O sorriso do diabo✞︎|Neymar Jr. FF ✓✓

67✨

Amióta Renato megszületett mindig van otthon három doboz különböző fajtáju/méretű sebtapasz... Folyamatosan esik kel. A reggelünk úgy indult, hogy Júni elment felkelteni mivel mindjárt egy óra és ő még mindig alszik. A kissrác annyira futott le a lépcsőn hogy az utolsó három fokon legurult... Kevés sikerrel de sikerült vissza tartanunk a nevetést. Gyors felkaptam a földről majd folyamatosan kérdezgettem tőle, hogy nem-e fáj neki. Szerencsére semmi baja, és nem fáj semmie. Ney felvette a nyakába és úgy hozta be az étkezőbe/konyhába. Meg reggeliztünk, elpakoltam, a focista felöltöztette Rencsi-t mivel van egy kutyánk megint... Ez most nem egy tacsi, és nem Melvin-nek hívják... Ő egy labrador és Rudinak nevezte el a kisfiú.
- Rencsi!
- Megyünk a mamához? A mamához akarok menni! Ott van Davi! Mennyünk odaaa!
- Látod magad?
Karolta át a vállam a csatár.
- Nem, te vagy ilyen akaratos. Davi még alszik. Különben meg nem etettük még meg Rudi-t!
Vettem fel az ölembe, majd kimentünk az udvarra. A fürtös babám egyesével adta a tápot a kutyusnak, aki előszeretettel játszik a babussal.

- Rebus...
- Hm?
- Miért vannak a pólóim az erkélyen?
- Kérdezd a fiad...
Mosolyogtam rá.
- Így már mindent értek.
- Anya, neked szedtem!
Nyujtott át egy csomó virágot... Asszem Ney anyukája kifog minket nyírni...
- Köszönöm kis szerelmem!
Pusziltam meg, majd be mentem és egy pohár vízbe tettem.

- Mit szólnál ha Rencsi-t elvinném anyuhoz?
- Lepasszolod a gyereket?
- amúgy is oda akar már reggel óta menni... Tehát nem lepasszolás!
Puszilta meg a szám.
- Fúj.
- Rencsiiii!
Nézett rá az apja.
- Bocsánat.
- húzd fel a cipőd, megyünk a mamához meg Davi-hoz.
A fürti baba csak nézett rá érthetetlenül. - Mi a baj csoki baba?
Gugolt le hozzá.
- Nem tudom egyedül felhúzni a cipőm.
Gördült le egy könnycsepp az arcán.
- Életem! Ne sírj!
Öleltem meg. - Majd én segítek.

- Hogy vagy?
- Jól. Te?
- Megvagyok...
Vonta meg a vállát a focista.- nem nézel ki úgy mint egy két gyerekes anyuka.
- Davi-nak Carol az anyja.
- Nem is Davizinho-ra értettem...
- Nem értelek...
Ráncoltam össze a homlokom.
- Majd megérted...
Közelebb lépett, és megszüntette a köztünk lévő távolságot. Olyan hirtelen történt minden hogy a kanapén találtam magam, felettem meg Neymar volt és ismét egy csókot lehelt az ajkaimra. A csatár leszállt rólam és a szíjával bibelődött.
- rohadt szíj...
Csapott le az ajkaimra, miután sikerült levennie az övet. A póló már hiányzik rólam, ahogy a nadrág is... A barna hercegem csókolózás közben, szépen kicsatolta a fehérnemű felsőm majd lehúzta az alsó részét is... Gyors megvállt az alsójától és ismét felettem foglalt helyet. A kezeim a fejem fölé helyezte ahol keresztbe tette őket erősen rá fogott és belém helyezte a férfiasságát. Még egy csókra oda hajolt, majd még egy kicsit szorított a fogásán és mozogni kezdett. A csípőm megemelkedett és egy nyőgés hagyta el a szám, Júnior pedig jól esően felsóhajtott.

- Ha le takarítottad a kanapét, át hozom a fiúkat.
- Alig állok te hülye!
Dobtam neki a törölközőt.
- Akkor segítek, és eljössz velem.
Puszilt bele a fülembe.
- Legyen.
- én is így gondoltam.

- Képzeljétek el, a mama jön át később megcsinálja a kertet!
Dumált a csoki baba.
- Mi?
Néztük hátra mindketten.
- a ma... Basszus.
- Renato Iglesias Santos! Hogy beszélsz?
Néztem hátra ismét.
- Apa is szokta mondani!
- Amit neki szabad azt neked nem!
- De...
- Renato!
Nézett rá a visszapillantó tükörből az apja.
- Bocsánat.

