Feladóm (Újra Írva)

Váratlan vendég

Fáradtan lépek be a szobámba. Még a táskámat se tettem le amikor valaki a nyakamba ugrott.
-Meglepetés Shoyo- ölelgetett iker hugom.
Mikor végre felfogtam hogy mi történik vissza öleltem. Iza tokióban tanul és csak szünetekben szokott haza járni.
-Hogyhogy itt vagy?- kérdeztem még mindig meg lepetten.
-Semmi "Szia Iza, hiányoztál" már rögtön a "mit keresel itt?"- dölt az ágyamra hisztizve.
Alapjában nagyon hasonlítunk ugyan olyan szinű a szemünk, hajunk még ugyan olyanra is van vágva. Nem olyan rég még ő is röpizett, hogy ne zavarja a haja a játékban úgy döntött rövidre vágatja amihez annyira hozzá szokott hogy miután abba kellett hagynia a röpit sem akarja megnöveszteni. Mivel a magassáunk is ugyan akkora hátulról nehéz megkülönbözetni minket, előről persze látszik hogy Iza lány én meg fiú.
-Bocsi, nagyon hiányoztál de attól még elmondhatod mért vagy itt- ülök le mellé.
-Sokáig gondolkodtam- kezdett bele- és mivel a röpit valószinüleg örökre abba kell hagynom a sport ösztöndijjamnak löttek inkább átiratkoztam.
-Átiratkoztál?- kérdeztem meglepődve.
-Bizony- bólogatott- egy suliba fogunk járni.
-De jó- örültem meg a hírnek- majd bemutalak a csapatnak de most inkább menj pihenni biztos fáradt vagy.
-Rendben, jó éjt Shoyo.
-Jó éjt Iza.
Örülök hogy újra látom hiszen már régen találkoztunk.
Reggel kicsit fura volt hogy a tesóm is ott reggelizett, de legalább nekem is csinált reggelit.
Elindultunk suliba, út közben mesélt a múlt heti mütétéről -amit észre se lehetne venni ha nem sántítana kicsit- és századjára is elmondta hogy történt a baleset de én most is érdeklődve hallgattam.
-Én be megyek a boltba, kell valami?- kérdeztem meg a hugom.
-Egy tejet hozhatsz- válaszolta én meg be léptem a boltba.

Iza szemszöge:

Leültem a padra és ott vártam. Olyan 2 perce lehetett bent amikor hallottam hogy valaki felém kiabál a hátam mögül.
-Oi, Idióta mért nem vártál meg?- mivel nem ismerős a hang, gondoltam biztos nem nekem szól de újra megszólat- ne hagyj figyelmen kívül!
Végül csak hátra néztem mert már nagyon érdekelt hogy ki kiabál ennyire és vajon tényleg nekem vagy van itt más is. Már elég közel volt hogy ne keljen kiabálni úgy is haljuk egymást. A mi sulink egyenruhája van rajta.
-Hinata?- néz rám kérdőn a fekete haju fiú.
-Igen- bóllintottam.
-Olyan más vagy....- néz végig rajtam- Ez a lányok egyenruhája?!
Én nem birtam tovább muszáj volt nevetnem. Épp ekkor jött oda hozzánk Shoyo.

Hinata szemszöge:

-Mi folyik itt?- kérdem a feladom mögül mire ő annyira megijedt hogy ugrott egyet.
Én és Iza szakadtunk a röhögéstől. Amíg Kageyam kettőnk közt kapkodta a fejét.
-Elmondaná valaki hogy mégis mi történt?! Most akor ki Hinata?
-Mindketten Hinaták vagyunk- mondja még mindig nevetve Iza- de akit te keresel valószínüleg Shoyo.
-Ah Kageyama már fel se ismersz?- tetettem a sértettet.
-Bocsánat hogy idiótának neveztelek, azt hittem ez a hülye vagy- hajolt meg a hugom előtt majd ütőtt egy jó nagyot a fejemre.
-Áu. Ezt mért kaptam?-nézek szomorúan a feladómra.
-Mert nem meséltél róla ami miatt beégettem magam- szidott le.
-Hmm- nézett végig Iza Kageyamán- te vagy az a morgós áfonya akiről folyton beszél?
Enyhén kipirult arccal kicsit odébb csusztam nehogy megint leüthessen.
-Hogy emlegetsz engem te idiota?!- kiált rám
-Ne kiabálj már Bakayama- kiáltok rá.
Így telt az utunk további része a suli felé majd be a terembe ahol már elhallgattunk. A tanár bemutatta Izát aztán ment tovább az óra a szokásos menetében.