Hullámvölgy /Jikook ff. - BEFEJEZETT /

6. rész

Két hét telt el az ominózus éjszakai incidens óta. Az azóta alakult helyzetet két féle képpen is értelmezhetjük, egyrészt ugyanis pozitív irányba változott. Jungkook azóta nem próbálkozik be nálam hogy beszéljünk, és az állandó veszekedés generálással is teljesen felhagyott. Szemmel láthatóan megnyugodott, és a régi önmagához méltóan profin viselkedett a színpadon és azon kívül is. Láthatólag jót tett neki Taehyung társasága, aki azóta szinte folyton vele van. Ebből is kifolyólag a többiek sem nehezteltek már rá, még Yoongi sem volt vele annyira elutasító mint eddig.

Szóval mondhatjuk hogy minden jól alakult.

Kivéve, hogy én egyre leljebb és leljebb csúszok, és jelenleg úgy látom nincs megállás számomra. Szinte teljes bizonyossággal ki merem jelenteni hogy komoly depresszióba estem, de erről a tagok előtt mélyen hallgatok és előttük igyekszek úgy tenni mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Ezzel szemben viszont minden percem egyszerűen gyötrelmes. A színpadon -bár élvezem a rajongók szeretét és hogy újra ott állhatok- minden alkalommal darabokra hasad a szívem. Bár én magam jelentettem ki a szakításunkor hogy nem vagyok hajlandó egyetlen Jikook pillantot sem okozni, azt nem gondoltam volna hogy ennyire fog hiányozni nekem. Amikor még együtt voltunk, mindig imádtuk ezeket a lehetőségeket, mert úgy éreztük így egy óvatos módon, de bepillantást engedhetünk kapcsolatunkba és hogy mennyire szeretjük egymást. Most viszont, hogy én beintettem, a lehetőség csak a Taekook párosra maradt, akik nem voltak restek jól lakatni a rajongók erre irányuló figyelmét. A legjobb barátomon már koránt sem láttam hogy egy cseppnyi harag is lenne benne az exem iránt sőt, nyilvánvalóan élvezte hogy Jungkook megérinti, flörtöl vele, és neki énekel. Én szinte megvesztem az idegtől, akárhányszor csak láttam ezt, és bár a szívem mélyén tudtam hogy nem igazságos ahogy érzek, az volt az érzésem, hogy elárultak. Igyekeztem úgy tenni mintha ezeket nem is látnám, de mivel színpadon kívül is össze voltak nőve, így nem volt egyszerű dolgom. Még egy kocsiban is utaztak mindig, így Jungkook már nem is erősködött hogy vele menjek. Sőt, szerintem le is szarta mi van velem, akár gyalog is járhattam volna tőle. Ez pedig menthetetlenül bosszantott.

Mostanra oda jutottam hogy a kötelezőn kívül senkivel nem beszéltem. Nem próbáltam már meg őket jobb kedvre deríteni, nem beszélgettem velük általános dolgokról, és úgy kerültem őket amennyire csak lehetett. Az utóbbi napokban mindig ha lehetett előbb indultam el otthonról, és később érkeztem vissza, szinte csak a közös munka kapcsán érintkeztem a többiekkel. Láttam hogy kérdésük van ezzel kapcsolatban, de én mindig a munkára hivatkozva leráztam őket, amikor megpróbáltak beszélni velem. Így a válaszok csak a levegőben lógtak. Lehet hogy nem értették a viselkedésem, de számomra nem volt kérdés hogy ez a helyes döntés. Úgy éreztem minden probléma miattam van, így úgy gondoltam ha kivonom magam a banda életéből amennyire csak lehet akkor visszaáll a béke. És ez be is jött, szóval teljesen megerősített az elméletembe, hogy én vagyok itt a fő gond. Plusz Jungkook is teljesen elbizonytalanított az iránta való haragomban, amiről egyszerűen nem akartam tudomást venni. Féltem, hogy mire bukkanék akkor az összetört szívem darabjai közt vele kapcsolatban.

A visszatérésünkkel kapcsolatos legtöbb műsor fellépés már lement, meg már jó pár interjú is, így megint volt egy hétvégényi szabad időnk. Bár ennek örülnöm kellett volna, engem csak nyomasztott a gondolat mit is fogok magammal kezdeni és hogy rejtőzöm el a többiek elől. Végül azt találtam ki, hogy össze szedem a cuccom és erre a nem egész három napra eltűnök egy hotelbe. A vezetőség felé megejtettem egy telefont ezzel kapcsolatban és ők belementek, csak azt kérték legyek diszkrét. Bár nem terveztem nagy ereszd-el-a-hajamat, azért annyi volt tervben hogy kicsit kiengedem a fáradt gőzt több értelemben is. Egyrészt, szerettem volna kicsit inni, ugyanis a felkészülés alatt sosem szoktam, azóta pedig nem volt rá lehetőségem, másrészt pedig szerettem volna valakit felcsípni is. Hiába is akartam tagadni, a testem jelezte hogy szüksége van efféle törődésre, ugyanis a szakítás előtt is már nem is emlékszem mikor szexeltünk utoljára vagy mikor volt bármi ehhez kapcsolódóban részem, azóta pedig értelemszerűen egyáltalán nem volt ilyesmi. És ez rá is nyomta a bélyegét a viselkedésemre, és már tagadhatatlan jelei voltak a kielégületlenségemnek. Ráadásul kicsit bíztam abban hogy a megtépázott önbecsülésemet is legalább kicsit helyre rázza, ha egy idegen foglalkozik velem, ha már jelenleg egy semminek érzem magam. Amúgy sem voltam sosem elszállva magamtól sőt, kimondottan bizonytalan és maximalista vagyok magammal szemben, de az utóbbi időben még ezt is sikerült alálönöm,  mert egyszerűen undorodtam magamtól. Elbizonytalanodtam a külsőmmel és a belsőmmel kapcsolatban is; hiszen még Jungkook is inkább egy szép nővel volt, mintsem velem, és a többieknek is nyilvánvalóan jobb helyzete lett, hogy én nem vagyok ott. Szánalmas vagyok, és ezen nincs mit szépíteni. Jobb is, ha nem leszek a pihenőnk alatt sem a közelükben.