O sorriso do diabo✞︎|Neymar Jr. FF ✓✓

68✨

Ez a rész kicsit rövid lett sajnálom De ma semmi időm nem volt, és holnap sajnos suli... suli időbe lehet hogy lesz rész kimaradás, de igyekszem kerülni ezt.... Jó olvasást! 

Miután meg reggeliztünk, anyu elvitte Rencsit mivel mini Luna már nagyon hiányolja. A kis fiúnak egyértelműen nem kellett kétszer mondani hogy öltözzön, mert egyből fel futott a szobába. Ney segített neki felöltözni, be zselézte a haját adott rá egy farmert, egy fekete pólót, meg egy dorkót... Ja meg mekapta az apja napszemüvegjét. Egy-egy puszival el búcsúzott tőlünk majd, megfogta anyám kezét és elmentek... Milyen nagy fiú lett... Nem rég még a hasamba volt, és Neymar folyamatosan dumált neki hogy "szia Natalie,, akkor még nem tudtuk hogy kisfiú lesz... Na tehát össze szedtem az egész házat, le poroltam mindent, fel porszívóztam mindenhol utánna felmostam, ablakokat pucoltam, mindenhol cseréltem függönyt, aztán azt vettem észre hogy mindjárt délután három óra. Rencsi ma anyuéknál alszik, szóval nem kell érte menni. Mit ne mondjak eléggé hiányzik... Elmentem fürdeni.

- Ezt húzd fel fürdés után.

Jött be Neymar, majd egy piros egybe ruhát tett le a mosó gépre. Ja vissza mentem röpizni... Bármint még nem, mivel itt vagyunk de ha Párizsba megyünk egyértelműen vissza megyek.

Fel vettem a ruhát, ami eléggé kiemelte az alakom... A pántjai bársony szerüek voltak, maga a ruha pedig élénk piros ami a bokámig ért. Ki engedtem a hajam, kivasaltam, ló farokba felfogtam és a bele néztem a tükörbe.... Ha most itt lenne Renato tuti nem lenne időm nézegetni magam...

- Még mindig gyönyörű vagy.
Ölelt meg hátulról a csatár.

- Szeretlek!

- Én is szeretlek! Na cica gyere, megyünk csavarogni.

Csapott rá a fenekemre.

- Rencsi nélkül?

- Ha jönne velünk, akkor céltudatosan kéne mennünk, ami azt jelenti hogy nem lenne időnk nézelődni.

- Ez nem igaz... Na jó de. Szerinted el van? És ha sír? Lehet hiányzunk neki...

- Rebeka! Nyugodj meg el van.
Mondta nyugottan a csatár majd megölelt.

Elmentünk enni, most kivételesen nem volt szar a kaja... Abba a cuki étterembe mentünk. Elmentünk vásárolni is. Vettünk Rencsinek egy Bat Man-es táskát, ovira meg egy hozzá illő pólót valamint vettünk még nekem egy pulcsit meg Neymar-nak is, ja Renato kapott még egy cipőt, meg egy távirányítós helikoptert amivel szedtem Neymar jobban el lesz vele mint a kisfiú...

- Hiányzik Renato.

- Nekem is... De neki is kell a kikapcsolódás.

Mosolygott biztatóan.

Felhívtam anyát aki biztosított róla hogy a gyerek kicsit sem hiányol minket.

- Látod, megmondtam.

- Jólvan...

Pusziltam meg az arcát.

- mi a terv estére?

- Nem tudom, van ötleted?

Tettem a kezem a combjára.

- eddig arra gondoltam hogy...
A kezem feljebb csúszott, a srác arca pedig megfeszült. - Hátsó ülés...

Vett egy nagy levegőt.

- most.

Ilyenkor áldom az eget hogy Ney egy szép rét szerű helyre hozott ahol nincs senki rajtunk kívül. Bemásztam hátra majd a csatár is követett. Gyors megvált a nadrágjától meg az alsójától, feljebb húztam a szoknyát le vettem a fehérneműt és megcsókoltam a csatárt. Az ágaskodó mérete már nem annyira hagyta nyugodni ezért (Uristenjani) szépen bele ültem a férfiasságába.  Lassan elkezdtem mozogni, és a focista száját halk sóhajok hagyták el.

- Szeretlek!

- Én is!

Csókoltam meg.

- Ha Rencsi itt lett volna... Akkor ezt már nem tudtuk volna meg csinálni.

Helyezte a kezét a combomra.

- Bazdmeg! Elfelejtettem anyut felhívni.

Szerencsére Renato még mindig nem hiányolt, mivel hab party-t tartanak... Haza mentünk lefürödtünk, megvacsoráztunk majd ledöltünk az ágyba. Neymar a lábaim között foglalt helyet és közben beszélgettünk.

- Soha sem gondoltam volna hogy te leszel a gyerekem apja...

Turtam bele a hajába.

- De hát látod, én vagyok az apja...

Harapta meg a combom.

- Még jó hogy!

- két hét múlva lesz egy meccsem... Ugye eljöttök?
- Nem tudom... Renato napjától függ.
- ja... Jogos... Nézd!
Nyújtotta oda a telefonját. Kylian küldött neki egy képet ahogy Reni ülve alszik. Kis csoki babám...

- Mennyünk Reniért!
- Most keltem fel!
Morogta Ney.
- Akkor megyek én.
Felkeltem az ágyból de Júni vissza húzott.
- Fél óra kedvesem... Fél óra.
Puszilt meg, majd eldöntött és rám feküdt.

- Képzeljétek el, a mama meg mutatta az összes kiskori képeket! Van egy olyan ahol anya egy kis cicát fog.
- Azt a félelmetes vörös macskát?
Nézett bele a visszapillantó tükörbe Júnior.
- Tök cuki volt!
Háborodtam fel.
- Hogy hogy a kék kocsival jöttetek?
- A piros túl koszos!
Vágta rá.
- ó... Képzeljétek el, gumicukrot vacsoráztam! Luci este ki vitt mivel vele aludtam, és éhes voltam.
- majd Lucas-al menyj fogorvoshoz...
Forgattam meg a szemem.
- De nem ettem sokat! Csak egy zacskóval.
- Igaza van anyádnak.
- Mini Luna sírt, mert a nagy Luna nem engedte hogy hercegnő ruhába aludjon. De meg vígasztaltam!
- Ügyes vagy kincsem.
Néztem hátra.

- olyan jó itthon!
Engedte el a kezem
- Hiányoztál nekünk csoki baba!
Vette fel az apja.
- rendelünk pizzát?
Tettem fel az egyértelmű igenes kérdést.
-ezt viccnek szántad?
- Jólvan na!

- Nem szeretem a paradicsomot!
Szedte le a pizzáról.
- Renato édes fiam, te mit szeretsz?
Kutakodott a hűtőbe Neymar.
- Hát nem a paradicsomot...
- Azt észre vettük.
Töltöttem neki inni.
- Amúgy Lui azt mondta hogy anyát meg Lunát egy kukába találták. Ez igaz?
- Őt találtuk egy kukába. Éppen ette a penészes zsemlét.
- Tényleg?
- Komolyan.
Bólogattam a fürtös babám pedig el is hitte...