végre együtt

előkészületek

(Egy kis time skip)

-Shoyo- lökdösi meg a vállam valaki gyengéden.
Lassan kinyitom a szemem, Tobio keltegetett.
-Készülődj- adott egy gyors puszit- mennünk kell ultra hangra.
-Jó reghelt- kelek fel ásítva.
Igaz is, ma derül ki a gyerek neme. Délután fogja rendezni Suga-san a babavárót. Ha jól tudom Noyát, Tanakát, Yachit, Kyokot és Daichit hívta na meg persze Kenmát.
Lementünk reggelizni aztán gyorsan felöltöztünk és már mehettünk is. Az út csöndben telt és aránylag gyorsan is. A korház előtt megállva Tobio felém fordult.
-Tényleg nagyon sajnálom hogy nem lehetek ott- simítja végig az arcom- de muszáj dolgoznom.
-Semmi baj Tobio- mosolygok rá öszintén- nem kell eljönnöd az összes ultra hangra, és úgyis együtt tudjuk meg a nemét délután.
-Szeretlek Shoyo- ad egy csókot.
-Én is szeretlek Tobio.
Az autoból kiszálva integettem neki és elindultam befele. A már megszokott terem felé veszem az irányt. Az órámra billantva láttom hogy még épp időben vagyok. Elértem az ajtohoz, bekopogtam és rögtön jött a válasz.
-Gyere.
-Szia Suga-san- lépek be mosolyogva.
-Szia Hinata, izgulsz?- jönn oda hozzám és össze kócolja a hajam.
-Nagyon alig várom hogy délután megtudjam és Tobio is várja.
-Azt elhiszem, amilyen keményen dolgozik.
-Tényleg nagyon keményen dolgozik- bólintok egyetértően- és ahogy telik az idő egyre kevesebb dologban engedi hogy segítsek.
Felfeküdtem szokásos helyemre és Suga elkezdet vizsgálni. Minden ment ahogy menni szokott.
-Hát azt mondjuk nem csodálom, tudod hogy nem szabad megeröltetned magad.
-Tudom, tudom. Ugye minden rendben van? Egészséges?
-Ahogy láttom minden rendben, a többit majd a babaváron- kacsint felém és közben ugy mosolyog mint egy büszke anyuka amit én szóvá is teszek.
-Sugamama úgy nézel mint egy büszke anyuka- mondom nevetve.
-Persze hiszen most tudtam meg a kisfiókám nemét, már hogy ne lennék büszke?- kérte ki magának.
Letöröltem a hasam és felöltöztem. Még beszélgettünk egy kicsit aztán nekem mennem kellett feldíszíteni a nappalit. Éppen kiértem a korházból amikor csörögni kezdett a telefonom
-Szia Noya- köszönök.
-Szia Shoyo- szólal meg a másik végéből- otthon vagy?
-Most indulok haza az ultra hangról, mért?
-Tanakával arra gondoltunk hogy segítünk előkészülni. Érted menjünk? Merre vagy?
-Az jó lenne, itt vagyok a kórháznál.
Hallom hogy beszél valamit Tanakával aztán újra a füléhez emeli a telefont.
-Oké, várj mindjárt ott vagyunk.
-Rendben.
Le is tette. Leültem egy padra és ott vártam. Kb 10 perc múlva meg is érkeztek.
-Pattanj be Shoyo- nyitja ki az ajtót Noya.
-Sziasztok srácok- ülök be hátulra.
Tanaka vezetett és Noya ült az anyós ülésen.
-Kell még valamit venni vagy egyből hozzátok menjünk?- fordul hátra Tanaka.
-Nem kell semmi, haza menjünk.
El is indultunk a házunkhoz ahoz kb 40 perc alatt értünk el. Bent elővettem a lufikat és kiborítottam az asztalra.
-Shoyo, ahogy elnézem már rendesen gömbölyödsz- nevetett Noya.
-Hát igen- tettem a kezem a hasamra- és ma végre megtudom hogy fiú-e vagy lány.
-És te fiút vagy inkább lányt szeretnél?- kérdi Noya miközben elkezd felfújni egy rózsaszín lufit.
-Ezen még nem is gondolkoztam- tünődök el- igazából nekem mindegy ugyanúgy fogam szeretni ha fiú ha lány.
-Nem lesz nehezebb egy lánnyal?- kérdi Tanaka- mármint értitek mindketten fiúk vagytok, tudjátok mire van szüksége egy kis lánynak?
-Tanaka, nem tudom rémlik-e de van egy 12 éves hugom akivel rengetegett játszottunk amikor kicsi volt és sokszor vigyáztam rá- nevetek.
-Igaz- nevet fel.
Amikor már néhány lufit felfujtunk én elkeztem felkötözgetni. 3 lufi kerünt egy csomoba, egy kék, egy rózsaszín és mintás. Amíg Noya fefujta a maradék lufit is Tanaka segített feltenni a szalagokat. Amikor végeztünk a kanapéra ledölve néztünk végig a munkánkon. Imádtam. Nagyon szép lett és hálás vagyok Tanakáéknak hogy segítettek.