Feladóm (Újra Írva)

csapat

Éppen angol óra van. A múlt időt tanuljuk, na jó az tulzás hogy tanuljuk. A többiek tanulják de nekem érdekesebb a felhők vonulása. Igazából nincs abban semmi érdekes de olyan unalmas az óra hogy nem tudok mit kezdeni magammal.
-Hinata, meg tudja ismételni amit mondtam?– néz rám a tanár.
-Nem, tanárnő– válaszoltam nyugodtan.
-Ahogy sejtettem, hálás lennék ha ide figyelne– zárta le aztán vissza tért az óra anyagához, én meg a felhő bámuláshoz. Lemondóan felsóhajtott és inkább úgy döntött hogy a többiekkel foglalkozik.
Hamarosan úgy is ebéd szünet ilyenkor már sose tudok figyelni, nem mintha előtte igen.

Iza szemszöge;

Végre vége az angolnak és itt az ebéd szünet. Elkezdtem össze pakolni a cuccom amikor hallom hogy valaki megszólít.
-Hinata– fogta meg a vállam valaki– jössz a tetőre ebédelni? Az egész csapat ott lesz.
-Valószínüleg nem engem keresel de én is szivesen elfogadom a meghívást– fordultam hátra nagy mosollyal.
Egy kopasz nálunk kicsit idősebb, talán másod éves fiú állt ott. Ahogy észre vette hogy lány vagyok kicsit kipirult.
-N-Ne haragudj ö-össze kevertelek valakivel– vakarta meg a tarkóját– de ha sze-szeretnél jöhetsz.
-Oké– mosolyogtam rá– Shoyo, te nem jössz?
-Megyek már– ért melém az iker tesóm– szervusz Tanaka senpai, úgy látom már találkoztál az ikertesómmal.

Hinata szemszöge:

-Hinata– hajolt közel hozzám és suttogva folytatta– mért nem mondtad soha hogy van egy ilyen aranyos hugod?
-Nem került szóba– rántok vállat.
-Miről beszlegettek?– jött közebb Iza.
-Semmiség– legyintek.
Elkezdtünk a röplabdáról beszélgetni és amíg fel nem értünk csak arról volt szó. Mire felértünk már ott voltak a többiek szinte észre se vették hogy jöttünk, kivéve Suga. Kicsit értetlenül nézett ránk aminek láttán Daichi és a többiek is fel néztek.
-Szia Iza– köszönt unott hangon Kageyama.
Iza csak intett egyett úgy látszik zavarba jött.
-Ő itt Iza az ikertesóm, eddig Tokioban tanult de úgy döntött hogy át jönn ide– mutattam be nekik.
-Nem is tudtam, hogy van ikertesód– mondta Suga, majd Izára nézett- én Sugawara Koshi vagyok, hívj csak Suganak, örülök hogy megismerhetlek.
Sorra bemutatkozott mindenki, miután ez meg volt leültem Kageyama mellé, Iza pedig mellém.
-Sziasztok- érkezett meg Yachi is Kiyokoval együtt.
-Kiyoko Shimizu vagyok, és te?- ment oda Izához.
-Hinata Iza- válaszolt boldogan a hugom.
-É-én Yachi Hitoka vagyok- mutatkozott be kicsit félénken Yachi is.
-Örülök hogy megismerhettelek titeket.
-Akor ti Hinataval.....- kezdett bele halkan Yachi.
-Ikrek vagyunk- mondtuk egyszerre Izával.
-Iza- szolt Suga a hugomnak- amikor jöttél feltünt hogy kicsit sántítasz, megkérdezhetem mért?
-Hát...- vakarta meg a tarkóját- egy hónapja volt egy kissebb balesetem és úgy estem hogy a térdemet kétszer is múteni kellett.
Mindenki együtt érzően nézett rá.
-Öhm... pontosan mi történt?
-Épp blokkolni akartunk egy labdát de El nagyobb lendülettel jött és rám esett én meg a térdemre.
-Sportolsz?- kérdezte Noya-senpai.
-Shoyoval együtt kezdtük a röpit, én eddig sport ösztöndíjjal Tokioba tanultam eddig.
-Wow, milyen poszton játszottal?- kiváncsikodik a liberonk.
-Feladó voltam.
Erre a mondatra Kageyama is felkapta a fejét. Valamért szeret kérdezgetni más feladóktól, valószínüleg hogy jobb legyen, vagy inkább a legjobb, úgyhogy helyet cseréltem Izával és hagytam őket beszélgetni. Kageyama százával tette fel a kérdéseket. Ilyenkor olyan élettel teli...
-Hinata, csak nem tetszik Kageyama?- suttogja oda nekem Suga hogy csak én haljam.
Ettől a mondatától annyira meglepődtem hogy félre nyeltem egy falatot.
-Meg ne fulladj már idióta- kiált rám a feladóm.
-Ne itt beszéljünk erről- suttogok vissza miután abba hagytam a fuldoklást.