O sorriso do diabo✞︎|Neymar Jr. FF ✓✓

59✨

Lassan közeledünk a végéhez ezért még egyszer megszeretném köszönni hogy ennyien olvassátok, szavaztok, kommenteltek. Külön köszönet azoknak akik bekövettek!❤️

Egy random nap Neymar-al... A reggelt azt úgy kezdtük mint a normális emberek... Vagy is először letepert, utánna kijelentette hogy éhes, aztán reggeli készítés közben is letámadott... És mosogatás közben... Davi-val hála égnek kibékültek, már csak a szüleivel kell... De Ney csak annyit nyilatkozik erről hogy " Nekem így jó." Ha minden igaz, akkor jövő héten megyünk vissza Párizsba mivel lesz valami foci meccs és ott kell lennünk, még Carol-t is el rángatjuk oda mert neki is ott kell lennie... Igazából Martin szereti a focit és ezért jön Carol. Atualmente (jelenleg) Davi-val beszélgetünk. Szóba jött ez az egész focis dolog, meg hogy Párizsba ugye ott van a Disneyland és hogy elkéne oda mennünk, én és Carolina teljes mértékben benne voltunk de a két jó madár húzta a száját és abba maradtak hogy "még át gondoljuk" így is úgy is el kell jönniük... Na mindegy. A szöszi baba letette a telefont mivel mentek Martin anyukájához.
- Nos szépségem...
Türt el egy tincset az arcomból.-szeretlek!
A focista az ajkaimra tapadt és heves csókolózásba kezdtünk, ez mind szép és jó lett volna ha Kylian nem csörög... Vajon megint miről van szó? Persze hogy a fociról, meg Messi-ről... Komolyan mondom Júnior mostanában többet foglalkozik vele mint velem... Nem tudom eddig bírtam a palit ameddig Barcelona-ba volt... NA DE MOST! Na olyan fél óra múlva sikerült letenni a vonalt.- Mit nézel?
- Kezdtem nem bírni ezt a Messi-t.
- Pedig jó fej.
- Ja hallom...
- Na cicukaaaa!
Feküdt rám.
- Ney, elég nagy ez a kanapé... Szét nyomsz!
- Szeretsz?
- Igen.
- Mi igen? Teljes mondatot szeretnék hallani!
- Szeretlek.
- Kit? A szomszédot?
- apukád!
Kacsintottam rá.
- Ezt még meg bánod angyalom...
- Igen? Alig várom!
Húztam egy cserfes mosolyra a szám a focista meg megcsókolt.
- Ha azt mondom hogy még jobban beléd estem elhiszed?
- El... Csak mert napról napra helyesebb vagy...
Hajoltam egy csókért.

Ugyan úgy feküdtünk a kanapén, csak hogy a barna herceg be aludt rajtam... Álmába néha-néha megpuszilt, sőt még meg is harapott...
- Nem alszol?
- De... Csak felébresztett a tudat hogy te alattam fekszel.
- Éde...
- Édes Neymar... Igen tudom hogy isten vagyok, hallottam egy párszor.
Vágott a szavamba, miközbe megpuszilt.
- Milyen isten vagy? Talán Görög?
- Brazil... Vagy is hát a nők istene.
- Imádom azt a nagy egód!
- nem csak az egóm nagy...
Az összes vérem az arcomba szökött, és úgy éreztem hírtelen hogy megsülök... A szívem fel ment a torkomba és egy hang sem jött ki a számon.
- Szerintem hagyjuk a témát.
Nyőgtem ki nagy nehezen.
- Cuki amikor zavarba vagy szerelmem... Szerelmem...
Ismételte meg magát.- milyen rég mondtam már ki ezt a szót...
- Azt hittem valami baj van te hülye!
- hát csak az a baj hogy van rajtad ruha... Ja képzeld el volt ilyen csapat fotózás, és hát le fényképeztek minket egyesével is, és azt mondta a csaj aki fotózott hogy képzeljünk megunk elé egy me...
- NE! kérlek ne folytasd!
- Hát jó... Én téged képzeltelek oda csak utánna le kellett hasra feküdjek...
- Erre se voltam kíváncsi...
- Sajnálom, de ez van!