A srácok játszanak, én Ney ölébe szenvedek, Ney meg hallgatja a szenvedesem.
- Most tehetek róla?
- Igen!
- Csak kicsúszott egyszer a számon... Nem gondoltam volna hogy megjegyzi.
Forgatta meg a szemét.
- Mérgesen még helyesebb vagy!
Kaptam egy puszit a számra majd lejöttek hozzánk a gyerkőcök is. Davi mesélt nekünk a suliról, meg olyan Davi-s dolgokat. -nem vagy éhes szöszi babám?
- Nem.
Rázta meg a fejét.
- Rendelünk pizzát?
Kérdezte a kisebbik.
- Még szép!
Vágtuk rá egyszerre.

Este hat fele Carol jött Davi-ért mert reggel mennek valahova... Rencsi sírt egy pár sort majd az apja megvígasztalta jégkrémmel.
- Óvatosan egyed kis herceg!
Szót rá. - A végén még megfájdul a torkod.
A kisfiú hallgatott az apjára... Renato a pulton ül, Ney pedig mellette áll... A pillangóim felébredtek, ahogy Júni egy féloldalas ördögi mosolygot villantott... Ez a féloldalas mosoly nála az "ördög mosolya,, igen, minden mosolyának van neve... Jó nem mindegyiknek, de azért egy párnak.- gyere ide!
Tárta szét a karjait, nem kellett kétszer mondani, egyből mentem és megpuszilgattam/ölelgettem mindkét hercegem. Nem rég Renato-t csak ultrahang képeken láttuk... Most meg be nem áll a szája... A kisfiút is bele vontuk az ölelésébe, majd elvittem fürdeni.
Fürdés közben Rencsivel cápásat játszottunk... Mivel a kád mellett ültem tiszta víz lettem... Na tehát én voltam a hercegnő, Neymar a lovag, és Reni pedig a cápa.
- Gyere kincsem... A jó cápák már alszanak ilyenkor!
- Én rossz cápa vagyok!
Kacsintott a kisfiú... Tényleg tiszta apja...
- A rossz cápák is alszanak!
Jött be az apja.
- De nem vagyok álmos!
- Ne felejts el fogat mosni! Vagy te leszel a fogatlan cápa?
Nyújtottam neki a fogkeféjét.

- Apa?
- hm?
- Hogy ismerted meg anyát?
- Még kicsik voltunk, és anyád volt a szomszéd kislány akinek mindig be volt kétoldalt fonva a haja.
Nézett rám.
- És mikor mondtad neki hogy szereted?
- Mindig mondtam neki... Aztán egyszer negöleltem és azóta szerelmes belém. Ennyi.
- És anya? Hol vettetek?
Fordult felém. Elnevettem magam a kérdésen majd természetesen válaszoltam neki. - a gólyától.
- Vesztek még egy kisfiút?
- Kislányt akarunk venni...
Vigyorgott Neymar.
- Apci! Legyen kisfiú!
Fogta meg a csoki baba az arcát.
- Hát legyen...
- Rencsi, nem vagy álmos?
- Kicsit.
Bújt mellém jobban.

Neymar: a konyhába tali szépségem!
Rebeka: A Rencsi még nem alszik
Neymar: Akkor majd utánna.
A focista elhagyta a hálót, majd rá öt percre én is mentem utánna.
- Szeretlek!
Simított végig az ajkamon.
- Én is szeretlek!
Hajoltam egy csókért amit természetesen megkaptam.
- Amúgy mikor akarjuk megtartani az esküvőnk?
- Nem tudom...
Biggyesztettem le a szám. - szerintem még van időnk átdumálni...
- Hát oké...
Nyomott egy apró puszit a számra.
Elmentünk fürdeni utánna mindketten a fiúnk mellett foglaltunk helyet. A fürti baba általában az apjával szokott aludni, de most hozzám bújt át karoltam még egy pár puszit adtam a buksiára közelebb húztam magamhoz, Neymar-nak is adtam egy csókot és elnyomott az álom... Valamikor hajnalba egy nagy huppanásra keltünk. Lenéztem a földre ahol a kis hercegem feküdt, de meg sem érezte hogy legurult az ágyról... Tovább aludt. Júni felszedte a szőnyegről, vissza tette a helyére és vissza feküdtünk, majd ismét elaludtunk.