolyogtam rá.
-Azt hittem már sose érsz ide- morgott.
-De még 5 perc van 11-ig– néztem a felefonom órájára.
-Tch. Menjünk- indult el, én meg mentem utánna.
Útközben a röpiről beszélgettünk meg a harmadévesekről és a bulijukról. Kageyamának sikerült lebeszélnie, Miwaval, hogy megcsinálja a torták, akiről amúgy csak nem rég tudtam meg hogy létezik. Ja igen, amúgy Kageyamának van egy nővére, Kageyama Miwa. Leszidott amiért nem meséltem neki Izáról, pedig ő se mesélt Miwaról, ki érti ezt?
Lassan meg is érkeztünk a játékteremhez ahol rögtön az új játék keresésére indultunk. Egész hamar meg is találtuk. Éppen két csapat van a páján. Csapatonként 2 fő, mindenkin vr szemüveg. Egyik oldalt két srác még a másikon egy lány és egy srác. Körülöttük rengetegen nézik és szúrkolnak bár játékosnak úgy látszik senki se áll sorba. A lány szerez egy pontot ezzel megnyerve a meccset. Az ellen fél szomorúan veszi le a szemüveget, még ő egymással lepacsizva ünnepelnek.
-Na ki lesz a következő?– kérdezi a gyöztes srác.
Kageyamával oda sétáltunk a szemüvegekért.
-Biztosak vagytok benne?– kérdezte a lány, talán 1-2 évvel lehet idősebb nálunk– sokan jöttek már ilyen önbizalommal mint ti. Eddig senki se győzött le minket.
-Akor mi leszünk az elsők– mondom boldogan.
‐Mutassuk meg nekik Hinata– vette fel Kageyama a szemüveget.
-Bennetek aztán van elszántság, ez tetszik– bólintott elismerően a lány.
Mindenki felvette a szemüvegét és lassan el is kezdtük a játékot. Az elején fura volt hogy nem éreztem a labdát lecsapáskor de végül egész jól szórakoztunk. Néha gyorsan jöttek a pontok, viszont ők is elég jók. Bár nekik valószínüleg nincs heti több edzésük látszik, hogy nem először röpiznek. Végül 20:10re nyertünk.
-Nyertünk– ugortam Kageyama nyakába miután levettük a szemüveget, de amint észbe kaptam, hogy mit csináltok el is engedtem– b-bocsi...
-Minek örülsz ennyire?– kérdezte miközben vissza húzótt magához– számtalanszor nyertünk már.
-T-tudom de ez most csak játék é-és nem ismertük az ellenfelet.– motyogtam zavaromban.
-Wow– szólt a lány meglepetten– ti vagytok az elsők akik legyőztek.
-Persze hogy, nyertünk– mondja Kageyama, miután elengedtük egymást– évek óta röpizünk és keményen edzünk. Még ez az idióta is.
-Te vagy az idióta Bakayama– szólok rá.
-Az előbb még azt hittem, hogy együtt vagytok– mondta a srác– de már nem vagyok biztos benne...
Gyorsan másik irányba néztem nehogy Kageyama meglássa, hogy elpirultam, de amikor ő sem tiltakozik kicsit meglepődve nézek vissza rá. Kedves mosollyal nézet le rám, de rögtön el id kapta a tekintetét. Kageyama tud mosolyogni? Ez új. Azt hiszem most még jobban megszerettem, remélem fogom még látni ezt a mosolyát.
-Na mindegy– szólt végül a srác– jó játék volt.
Kezet ráztunk ahogy azt meccs után is szoktuk aztán elindultunk keresni egy másik játékot.
-Kageyama... amikor a srác azt mondta, hogy egy párnak hitt minket... hogy hogy nem ellenkeztél?
YOU ARE READING
Feladóm (Újra Írva)
FanfictionEgy régi sztorimat újra olvasva rájöttem hogy borzalmas szóval most itt írom újra. Kissebb/ nagyobb változtatásokkal. A harmad évesek ballagása előtti télen kezdődik a sztori Hinata szemszögéből aki tisztában van azzal hogy mit érez feladója iránt.