végre együtt

vizsgálat

Bementünk a korterembe amit kaptunk bár az orvos még nem volt sehol. Én a betegágyon ültem Tobio meg mellettem állt. Kicsit kezdtem ideges lenni, még sose voltam ilyen vizsgálaton úgyhogy nem tudtam mire számítsak.
-Shoyo- szólal meg hallkan.
-Hm?- nézztem fel rá.
-Minden rendben?- teszi az egyik kezét az arcomra.
-P-persze, csak tudod kicsit ideges vagyok- vallottam be öszintén.
-Nyugi nem lesz semmi baj, hamarosan itt lesz az orvos is.
És pont végszóra lépett be az orvos.
-Elnézésüket kérem a késésért, de csak nem rég tudtam meg hogy ma be kell jönnöm önökhöz- szabatkozott de amikor meglátott minket leesett az álla ahogy a miénk is.
-Suga-san?- kiálltunk fel egyszerre Tobioval. 
-Kageyama? Hinata? ....Ti?- az elején eléggé meglepődött de miután összerakta a dolgokat mosolyogva folytatta- mindent értek. Na akor Hinata, kezdhetjük?
Teljesen megfeledkeztem róla hogy Suga orvos. Nem gondoltam volna hogy pont itt fogunk találkozni de ezzel legalább megúszom a holnapi magyarázkodást és nem csak ezért öülök hogy ő az orvosom. Jobb ha egy olyan kezébe van a gyerekem élete akit ismerek és megbízok benne. Meg persze legalább biztos nem homofob, persze amióta a tudósok felfedezték hogy a fiúk lehetnek alfák vagy omegák jelentősen csökkent a homofobok száma de azért néhány még mindig van.
A vizsgálat könnyen ment. Le kellett vennem a pólom, Suga-san kent valami zselét a hasamra aztán elkezdett vizsgálni. Igazat megvalva nem nagyon tudtam hogy mit csinál vagy hogy meddig.
A vizsgálaton kiderült hogy minden rendben és elmondta Suga hogy mikor jöjjek legközelebb.
-Srácok- jött ide hozzánk Suga amikor már végeztünk- én úgy örülök nektek, már azt hittem sose fog megtörténni.
Valószínüleg látta az értetlen fejünket és inkább folytatta.
-A csapat végig tudta hogy mit éreztek egymás iránt de jobbnak láttuk nem beleavatkozni. Alig tudtam megállni hogy ne lépjek közbe, látva hogy két kisfiókám szerelmes de nem merik bevallani az érzésüket- hajtotta le a fejét- de végül csak együtt vagytok, minden jó ha a vége jó.
-Köszönöm Sugamama- öleltem át- örülök hogy te vagy az orvosom.
Már épp indultunk volna el amikor Suga utánunk szólt.
-Fiúk- mosolygot izgatottan- ugye tarthatok majd egy babavárot a kicsinek?
-Persze ez egy nagyon jó ötlet- mosolyodtam el volt csapattársam kedvességén.
Első utunk a gyógyszertárba vezetett ahol a nekem felírt vitaminokat vettük meg. Külön fejlesztettek ki vitaminokat terhes omegáknak. Bár már teljesen megszokott ha egy terhes férfit látsz az utcán azért mégis különbözik attól ahogy a lányok terhesek, vagyis azt hiszem, én legalábbis így hallottam.
A kocsiban aludtam így nekem pillanatoknak tünt amíg haza értünk.
-Shoyo- kelteget kedvesen- itthon vagyunk.
Lassan kinyitottam a szemem és elkezdtem kicsatolni magam.
Miután beértünk a házba láttam hogy Tobio nagyon elgondolkodott valamin.
-Minden oké?- huzogatom meg kicsit a pulcsiját hogy rám nézzem.
-Persze csak azon gondolkoztam jó lesz nekünk ez a ház vagy vennünk kéne egy kicsit nagyobbat?
-Hmm- gondolkoztam el- szerintem nem kell nagyobb ház, mármint én már egy ideje úgyis csak a cuccaimért járok a szobámba. Át költözhetnék a tiédbe az enyémből meg csinálhatnánk gyerek szobát.
-Nem is olyan rossz ötlet- ölelt magához.
Én próbáltam egy puszit nyomni az ajkára de nem értem fel, megprobáltam úgyhogy kicsiket ugrok de még mindig túl magas. Ahogy látom ő nagyon is jól szórakozik, már épp feladtam amikor megszólalt.
-Olyan aranyos vagy- nevetett
Méginkább magához ölelt lehajolt és szenvedéjesen megcsókolt. Remekül csókol, egyszerűen tökéletes nekem ahogy ő maga is. Alig várom hogy végre egy család legyünk.
A nap további részében semmi érdekeset nem csináltunk, kicsit rendezgettük Tobio szobájat hogy beférjenek a cuccaim, majd este egy gyors vacsi után le is feküdtünk aludni.