A Maffia Otthona {Jimin ff.} ✔︎

1.

|Jimin pov.|

- Főnök, kezdődik a show.- nevetett legjobb hackerem, Chae Eunwoo. Mögé sétáltam s székének támaszkodva figyeltem a fő monitort.
- Az örsön kitört a hiszti. A rendőrfőnök a haját tépi.
- Jól összezavartuk őket.- villantott egy kárörvendő vigyort Jungkook.
- Vége a műsornak.- sóhajtott Hobi.- Megjött a sátán únokahúga.- célzott a rendőr lányra, aki most érkezett meg a kapitányságra.
- Hangosítsd fel.- utasítottam.
- Csendet!- kiáltott a lány.- Főnök, jól van? Rendben. A szemtanukat most hallgatják ki. Mégegyszer átnézem a kamerák felvételeit. A laboreredmények perceken belül itt lesznek, azonnal hozzák be. Az elfogott egyént a kihallgatóban várom.- összeszedett néhány aktát, s már ment is tovább.
- A kihallgatóban is van kameránk, ugye?
- Igen.- váltott kamerát kérés nélkül Eunwoo.
- Megvan Taehyung. Most hallgatják ki az örsön.- érkezett meg Soobin is.
- Tudjuk.- feleltem, még mindig meredten nézve a felvételt.

|Lara pov.|

- Kim.- biccentettem a sebesült fiú felé.
- Park.- viszonozta.
- Megint találkozunk.- jegyeztem meg.- Miért van az, hogy mindig mindenhol beléd botlok, mikor ebben az ügyben nyomozok?
- Talán a sors.- kacsintott.
- Vonulj vissza, nőcsábász. Nem kell a flört.- nevettem.
- Pedig épp mondani akartam, hogy milyen cuki így a hajad.- mosolygott csábosan, ám hangja igenis komoly volt.
- Inkább azt mondd el, hogy mit kerestél egy balul elsült maffia üzlet közepén.
- Egy ottani kávézóban jártam. Megkérdezheted a dolgozókat, imádnak.
- És azt mivel magyarázod, hogy az egyik kocsiban ott volt az ujjlenyomatod és a véred?
- Lehet, hogy az az én kocsim volt.- vont vállat lezserül.
- Szóval azt állítod, hogy egy áldozat vagy csupán?
- Igen, azt. Tudod, hogy régen kiléptem a maffia ügyletekből. Minek mennék vissza?
- Akkor viszont védelmet kapsz. Bármikor megkereshetnek, hogy elhallgattassanak téged. Az elkövetkezendő 24 órában veled megyek mindenhová.
- Felőlem. Megspórolod a pénzt, amit a testőrökre költenék.
- Gyere az irodámba. Elintézek néhány papírt és nem tartunk fel tovább.
- Na, de Lara, csak úgy elengeded?- akadékoskodott Tinghao.
- Van valami kifogása?- vontam fel szemöldököm és átadtam neki egy papírt.
- Menjünk.- engedtem előre Taehyungot.

|Taehyung pov.|

Lara egész nap követett, ahogy megígérte. Hétköznapi dolgokat csináltam, de délután Jimin szólt, hogy menjek el hozzá.
- Rendőr a házamban Tae?- fogadott főnököm, de tudtam, hogy csak színészkedik. Mindenről tudott már.
- A kisasszony nagyon félt engem.- foglaltam helyet.
- Ah, Lara! Mikor utoljára láttalak csak 18 voltál. Akkor indultál az akadémiára.
- Én nem így emlékszem, Park.- pillantott keményen főnököm szemébe.- Ma reggel fellöktél a 6-os kerületben, ahol a zűrzavar is volt.
- Bocsánat, sietős volt a dolgom.
- Képzelem.- forgatta szemeit a lány.
- Hallottam a mai balesetről, remélem jól vagy.- küldött felém egy jelentőségteljes pillantást Jimin.
- Csak néhány karcolás, semmi bajom.
- Akkor jó. Iszol valamit?
- Nem, de Lara biztos kér valamit.
- Akkor mit adhatok a kisasszonynak?- pillantott a, szinte kőszoborként álldogáló lányra.
- Válaszokat.- felelte egyszerűen.- Biztos tudod, hogy melyik maffia banda okozta a mait.
- Nem, sajnos nem tudom. De amúgysem mondanám el. Nem akarok bonyodalmakat.
- Márpedig, ha te nem tudod, akkor senki.
- Okos vagy, úgyis kideríted.- legyintett.