- Júnior! Elég! Mondom elég!
- mi elég? Talán ez?
Csókolt még szenvedélyesebben.
- Ilyenkor utállak!
Csókoltam meg újból.
- Tudom.
A srác felkapott a konyha pultról, elzárta a gázt mivel palacsintát sütöttünk és a szobába vette az irányt. Beértünk a helységbe, én az ágyon kötöttem ki szokás szerint, a csatár meg felettem... Na kinek szakította szét megint a pólóját?
- NEYMAR! Te normális vagy?
A focista megijedt és meg jól ki nevettem szegényt.
- Bazdmeg, azt hittem valamit rosszul csináltam! Majd veszek másikat!
Folytatta a testem csókolgatását. Kicsivel később mindkettőnkről lekerült a többi ruha. Neymar a lábaim közé csúszott és a combomat puszilgatta, néhol megszívta aztán egy utolsó csókot lehelt a testrészemre, majd felém kerekedett és egy lassú csók kíséretében belém helyezte a férfiasságát... A csatár kicsit a melleimen pihentette a szemét majd ismét kaptam egy csókot és elkezdett mozogni.
Neymar szemszögéből:

Miután sokadjára is a szerelmembe élveztem, a melleire feküdtem és hallgattam a szapora szívverését...
- Le törted a körmöm!
Lebegtette elöttem a lila műkörmeit.
- Majd veszek másikat.
- Olyan cuki, és bolond vagy!
Nevetett a lány majd egy puszit adott a fejemre. A kezei a hajamba csúsztak és finoman simogatni kezdte.
- Minden oké?
Kérdeztem tőle miközben kihúztam a büszkeségem belőle, egy nagy sóhaj hagyta el a száját és szúrosan pillantott rám.
- Ilyent mégegyszer ne csinálj!
- Azt majd még meglátjuk.
- Inkább fürödjünk!
Ült fel az ágyon de inkább vissza feküdt.
- Gyere hercegnőm!
Felemeltem és bevittem a fürdőbe.

Fürdés után nekiálltunk palacsintát sütni... Igazából először is az volt a terv de ahogy a Rebi mondaná... Nem bírtam magammal. Sütés közben elég jól el szórakoztunk, megcsillogtattam az ének tudásom, még a tánc tudásom is... És képzeljétek el még a Rebusal is táncoltam miközbe énekeltem... Miután kellő képpen megtáncoltattam, egy hatalmas csókot adtam neki, majd megkóstoluk a gyártmányunk... Nem lett rossz csak szerintem az eper meg a nutella nem jön össze... Szerencsére volt másik is, kár hogy nincs itt Davi...

Rebeka szemszögéből:

Mosogatás közben, Ney hátulról megölelt és nem engedett el, ha elmentem jött velem és puszilgatott.
- Végeztél?
- Uhm.
Fordultam vele szembe, majd puszikkal leptem el az arcát.
- Ne hagyd abba!
- Bocsánat!
Folytattam a puszik osztogatását majd megcsókoltam a srácot. Beültünk, vagy vagy is  feküdtünk a nappaliba aztán kivételes alkalom de én fekszem Neymar-on... Bekapcsolt valami random filmet, de Ő sem nézte meg én se. Én inkább a helyes pofijával foglalkoztam, ő pedig a hajamat simogatta... Ezt a simogatást úgy képzeljétek el hogy egy pár szálat ki is tépett...- ne tépd!
- desculpa minha amor!
- Szeretem amikor így dumálsz...
- Hogy? Amikor azt mondom neked hogy szerelmem vagy hogy elsőszámú ribim?
- Elsőszámú?  Van másodszámú?
- Nincs... Tényleg! Csak te, és ez így is marad ameddig marad.
- eu amo você!
- mindennél jobban!
Hajolt egy csókért... Annyira hiányzott már ez az érzés... Hogy itt van... A csatár továbbra is a hajammal játszott... Csak most gyengébben simogatta, közben nagyon el volt mélyülve a gondolataival. - Nemsokára itt a szülinapod...
- Az szeptemberben lesz...
- És? Közel van az... Mit szeretnél szülinapodra?
- Téged.
- Csomagoljam be magam?
- Csomagolás, és ruha nélkül.
Kacsintottam a focistára, aki szikrát sem kapott.
- És még nekem jár rossz felé az eszem?
- Jólvan már!
Ültem rá a csípőjére.
- Na na!
Fordított a helyzeten és a melleimre feküdt. - kedvenc helyem...
- Azt észre vettem...
Júnior ismét elaludt rajtam, aminek az volt az eredménye hogy engem is elnyomott az álom...