végre együtt

Bónusz (kérésre)

5 évvel később

-Siessetek vagy nem megyünk ki a parkba- kiálltok az ikreknek.
-Jövünk már- kiabál ki Koji.
-Te is tudod hogy úgyis kimennénk- karolt át Tobio- évek óta várod hogy taníthasd nekik végre a lecsapásokat.
-Tudom és végre tudjak az alapokat, ma már választhatnak hogy milyen poszton akarnak játszani.
-Itt vagyunk- szaladt Takumi.
-Akor menjetek a kocsiba- feleltem.
Amikor oda értünk elővettük a labdát és a hálót, mivel még nagyon kicsik nem tudják használni a rendes röpi hálót vettünk egyett ami alacsonyabban van.
-És azt kitaláltátok már hogy milyen poszton szeretnétek játszani?- kérdeztem öket.
-Én ász leszek- lelkendezik Takumi.
-A feladó sokkal menőbb, én feladó leszek- vágta rá Koji.
-Nem mert az ász a legmenőbb!- szált vitába.
-A feladó sokkal többet ér labdához, apa is megmondta!
Már kezdte körül venni öket Tobio tipikus félelmetes aurája amit felső-középben sokszor megtapasztalhattam.
-Gyerekek elég!- szólt rájuk Tobio.
-Apu, ugye szerinted is az ász a legmenőbb?- néz rám reménykedve a lányom.
-Takumi- simogattam meg a haját- a röpiben minden szerep nagyon fontos. Mint a felső-középes csapatunk, Dachi, a kapitányunk tartott rendet, Suga amolyan anyuka féle volt, Sugamamának is hívtuk, Asahi az ászunk valóban nagyon menő volt, Noya az egyik legjobb védő volt, ha ő nincs rengeteg pontot vesztünk, Tsukkishima meg a blockban volt jó, Yamaguchi meg a szerválásban és azért a mi minusz tempónkról se szabad megfeledkezni.
-De azért régen gondolkozás nélkül rá vágtad volna hogy az ász a legmenőbb- sugja oda nekem a férjem.
-Fárasztó a veszekedésük inkább legyen mindenki menő- vontam vállat.
-Büszke vagyok rád.
-Mért nem mutattátok még soha a híres gyorsotokat?- kérdi Takumi.
-Nem is tudom, régen csináltuk, megpróbáljuk?- töprengtem.
-Gyerünk, had legyenek ránk büszkék- válaszolt Tobio.
Át mentünk a melletünk lévő rendes pályára, kicsit melegitettünk, a gyerekekkel együtt. Miután végeztünk a kicsik lementek a pályáról. Neki futottam, Tobio már feladta, ugrok, fent a magasba lecsapom. És igen még mindig szuper érzés. Két csemetémre néztem mind ketten tátott szájjal néztek.
-Ez nagyon menő- mondták egyszerre.
-Látjátok, nem az ász vagy a feladó a menő, együtt azok- nevettem- Koji neked apa elmagyarázza mikre kell figyelned, Takumi neked én segítek.
A fűbe leülve kezdtük magyarázni.
-Tudod nem olyan nehéz ez ha tudsz célozni, neked annyi lenne a dogod hogy üres helyre lecsapod a labdát, ha nincs üres hely viszont nagyon gyorsan kell ki találni valamit. Ez lehet nehéznek fog tünni de úgy fogunk gyakorolni hogy Koji adogat majd fel neked...
-Ez nem olyan nehéz- szól közbe.
-Nem fejeztem be, a pálya egyik hátsó sarkába teszünk egy vizes flakont és azt kell eltalálni.
-Mii?! nekem ez nem fog menni- hajtja le a fejét.
-Nem baj ha nem megy elsőre, majd belejössz, megigéred hogy megpróbálod?
Kis mosollyal bólint majd felállunk és oda megyünk a többiekhez.
-Ti hogy álltok?
-Már kész vagyunk.
Oda adtuk a labdát Kojinak, letettük a vizet a másik térfélre aztán hagytuk őket játszani. Nem meglepő modon nem sikerült elsőre, meg sokadjára se.
-Takumi hülye, olyan béna vagy- szól rá Koji.
-Sajnálom, nekem nem megy- mondta sírva Takumi.
Már épp mentem volna megvígasztalni de Tobio megállított, ekkor vettem észre hogy mért. Koji ment oda hozzá és ölelte át.
-Ne haragudj nem akarom hogy szomorú legyél, majd menni fog- próbálja vígasztalni kishugát.
-Te se haragudj, igérem jobban fogok igyekezni- ölelte vissza.
-Néha hagyni kell hogy ők oldják meg, ne kényesztesd el őket teljesen- ölelt át hátulról.
-Hmm, de okos férjem van- mosolyodtam el.
Ennél jobb családot nem is kívánhatnék.

Remélem tetszett, ha igen lehet ajánlani <33
Mostmár tényleg vége :DD