Hullámvölgy /Jikook ff. - BEFEJEZETT /

9. rész

Még órákat beszélgettünk a többiekkel a nappaliban. Először még a kapcsolatunk volt a téma, utána kaptam egy finom dorgálást a viselkedésem miatt, végül pedig általános témákról csevegtünk. Elmondhatatlanul jól esett ez a kis idő, amit velük töltöttem, de őszintén szólva már vártam hogy bele kezdhessek a kitalált tervembe. Így most, amikor már megfürödve és pizsamában ácsorgok a folyosón, már igencsak izgatott vagyok. Az otthonunk már teljesen csendes, így szinte hallom a saját, zavaros szívdobbanásaim, ahogy Jungkook ajtaját szugerálom. Talán percek eltelnek, mire végre elég erőt gyűjtők össze és bekopogok a fehér falapon. Hallom, ahogy szinte azonnal az ajtó felé jön, de nekem minden lépésével egyre magasabbra csúszik az idegességi szintem, pedig eddig olyan magabiztosannak éreztem magam. Amikor kinyitja az ajtót, és megpillant azt hiszem mindegyikünk kifejezése ugyanolyan döbbentre vált - mintha most látnánk egymást először.

- Jimin? Mit keresel itt?

- Bemehetek? Beszélni szeretnék veled. - motyogom félszegen, de egyből nyugodtabb leszek, amikor azonnal félre áll, hogy beengedjen.

- Persze, gyere csak!

- Köszi!

Belépkedek mellette, de éppen csak annyira hogy be tudja csukni mögöttem az ajtót. Annyira zavarban érzem magam, hogy meg sem merek mozdulni, vagy leülni valahova, ezért inkább csak szerencsétlenül bámulom a földet, míg Ő elhalad mellettem.

- Ne haragudj a kupiért, nem számítottam már senkire. - magyarázza, de őszintén nekem fel sem tűnt milyen állapotban van a szobája. Jelenleg az jobban leköt, hogy ne ájuljak el, és normálisan tudjak beszélni vele, úgyhogy felszívóm magam és felemelem végre a tekintetem. Jungkook már az ágya szélén ül és onnan néz rám.

- Inkább te ne haragudj hogy ilyen későn jöttem. Csak nem akartam reggelig várni.

- Nem ülsz le? - mutat maga mellé, én meg bólintok és helyet foglalok mellette, viszonylag közel hozzá. Felnézek rá, és látom hogy teljesen bizonytalanul várja, hogy mondjak végre valamit, de nekem még kell pár pillanat hogy össze szedjem magam és a gondolataim. Addig nézem a férfias vonalait, a helyes arcát, és a kissé kócos frizuráját, ami most is olyan puhának tűnik hogy az embernek kedve lenne beletúrni az összes ujjával.

- Szeretném, ha megbeszélnénk, ami történt. - kezdek bele végül, amire csak egy kérdő szemöldök húzással reagál, így tudom hogy ez a kérés még magyarázatra szorul. - Azt akarom, hogy átbeszéljünk mindent, hogy mi-miért történt, és szeretném ha azután okulnánk belőle. - egy pillanatra le kell hogy hunyjam a szemem, hogy aztán újult erővel vegyem fel a szemkontaktust az Ő csodás, barna szembogaraival. - Mert újra akarom kezdeni veled. - de aztán gyorsan hozzá teszem, már kicsit félszegebben. - Persze, ha te is ezt akarod.

Jungkook olyan döbbent, mint talán még soha. A szája többször kinyílik, majd záródik, de hang az nem jön ki belőle. Már kezdem magam zavarban érezni, amikor végre karcos, halk hangon megszólal.

- Tényleg képes lennél ezt megtenni?

Gondolkodás nélkül bólintok - már nem kérdés bennem mit akarok, és ehhez mit kell tennem. Figyelem a reakcióját, és egyszerűen felrobban a szívem a boldogságtól, amikor meglátom a csupa fog vigyorát, amivel megajándékoz. Aztán a következő, amire feleszmélek hogy szorosan magához ölel, és az arcom szinte felkenődik az izmos mellkasára.

- El sem tudod képzelni mennyire boldoggá tettél ezzel! Bármit megteszek, amit csak kérsz, ezt megígérhetem. - mondja vidoran, míg én kuncogva megrészegülök a csodás illatától. Istenem, hogy nekem ez mennyire hiányzott!