Egy régi barát (Kuroo x OC ff.)

Prológus

Mindig kísért, minden...
Minden, ami azon a helyen történt, amit régen az otthonomnak hívtam és számomra az egyik legkedvesebb hely volt, Tokyot is beleértve.
Haza szeretnék menni, ahova tartozom, anyuhoz, a barátaimhoz. De mindent hátrahagytam magam után, mindenkit ellöktem magamtól, aki segíteni szeretett volna.
Igazából már nagyon nem is tudom, hogy miért, talán mert féltem és félek most is, hogy valaki átlássa az egészet, félek, hogy valaki rájönne, felismerné az igazságot, vagy talán félek hogy ezek után bárki is megismerjen.
Csak egyedül szeretnék lenni, mindenkitől elzárva, hogy ez ne következhessen be.

Vissza szeretnék menni Tokyoba, az otthonomba, a szülővárosomba, a barátaimhoz, azokba az időkbe, de itt van ő, aki mindent tönkretett, aki mindennek az okozója.

Hayami Setsuko vagyok, 16 éves jelenleg, most kezdtem a Karasuno Középiskolában az első évemet, most szerencsére még nyári szünet van, így semmi dolgom nincs, viszont lassan vége lesz, aztán újult erővel vághatunk bele minenbe. Már akinek van ereje hozzá.

Mit mondhatnék magamról... Hosszú hátközépig érő fekete hajam van, ami elől bal oldalt egy teljesen a szemembelógó félfrufruban végződik.
Ha már a szem... A bal szememet mindig eltakarom, mert amiről az emberek nem tudnak az nem is létezik. Régen nagyon sokan bántottak a heterokrómiám miatt. A bal szemem sárga, a jobb szemem zöld.

Többnyire sötét és bő ruhákat hordok, mert az áll jól és a másik résszét pedig hanyagoljuk az egésznek.

Nagyon szeretem a röplabdát, a röpi által szerezhettem nagyon sok új barátot, akik sajnos mostmár csak a múlt. Szabadidőmben nagyon sokat rajzolok vagy zenét hallgatok és a tanulással is egészen ki vagyok békülve.

Barátaim, mint mondtam egyáltalán nincsenek és nem is nagyon szeretnék, teljesen jól elvagyok egymagamban, de ha meg társaságra van szükségem itt van nekem a nővérem és a párja.
Kicsivel több, mint fél éve élek velük és boldoggá tesz hogy ezáltal egy teljesen másik oldalukat is megismerhettem. Nagyon jó társaságok mind a ketten és nagyon szeretem a kisugárzásukat is.

Nem igazán tudom tényleg mit mondhatnék magamról. Nem szeretek fölöslegesen beszélni, de majd úgy is megismertek, ha elolvassátok a történetem.

_____________________

Nagyon sajnálom azoknak, akik eddig olvasták ezt a storyt, vagy szerették, hogy a semmibői itt újraírom, de olyan logikátlanságok és még sorolhatnám mik voltak benne, hogy már nem bírtam, ezért teljesen újrakezdem.
Sajnos a folyamatos javítgatásban már nem láttam reményt, de azért nagyon remélem, hogy így sokkal jobb lesz kicsit idősebb fejjel, mert ezt a könyvet is a 11 éves kis énem kezde el írni, és tényleg nagyon szerettem az egészet, ezért küzdök most, hogy valami minőségibbet tudjak kiadni a kezeim közül, mert nagyon fontos volt akkor is neki, meg most nekem is ez a könyv. Főleg hogy ha úgy nézzük az egyik első nagy animés szerelmem az egyik főszereplője, akinek szintén nagyon sok mindent köszönhetek, amire egyébként így évekkel később jöttem rá.