végre együtt

bővül a család

(Újabb time skip)

Épp Sugával sétálunk és beszélgetünk föleg a hamarosan érkező jövevényekről. Már nem soká jönnek hiszen holnap utánra vagyok kiirva de lehet hogy hamarabb vagy később jönnek.
-Mondcsak Hinata, ideges vagy?- fordul felém Suga.
Mintha csak egy alsó-középes meccs előtt állnánk, végülis hiába telt el 6 év ő még mindig a mi Sugamamánk.
-Igen, nagyon, félek hogy rossz szülő leszek de Tobio szerint nincs miért aggódnom- vallottam be őszintén.
-Ő ugye most dolgozik? Vagy pihen?
-Dolgozik, holnap és holnap után van szabadnapja.
-Értem.
Hirtelen nagyon elkezdett fájni a hasam és éreztem hogy valami végig folyik a lábamon úgyhogy meg álltam. Egyik kezemmel a falba támaszkodtam még a másikkal a hasamat fogtam.
-Hinata?- fordul meg Suga- úristen beindult a szülés! Máris hívok egy mentőt.
Gyorsan elővette a telefonját. És már tárcsázott is. Nem sokkak később meg is érkezett a mentő. Engem lefekdettek a beteg ágyra Suga fogta a kezem. Aztán újra elkezdett hívni valakit.
-Nem veszi fel- mérgelődött- persze hogy nem veszi fel, dolgozik.
Megint nyomkodott valamit és újból a füléhez emelte a telefont.

Tanaka szemszüge:

Az utcán sétáltam amikor elkezdett rezegni a mobilom, gyorsan elővettem és láttam hogy Suga az.
-Szia Suga, miujság?- szólok bele lazán a készülékbe.
-Szia Tanaka, be tudnál ugrani Kageyama munkahelyére?- hadarta.
-Persze, de mért?
-Hinatánál beindult a szülés és mivel Kageyama dolgozik nem tudom elérni.
-Már rohanok is.
Azzal le is tettem. Szerencsére itt vagyok attól az étteremtől nem messze. Futottam amíg oda nem értem. Bent odamentem egy szabad pincérhez.
-Beh... szél....bem kell- lihegtem.
-Elnézést de nem éretm- nézett rám kedvesen a hölgy.
Nagyjából össze szendtem magam aztán újra neki kezdtem.
-Beszélnem kell Kageyama Tobioval!
-Az egyik szakácsunkkal? Rendben. Mit mondjak ki keresi?
-Tanaka.
Azzal el is ment, nem sokkal később Kageyamával együtt jött vissza.

Kageyama szemszöge:

-Mi történt Tanaka? Hogyhogy itt vagy?- nézek rá meglepetten.
-Suga hívott hogy nem tudott elérni téged, beindult a szülés!
-Mii? Most azonnal be kell mennem a korházba, kösz hogy szóltál.
Berohantam az öltözőbe, elő kerestem a mobilom és már hívtam is a főnőköm hogy ki vehessem a mai napot. Szerncsére neki is van egy lánya így tudja milyen fontos ez és elengedett. Még csak nem is öltöztem át, meg fogtam a cuccom és már rohantam is a kocsihoz. Természetesen ilyenkor fogom ki az összes pirosat. Már alig várom hogy láthassam a lányomat Takumit és a fiamat Kojit.
Mire beértem már mindketten megszülettek. Az egyik kicsi Shoyonál a másik meg Sugánál volt.
-Sajnálom Shoyo siettem ahogy tudtam- rohanok oda hozzá.
-Semmi baj- mosolygott rám fáradtan- nézd milyen aranyos.
Suga átadta nekem a babát aztán ki is ment hogy magunkra hagyjon minket. A kis rövid haja narancs sárga volt de a szemét nem tudtam megnézni mert épp aludt. A testvérének fekete volt a haja egy tincs naranccsal.
-Melyik van nálam?- kérdeztem halkan.
-Takumi.
-Az én gyönyörű kis lányom- mosolyogtam a kezembe tartott apróságra.
-Itt van a fiad is róla se feledkezz meg!
-Még is hogy felefkezhetnék meg róla? De ami fontosabb ahogy láttom fáradt vagy, nem kéne pihenned?
-De azt hiszem az most jó lenne- ásít egy nagyot.
Letettem Takumit az egyik kiságyba és átvettem Kojit Shoyotól.
-Pihenj drágám, megérdemled hogy kipihend magad, szeretlek- adtam egy puszit a homlokára.
-Én is szeretlek- mondta és már el is aludt.
Letettem a fiam a másik kiságyba és már vettem is elő a telefonom. Először anyát hívtam fel hogy elmondjam a jó hírt aztán Shoyo szüleit. El se tudnám mondani mennyire örültek.