|Lara pov.|

- Igen, a végén úgyis minden a kezemben lesz és akkor személyesen tartóztatlak le.- vigyorogtam.
- Ezt, hogy érted?- értetlenkedett Jimin.
- Ha szabad...- léptem közelebb, s eltakartam Tae arcát, hogy csak szeme látszódott ki kapucnia alól s gyorsan lőttem egy fotót, amit összevetettem egy másikkal.- A kettő szinte megegyezik. Kim Taehyung, te félre akartad vezetni a rendőrséget és hátráltattad a nyomozást, megrongáltad a megadott kávézó kameráját, lefizetted az alkalmazottakat a hamis vallomásért és bűntársa voltál Park Jiminnek, Jeon Jungkooknak, akiknek a dns-ét szintén megtaláltuk a robbanásban megrongálódott, fekete BMW-ben. Közelharcba keveredtem Byun Baekhyun banda vezérrel, a déli csapat vezetőjével, továbbá kiszakítottam egy véres darabot a mellettem, sebesülten fekvő Min Yoongi öltönyéből, aki az északi csapat vezetője, Park Jimin legfőbb szövetségese. Még nem tudom, hogy mi dolgod a déliekkel, de a helyszínen kokaint és több táskányi hamisított pénzt találtunk, legalábbis azok maradványait. Tagadod mindezt?
- Tekintettel arra, hogy nem vagyunk az örsön, nem kötelességem mindezeket tanúsítani s a kérdéseidre válaszolni. Továbbá ne feledd, hogy egyedül vagy egy erőd szerű házban néhányszáz fegyveres emberrel, akik mind nekem engedelmeskednek. Simán lelőhetnélek, ugye tudod?
- Ez most egy vallomás? Mellesleg gyengeség volna szorult helyzetben vért ontani.- mosolyogtam kedvesen, annak ellenére, hogy 20 fegyveres ember tartózkodott a szobában s Kook pisztolyt fogott rám.
- Túl magabiztos vagy, miért? Készülsz valamire. Be vagy drótozva, nemde?- most rajta volt a sor, hogy önelégülten elmosolyodjon, de ekkor betörték az ablakot és rengeteg rendőr rontott be. Tinghao maga mögé rántott, rajta golyóálló mellény volt.
- Amúgy Jiminie, kösz mindent! Ha továbbra is ilyen készségesen együttműködsz, hamarabb szabadulsz.- kacsintottam, ezzel mégjobban felpaprikázva a fiút. Imádtam borsot törni az orra alá. Túl édes volt, mikor dühöngött.
- Szívesen Lara, de valamiről elfeledkeztél. Yoongi a legfőbb szövetségesem, nem hagy magamra. Odakint van, körülvette az egész helyet, két tűz közé szorultatok. Most mit fogsz tenni?
- Őszintén? Semmit. Egyébként tényleg harapni való falatnak nézel ki, de még a kutyáimat sem etetném meg veled.- és ez volt az a szikra, aminek köszönhetően elborult mindenki agya és robbant a bomba. Jimin fegyvert rántott és lőtt, ezzel együtt pedig több pisztoly is elsült. A dolgok hamar elfajultak. Jimin menekülőre fogta a dolgot, talán észhez tért s rájött, hogy nem lenne szerencsés pont most megölni egy csapat rendőrt, pedig elegen voltak hozzá. Jungkook egy csapattal az erdőn keresztül menekült, míg Yoongi és a csapat másik fele a város felé tartott. A mi embereink Yoongit követték, biztosak voltak benne, hogy Jimin is ott van. Mikor kirohantam a házból már senki nem volt ott, csak az én kocsim állt egyedül az udvaron. Egy másik nyomot követtem. Jimin nem bolond, hogy a város felé menjen. Elindultam az erdő irányába. Percekig próbáltam követni a nyomokat és tartani a lépést, mikor zajt hallottam. Nem messze előttem, a jobb oldalon néhány embert pillantottam meg. Ők is a nyomokat követték. Baekhyun volt az és az emberei. Kai, Sehun, Johnny, Yuta, Taeyong, Kyungsoo és még egy jónéhányan. Jiminre vadásztak, elvégre most alig 6 ember védte. Próbáltam észrevétlenül közelebb kerülni hozzájuk, de hirtelen tüzet nyitottak rájuk. Viszont egy golyó engem is eltalált. Iszonyatos, égető érzés áramlott szét a jobb combomban. El kellett bújnom, mielőtt valamelyik banda rám talál. Csak vonszoltam magam után jobb lábamat. Vérem vörösre festette a havat. De nem érdekelt, csak minnél messzebbre juthassak. Az arcom és a seb körüli rész égett, szinte perzselt. A kezem viszont jéghideg volt. Már nem bírtam, tudtam, hogy nem juthatok ki az erdőből egyedül. Ha valaki nem talál rám, fél órán belül átfagyok, de előtte még simán elvérezhetek, ha a golyó eltalálta az artériámat. Övemmel átkötöttem a seb felett a lábamat és egy hatalmas cseresznye fának vetve hátamat vártam.
- Könyörgöm Istenem, ha valamelyik csapat megtalál, akkor inkább Baekhyunék legyenek azok. Bárki, csak ne Jimin...- suttogtam. Felnéztem a fölém magasló sötét ágakra, s eszembe jutott a tavasz. Hogy milyen gyönyörű a cseresznye fa virága, ahogy a szirmokat ide, oda fújja a szél és elviszi jó messzire. Éreztem, hogy ólom súllyal nehezedik rám a fáradság, hiába küzdöttem ellene, szép gondolatokkal ragadott el az álmok világa, s mosolyogtam annak ellenére, hogy tudtam, nem biztos, hogy mégegyszer felébredek.
Nem volt igazam. Ki tudja, hány talán perc, óra vagy nap után, de kinyitottam szemeimet. Örültem, bár mindenem fájt, de ebből tudtam biztosan, hogy élek. Viszont amit láttam, az elvette minden kedvemet az élettől, s azt kívántam, bár meghaltam volna ott, az erdőben.