végre együtt

elfelejtkezve

(18+ ha valakit nem érdekel/nem szereti jelzek ha vége)

Megfogtam a kezét és az ágy felé húztam. Befeküdtem az ágyába és ő is mászott utánam. Akartuk egymás érintését. Túl régóta várunk egymásra.
-Nem sietjük el?- kérdi Kageyama.
-6 éve várok, ráadásul 22 évesen még egyszer sem csináltam- mondom vörös fejjel- szerintem nem sietek el semmit.
-Hmm... szóval nekem tartogattad magad?- mosolyog rám pervezen.
-Jaj fogd be- durcázok be.
Csókokkal kezdi ellepni a nyakam mire én kicsit kuncogni kezdek.
-Csak nem csikis vagy?- nézett a szemembe.
-K-Kicsit...
Folytatta amit elkezdett és további csókokkal lepett el. Elkezdte szívni a nyakam mire én egy nagyobbat felnyögtem. Kezemet a számra tapasztottam. Ez nagyon lányos volt, tudom hogy én leszek alul de attól még fiú vagyok.
-Ne- vette le a kezem a számról- szeretem hallani a hangod.
-De ez túl lányos volt, én nem vagyok lány- mondtam vörös fejjel.
-Akor is rá foglak venni hogy hallasd a hangod- mosolyog rám kihívóan.
-Alig várom- nézek rá pervezen.
Újra szívogatni kezdte a nyakam, közben elkezdte levenni a nadrágom, majd a sajátját. Miután meg szabadított mindkettőnket minden ruhadarabtól lassan elkezdett tágítani. Kihúzta az ujjait majd belém helyezte a tagját. Fájdalmasan felnyögtem mire ő nyugtatoan elkezdte simogatni az arcom. Kis idő után lassan elkezdett mozogni, mire én halk nyögéseket hallattam. Hamarosan az egész szobát már csak az én és Kageyama nyögésit lehetett hallani. Ezt folytatattuk még vagy fél órán át.

(18+ VÉGE)

Mind a ketten fáradtan döltünk le. Valamért úgy éreztem hogy valamiről megfeledkezek, de most nem érdekelt. A mellettem fekvő férfira nézek, nagyon hamar elaludt, fárasztó napunk volt. A mellkasára hajtottam a fejem, magunkra húztam a takarót és lassan én is álomba merültem. Kellemesebbet nem is tudtam volna elképzelni mint annak a karjaiban elaludni akibe évek óta fülig szerelmes vagyok.

Pár nappal később:
Az elmúlt estéken mindig együtt aludtunk. Hol az ő, hol az én szobámban.
Reggel ahogy felkeltem észre vettem hogy Kageyama nem volt mellettem, ez elszomorított, mellette akartam kelni, ahogy ez elmúlt pár napban is, de mindig ő kelt hamarabb. Felálltam azonban rögtön vissza is huppantam az ágyra. Hírtelen nagyon elkapott a rosszullét. Nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet, nagyából összeszedtem magam majd elindultam a "Kageyama keresésre". Bele bújtam egy polóba, természetesen az övébe, és elindultam a konyhába. Ott áll a sütőnél és reggelit készített. Egy pillanatra megszédültem úgyhogy egy szék után kapva tartottam meg magam. Ő levette a tűzről az amúgy is épp elkészült ételt és oda sietett hozzám.
-Hinata, jól vagy?- fog meg aggódva.
-Persze, azthiszem kicsit beteg vagyok hamarosan jobban leszek- mosolyogtam rá.
Derkánál átölelve bújtam hozzá, vissza ölelt aztán leültünk reggelizni.
-Kageyama- szólaltam meg két falat között.
-Hmm?- nézett rám.
-Akkor mi most ugye együtt vagyunk?- teszem fel a kérdést ami már napok óta nyugatanít. Olyanok vagyunk mint akik járnak de még nem beszéltük meg, hogy pontosan mi is van köztünk.
-Persze hogy együtt vagyunk hülye, mit gondoltál- nevetett ki.
-Juhé- ugortam áz ölébe aminek köszönhetően felborult a széke és mindketten a földön landoltunk.
-Hülye, attól hogy szeretlek még nem kéne megölnöd- hát igen, attól hogy érettebb lett még mindig folyton le szokott hülyézni.
Úgy éreztem hogy nem is lehettem volna boldogabb azonban hirtelen hányingerem lett. Kezemet a számra tapasztva próbálok nem mindent lehányni. Ezt Kageyama észre vette gyorsan fel is vett és be vitt a fürdőbe. Hát ezt inkább nem részletezem. Kageyama ott térdelt mellettem és a hátamat simogatta meg egy törölközőt is adott.
-Biztos jól vagy?- nézett rám aggódva még is szigorúan.
-Öhm... azt hiszem ma inkább ágyban maradok- hajtom le a fejem.
-Ha végeztél felviszlek, jó?- simítja végig a hajam.
-Mehetünk- töröltem meg utoljára az arcom.
Mennyasszony pózban felvett és elindult a szobám felé. Letett az ágyamra és legugolt az ágy mellé.
-Hozok fel neked teát és kekszet- simítja meg az arcom- maradnék itt ápolni de muszáj munkába mennem.
-Rendben- mosolyogtam rá- legyen szép napod, szeretlek!
-Pihend ki magad- adott egy puszit a homlokomra- én is szeretlek.
Amint kiment engem már el is nyomott az álom. Szerencsés vagyok hogy ő itt van nekem.