☽Pokolból jött Angyal☾ /Loki.ff/ SZÜNETEL

8. fejezet

Hogy hogy tudta, hogy éjszaka van? Már egy jó ideje itt tartjuk. Én ennyi idő alatt már azt hinném hogy csak egy óra telt el. Ne szóljátok le az időérzéki képességeimet de ez az igazság. Mikor példáúl olvasok azt hiszem, hogy csak 10 perc telt el, végűl kiderül, hogy egy óra. Ez nagyon érdekes.

Amíg az ismert fehér, márvány és egyben baromi unalmas folyosókon sétálgattam egyre jobban szurta az oldalamat a dolog. Biztos csak tippelt. Ne gondold túl ezt Raya. De még így is egészen a nappaliig ezen törtem a fejem.

- Nézd csak, ilyen gyorsan végeztél is?-kérdezte Tony a konyhából. Csak annyit láttam belőle, hogy egy doboz kínai instant levest csinált magának.

Csak megvontam a vállam erre a kérdésre. - Hogy hogy azt a rossz ételt eszed?

- Azért eszem ezt mert TE kisanyám- mutatott rám vádlóan és eleggé gyerekesen- itt hagytál minket kaja nélkül.

- Nem tehetek róla, hogy milliárdos létedre nem tudsz főzni. Időd rengeteg van, csak azt a zsíros seggedet fel kéne emelned a kanapéról és csinálni valami normális kaját. Eléggé gáz ha egy pasi nem tud magának főzni.- köptem oda neki szemrehányóan.

Mivel ritkán szoktam ilyen lenni, Tony meg szeppent. Behúzta fülét-farkát és lapított. Eléggé vicces látványt nyújtott, hogy a szájából a csöpögő tészta csak úgy lóg kifele.

- Tudod mit? Nem érdekes. Fáradt vagyok.- megdörzsöltem a homlokomat és hátat fordítottam neki.

- Jó éjt kölök.- mondta Tony tovább falta az ételt.

Igen, nem nyelvbotlás volt. Peter a kölyök, én pedig a kölök. De csak akkor hív így ha már fáradt és így próbálja feldobni magát.

Elsétáltam a szobámig és benyitottam. Végre. A szobám a legcsodálatosabb dolog a világon. Egyedi tervezés emberek. Büszke vagyok magamra. A szobám kocka alakú, bal oldali falán található egy fekete ajtó ami egy eléggé fenszi fürdőszobát rejteget. A fürdőszoba ajtaja mellet a falnál rögtön egy eszméletlen nagy könyves polc fekszik. A fürdőszoba ajtajától, egészen a szembelévő fali húzódott. Roskadásig tele voltak könyvel. A kedvenc könyveimmel. A szoba közepén a szembelévő falhoz van tolva a fa ágyam, háttámlája. Az ágy melletti fal már üvegből van, mondhatni ablak ami bazinagy. A jobb oldali sarokban az író- és rajzasztalom látható. Mellette egy fekete ruhás szekrény ami a fürdőszobábal szemben van. És a másik sarokban egy pipere asztal látható. A szobát növényekkel, díszes gombákkal, és fényfüzérrel díszítettem ki.

Be csukom magam után az ajtót és oda sétáltam az író asztalomhoz. Az asztal fölött el helyezkedő parafatáblát kezdtem tanulmányozni. Matricák és képek tömkelege van feltűzve. De amelyik kép ki van emelve a többi közűl az az a kép, amit még a szülinapomkor csináltunk a családdal. Ezzel a képpel emlékezek minden nap anyáék arcára.

Elmosolyodtam a kép láttán és egy keserű érzés ölelte át a szívem. Négyünk közűl csak én maradtam? Miért én? Miért nem Conny? De próbáltam nem felhergelni magam.

Elmentem fürdeni és befeküdtem a pihe puha ágyamba. Magamhoz öleltem a krokodilos plüssömet és próbáltam el aludni. Nem is kellett erölködnöm, 10 perc mulva, már az álmok birodalmának meleg ölelésében aludtam.

                              ☾✧☽

Este félálomban arra keltem fel, hogy valaki az ágyam mellett áll és figyel. Csak egy kisebb árnyék volt amit egy átlagos embert nem is zavarna.

Hirtelen tudatosult bennem hogy valaki a szobámba van. Átfordultam fintorogva a másik oldalamra alvást szinlelve, közbe a párnám alá benyúltam- a már szana-szét használt- késemért, és hirtelen megfordulva elhajítottam az alak felé. Az alak egyszerűen és füstszerűen eltünt és a késem egy centire volt a parafa táblámon lévő képek sokaságától.

- Mi a f@sz volt ez?!- sugtam idegesen az csöndes szobámba... márttúl csöndesbe. Egyszerűen úgy éreztem, hogy a falak nyomódnak össze a szobában és egyre kevesebb a hely. Forog velem a világ. El kezdtem kapkodni a levegőt. Csak lélegeztem be és ki a levegőt, levegőt.... levegőt!

Elkezdtem zihálni mint egy őrűlt. Valaki itt volt a szobámba. Már hiperventillálok. 100...74...68...62...ez az... csak szépen, ki és be...

Sikerűlt kellően lenyugtatnom magam. De mint ezt is... egy drámai pillanatot is meg kell azonnal szakítani.

Ami ezesetben egy eléggé merev és hangos kopogás volt az ajtómon.

A rohadt életbe... elfelejtettem...