Feladóm (Újra Írva)

Sugamama besegít

-Suli után találkozon– sugja még oda gyorsan aztán vissza fordult Daichihoz.
A szünetnek lassan vége volt úgyhogy elindultunk a termek felé. Még pár órát végig szenvedtem aztán a suli előtt vártam a senpaiom.
-Te nem jössz?– kérdi a tesóm.
-Még van egy kis dolgom– öleltem meg elköszönéskép– otthon találkozunk.
Még ő elindult haza én tovább vártam. Kb 10 perc múlva meg is érkezett a harmadéves feladó is.
-Bocs, hogy késtem– siet oda hozzám- volt egy kis megbeszélés a végzősöknek a ballagásról.
-Semmi baj– mosolyogtam rá.
-Szóval Hinata– indultunk el valamerre– te meleg vagy?
Kicsit lehajtottam a fejem, az egyetlen akivel beszéltem eddig erről az Iza.
-Hát.... én ...– keztem dadogva– ....i-igen, vagyis inkább talán bi.
-Nem kell félned Hinata– tette a válamra a kezét– nem foglak elitélni ennyi miatt. És szerintem aranyosak lennétek együtt
Félve felnéztem rá, arcán egy öszinte bíztató mosoly ült. Annyira megörültem hogy megöleltem.
-Köszönöm Suga.
-Mi?– az elején kicsit meglepődött de nevetve vissza ölelt.
-Na de mostmár mesélj.
Elengetem de nem tudtam mit mondjak úgyhogy csak ülte ott.
-Akooor– segít rá egy kicsit– Kageyama tetszik, igaz?
-I-igen– kezdek bele félve aztán zavaromban elkezdek hadarni- de nem tudom mért ő vagyis folyton lehülyéz meg idiota törpének hív vagy éppen megüt, de olyan helyes.... már mint izéé– érzem ahogy az arcom felveszi egy paradicsom színét– mit csináljak?
-Mond el neki, legfeljebb elutasít.
-Ez nem segít– néztem rá ijedten– nem az a legrosszabb ha elutasít, inkább ha undorodni fog tőlem ha többet nem ad fel nekem. Segíts rajtam senpai!
-Sajnálom Hinata de ha nem akarod neki elmondani nem tehetünk semmit.....
-Mindegy– hajtom le a fejem szomorúa– ő amúgy se viszonozza...
-Ezt nem tudhatod, Kageyama nehéz eset ő nem szokta ki mutatni az érzéseit, talán viszont szeret. Hívd el valahova!
-Hát már elhívtam- mondtam szinte suttogva.
-Miii? Tényleg? Mikor? Hova?– kérdi izgatottan.
-Szombaton a játék terembe....
-Várj.... szombat nem...?– kezdett bele.
-14.-e, tudom... remélem neki nem esik le– nevettem fel kínosan.
-Ne aggódj minden rendben lesz. Még ha nem is viszonozza, csak nem homofob.
-Köszönöm Suga-san, mi lesz velünk nélküled?
-Hidd el jól meglesztek és ha nagy szükség lenne rám nyugodtan felhívhattok. Na de mostmár mennem kell, örülök, hogy beszéltünk.
-Rendben még egyszer köszönöm- hajoltam meg előtt– ez ugye köztünk marad?
-Persze és sok sikert– köszönt el.
Elindultam haza felé és azon gondolkoztam amit Suga mondott. De a csapat el fog fogadni? Ők is így fognak reagálni vagy esetleg az hogy más vagyok tönkre teszi majd a csapat összhangot? Tsukishimát valószínüleg nem fogja érdekelni, esetleg gúnyol egy kicsit de, a többiek? Annyira elgondolkoztam, észre se vettem hogy már a házunknál vagyok.
-Megjöttem– kiáltok
-Shoyo, milyen napod volt?– hallom anyát a konyhából.
-Csak a szokásos– legyintek és már el is indultam a szobámba.
-Shoyooo– karolt át az ikrem– hol jártál?
-Csak Suga-sannal beszélgettem– vonok vállat.
-És miről?– kiváncsiskodott.
-Hát Kageyamaról...
-Uuu tényleg mikor mondod el neki?
-Soha– emeltem fel a kezem titakozva.
-Neee mááár– hisztizett.
-Ja Iza ez nem olyan egyszerű...
-Mért? Lmbtq tagok vagyunk, nem ufók– néz rám értetlenül.
-Jó de ezt nem mindenki érti meg– sóhajtottam.
-Oké a te döntésed, akor hagylak is át gondolni a dolgokat. De ha nem mondod el neki, lehet nekem jár el a szám– suttogta.
-Nem merészeld!– szólok rá, de már elmnent.
De én akor sem akarok kezdeményezni, túl megalázó ha nem kellek neki és valószínű hogy így van.