☽Pokolból jött Angyal☾ /Loki.ff/ SZÜNETEL

6.fejezet

Ott volt ő.... Fhilip. Csak kuporgott a beton ágyon ami a cella eggyik beton falából állt ki. A kb 20-30-as éveiben járó férfi csak feküdt mozdulatlanul.

Mérhetetlenűl dühös vagyok rá amiért megtámadott. Azt hittem hogy jól kifogunk jönni. A harc tudásomat nálla, csak fejlesztettem és nem tanúltam. A hugommal egy ideig az utcán éltünk és hát nem is én lennék ha nem keverednék folyton bajba.

Elkezdtem a cella körűl sétálni hogy az arca szembe legyen velem, mivel a szőkeség az üvegfal felé van fordúlva.
Mikor szembe kerűltem vele, a perifériás látásomnak hála láttam hogy Philip üvegcelláján keresztűl át látok Loki-hoz. Csak annyit tudtam kivenni, hogy most éppen ül a saját beton ágyán és figyel. Közben a szőkeség arcát bámúltam. Alszik...

Hogy hogy nem hallotta a Loki-val való szó csatámat?- kérdem magamtól.

Férfi melkasa eggyenletesen emelkedett és süjjedt. Úgy tűnt mintha a nyugodtság leple alatt szundikálna. Arcát jobban meg figyeltem. Karakteres arc, éles arc csont, kocka fej, normál orr, dús ajkak.

Talán ha nem támadt volna rám, még vonzónak is találnám a férfit. Hisz ő olyan mint egy mesebeli herceg. Legalább is a kinézete. Mert el árulom, hogy egy csepp lovagiasság sincs benne.

Mivel már unom hogy csak fekszik mozdulatlan, ezért egy kicsit gyorsítok a meneten.

Nem érek rá egész nap. Fury mára valamijen küldetést szabott ki nekem. Ez az eggyetlen esélyem arra, hogy meg mutassam, érek annyit mint a többiek.- fortyogok magamban.- kezdődjék a bosszú hadjárat.

Még utoljára át néztem Loki-hoz hogy minden rendben-e. Nem szökött-e el. "Nyugodtan" konstatáltam, hogy Loki még mindíg figyelemmel kísért engem. Egy nem törődöm pillantást vetettem felé és számomra már le is van tudva a dolog.

Oda hajoltam a férfa arcával egy vonalba és már bele is vágok.

-JÓ REGGELT, HÉT ALVÓ!!!- ordítottam szórakozottan de hangosan a férfinek. Mintha a szemem sarkából láttam volna hogy Loki is egy kicsit meg ijed a hirtelen zajra. De biztos csak tévedtem.

A férfi szemei ki pattantak, és egy párducot megszégyenítő gyorsasággal már talpon is volt. Már bocsi T'challa.

Nem tudom hogy ezt hogy csinálja, de amikor én hirtelen ilyen gyorsan felállok az ágyból, azon imátkozom hogy ne csókóljam le a padlót a nagy szédülésben.

Miután a férfi fel ocsúdott félálmából, realizálta, hogy én voltam az a személy aki a szívbajt hozta rá. Meg lepettség suhant át az arcán ami egy unott de egyben mérges fejre változott.

Rá sandítottam Loki-ra.

Jesszus, miért érdekel annyira hogy néz? Az agyamra megy azzal a hülye mosolyával.

A smaragd zöld szemek helyett most egy óceánnal néztem farkasszemet. A szempár minden zöld és kék árnyalatot magába foglal, amint a fényben újra és újra megcsillan. Az a karakteres arc, hófehér bőr, szén fekete haj és háborgó tenger szeme igézően vonza az ember tekintetét. Elégedett vigyorral mered rám, mintha éppen csak az udvaronca lennék aki szórakoztatás céljából van itt.

Az elöttem álló férfi krákogása szabadított ki engem a tenger mélyéből. Ha tovább néztem volna, talán örökre el nyeltek volna az örök hullámok habjai.

Végig néztem Fhilip-en. Már nem olyan mint pár napja. Hihetetlen hogy ennyi idő múlva is ennyire meg viselten néz ki. Hát, wellcome to the S.H.I.E.L.D's life. Nem adtak nagyon neki ételt, ezt a testére rá simuló fehér póló - amit már szürkének titulálnék- és szürke Nike mackónadrágja- amit mellesleg minden edzésen hord- koszosan és szakadt ruházata demonstrálta számomra. A bordái már jobban látszódtak és a kocka hasa egy kicsit elenyészett.

- Úgy látom kegyes kihallgatásban volt részed.- jegyzem meg vigyorogva.

A férfi a vártnál, kicsit más képpen reagált a kijelentésemre mint azt előszőr gondoltam volna.