bevezetés

402 14 0
                                    

Épp hazafele sétálök miközben Kageyamának magyarázok egy filmről amit tegnap láttam. Pont a legizgalmasabb résznél járok amikor észre vettem hogy nem is figyel rám.
-Kageyama, figyelsz te egyáltalán?- vontam kérdőre.
-Huh?- nézett le rám.
-Mindegy- mondtam kicsit szomorúan és csendben mentem tovább.
‐Oi idióta, most besértődtél?!- szólt utánam.
-Nem- feleltem duzzogva.
Valószínüleg úgy döntött, hogy inkább válasz nélkül hagyja és inkább egy szó nélkül sétál tovább melettem. Ez a viselkedése elég elszomorító, főleg mióta kezdek többent érezni iránta egyszerű barátságnál.
-Szia- köszöntem el.
-Akor holnap- köszönt el ő is és elindult az otthonuk felé.
Felpattanva a biciklimre én is ezt tettem. Sietnem kell, mert otthon még tanulnom kell angolra. Bár bevallom nem ez a kedvenc elfoglaltságom.
-Megjöttem– köszöntem miközben levettem a cipőm.
-Bátyóó– szaladt hozám Natsu.
-Milyen napod volt?– kérdezte anyu.
-Csak a szokásos– vonok vállat– megyek tanulni, mert ha rontok nem mehetek meccsekre.
Szobámba felérve lepakoltam a cuccaimat és átöltöztem, majd neki álltam a lecke írásanak. Hosszú kínszenvedés után lettem kész vele, ami eléggé lefárasztott. Lementem vacsorázni untánna még gyorsan zuhanyozni és végre irány az ágy.
Másnap reggel az ébresztőm idegesítő hangjára keltem. Gyorsan készülődtem hogy minél hamarabb oda érjek. Részben mert imádom a röpit, részben meg mert Kageyamát is. Tudom, hogy csak barátok vagyunk de néha jó elfantáziálni arról hogy akár többek is lehetnénk. Annál fájdalmasabb vissza térni a valóságba, ahol ez valószinüleg sose történik meg. Mát lassan elértem a sulit amikor megláttam őt, ahogy a gondalatiba merűlve sétál.
-Kageyamaaa– kiálltok utána és elkezdek felé futni.
Ő csak int egyet és megvár.
-Ugye ma ülünk össze a buli szervezésre?– kérdeztem amikor már oda értem mellé.
-Hallkabban hülye!– szidott le– egyébként igen, suli után Tanakáéknál.
Mivel a harmadévesek hamarosan ballagnak úgy döntött a csapat hogy tart egy búcsúztatót nekik. Ami egy meglepetés buli kb egy hónap múlva.
Kellemes csendben sétáltunk tovább a tornateremhez. Mint álltalában most is mi értünk be először. Kageyamára pillantottam aki már poló nélkül szedte elő a cuccát, így tökéletes rálátást hagyva kidolgott hasára. Elképzeltem ahogy izmos testének dölök miközben ő magához ölelve ed egy puszit a hajamba...
‐Oi– zökkentett ki a gondolataimból– mégis mit nézel ennyire?
-Se-semmit– fordítottam gyorsan hátat és inkább gyorsan felöltöztem.
Pont végzek amikor a többiek is elkezdtek megérkezni. Sajnos az edzés túl rövid, az órák meg túl hosszú ideig tartottak.
Délután haza mentem lepakoltam a cuccom és átöltötem. Elindultam Tanakához, a probléma csak az hogy még sose jártam nála, remélem nem tévedek el. Még időben sikerült oda érnem. Yamaguchi és Tsukkishima is épp akor érkeztek meg amikor én.
-Heló srácok- köszönt nekük Saeko.
Mi vissza köszöntünk és már mentünk is a nappaliba a többiekhez.
-Először is azt kéne ki találni hogy pontosan mikor- kezdte Ennoshita amikor már mindenki leült.
-Szerintem 3 hét múlva szombat dél után- mondta Noya-san.
-Szerintem is akkor lenne jó, 3 hét múlva itt tartjuk- mondta Tanaka- én elintézem hogy Daichi, Suga és Asahi itt legyenek, Kiyokot meg áthívja Saeko.
Még megbeszéltük hogy ki mit hoz meg lesz e alkohol, természetesen lesz. Én és Kageyama hozzuk a tortát, ami egy házi csokitorta lesz. 
Miután mindent meg beszéltünk mindenki elindult haza. Én együtt mentem a Kageyamával.
-Oi Kageyama- szóltam oda neki- szombaton elmehetnénk valahova.
Igen tudom hogy szombat február 14re fog esni...
-Felőlem- válaszolt unott hangon.
-Ha nem akarsz nem muszáj- mondtam kicsit szomorúan.
-Most mi bajod, idióta?! Azt mondtam hogy megyek- szidott le.
-Az a bajom hogy úgy reagáltál mintha temetésre hívtalalak volna, néha igazán vihetnél magadba egy kis életet a páján kívül is- kiáltok rá.
-Hülye....- motyogja hallkan majd tovább megy.
-Mit szólnal ha a játék terembe mennénk? Úgy hallottam hogy hoztak egy strandröpis játékot- szaladtam utánna.
-Jó akor 11kor találkozunk a közeli parkban- mondta kicsit élettel telibben, hmm ezek szerint ilyet is tud.
Nem sokkal később elvaltunk és mindketten haza fele mentünk tovább. Otthon rögtön a szobámba mentem ahol egy nagy meg lepetés fogadott.

Feladóm (Újra Írva)Where stories live. Discover now