O sorriso do diabo✞︎|Neymar Jr. FF ✓✓

61✨

December 23.
Karácsony elötti reggel... Neymar még mindig nem tudja a kis bogyó érkezését... Nem mondom hogy nyugott vagyok mert a gyomrom liftezik és már négyszer voltam hányni, Ney nincs otthon elment valamiért igazából nem bánom mivel van időm becsomagolni az ajándékjait. Hogy miért többes szám? Nos vettem neki egy órát még amit mindig is meg akart venni de mindig elfelejtette. Az órás dobozba bele helyeztem a tesztet és egy szép piros masnival át kötottem és eldugtam, olyan helyre ahol a hercegem nem kutakodik. Mit ne mondjak elég nehéz volt olyan helyet találni. Carol hívott hogy Davi csak este fog tudni jönni... Sebaj... Júnior azt mondta ne főzzek mivel majd elmegyünk valami étterembe vagy rendelünk. A karácsony fánk aranyba díszeleg a nappali közepén, Ney írt egy üzenetet hogy nemsokára haza ér... Félek, hogy mi lesz a reakciója... Lehet nem is fog neki örülni... Oké nem gondoljuk túl... Lenyomódik a kilincs és Neymar lép be az ajtón. Arca boldogságot tükröz... Gyorsan oda mentem hozzá és egy csókot leheltem az ajkaira. Mondtam neki hogy Davi csak este jön és itt alszik.
- Szeretlek! Tudod?
- Tudom, mert én is szeretlek.
Ney megfogta a nyakam és egy lassú csókot nyomott az ajkaimra. Elváltunk egymástól és a szobába húztam a hercegem. Miközben az arcát puszilgattam, nem is vettem észre hogy elaludt... Még egy pár puszit adtam neki és elmentem a gardrób szobába át venni a pólóm Ney pólójára.
- Hol voltál?
Kérdezte amikor vissza értem.
- Át öltöztem... Merre voltál ma?
- Titok...
- Naaa, Júni baba!
- Ha adsz egy csókot, meg mondom.
Teljesítettem a kérését, és abból az egy csókból egyre több lett.- Nem mondom meg!
Nyújtotta ki a nyelvét.
- rendeljünk pizzát! NEM! Inkább... Jó a pizza... De sonkás kukoricás legyen! Ne, legyen ananászos sajtos.
- Te jól vagy?
- legyen sonkás kukoricás. Amúgy igen tökéletesen vagyok.
- Jólvan husi... Akkor ennyi?
- nem vagyok husi!
- De, az én husikám!

- Nyuszkó?! Hol a rózsaszín pulcsim?
- A gardróbba... DE majd megyek ki szedem! Össze ne túrd nekem!
Igazából nem a ruhák végett mentem, hanem mert oda dugtam el az egyik ajándékát. -Tessék!
Pusziltam meg az arcát.
- mi lenne velem nélküled te nő személy?
-Valószínű egy kupis srác aki huszonöt évesen pókemberes boxert húz...
- Most Super Dry van rajtam!
- Most...
- Na! Te nézel mindig Looney Tunes-t!
- kedvenc mesém!
- szeretlek!
Húzott közelebb magához a derekamnál fogva, a nagy lendülettől az érzékeny pontja össze ütközött az enyémmel amitől teljesen vörös lettem... A szerelmem egy jót nevetett rajtam és egy lassú lassú lassú csókot lehelt az ajkaimra. - szeretem amikor zavarba jössz!
- de jó neked... Én nem.

Davi megérkezett és hatalmas boldogsággal ült a nappaliba és várt... De mire vár?
- Davi, gyere fel!
- Okés!
Felpattant majd gyorsabban felért a szobába ahol az apukája várt minket. - mi lenne ha most tartanánk az ajándékozást?
- Miért tartsuk most?
Kiváncsiskodott Ney.
- Mert holnap reggel anya jön értem, mert megyünk a Dantas mamához.
- ezt nekem nem mondta anyud.
- apának mondta...
- BASSZUS TÉNYLEG!
- szépen beszél!
- Jó bocs... Na akkor menyjünk el fürdeni... Vagy is Davi menyj fürdeni mi meg várunk és utánna ajándékozunk!
- Ugye tudjátok hogy nem hiszek a jézuska mesébe?
- Bazdmeg...
- Rebeka!
- Bocsánat!
- szóval... Davi, egyedül fürdesz?
- Uhhhm.
Kereste a pizsomáját a kis fiú. Be ment a fürdőbe, Ney meg az ajkaimra tapadt.
- Mindjárt jövök.
Elviharzott, majd kis idő múlva csörömpölést hallottam. Le akartam menni de vissza küldött mert nem láthatom az ajándékom... Mit fog szólni a kis bogyóhoz? És az órához? Jézus anyu mit fog csinálni ha megtudja? Apa tuti ki nyirja a szerelmem... Áh... Biztos örülni fognak...
- Kész vagyok! Mehetünk le?
- egy pillanat!
Átmentem a gardróbba és elő szedtem a hosszúkás dobozt amibe az óra és a terhességi teszt lapul... Megfogtam a kis fiú kezét és lementünk a nappaliba. Lucca természetesen az egyből azt kérdezte hogy" kibonthatom?,, Egyértelműen igent mondtunk... Ney csinált róla pár képet majd úgy döntöttem oda adom neki az én ajcsim... Csak nem hagyta...
- Először én! Nagyon sokat készültem erre! Nos...
A szemembe nézett, és megfogta az egyik kezem. - Rebeka Iglesias...
Elengedte a kezem és kotorászott a zsebébe, majd elő húzott egy kis ékszeres dobozt. - Hozzám jössz feleségül?
Letérdelt én meg lefagytam... Csak sírni tudtam és közbe bólogattam.
- Igen!
Ráhúzta a gyűrűt az újjamra majd megcsókolt. Szép finoman letörölte a könnyeim, és egy új csókot lehelt az ajkaimra. Ahogy oldalra néztem Davi füligérő mosolyal és egy telefonnal a kezében ült a kanapén...
- Szeretlek... Ügyes vagy kincsem!
Puszilt meg engem majd a fiát... El sem hiszem... Megkérte a kezem... Mától a férjem... És én a felesége vagyok... Mosolyogva néztem a fehér arany, gyűrűm amin egy szép  kristályos fehér ékkő díszelgett... Na most jövök én... Elő vettem a dobozkát és Ney ölébe csusztattam miközbe Davi-val játszott. - Ez az enyém?
- Persze te butus!
A csatár remegő kézzel húzta meg a masni egyik felét hogy szét bomoljon, amikor le esett az anyag a dobozról rám nézett majd csukott szemmel felemelte... Kinyitotta a szemét és először meglepetség futott végig az arcán...
- Mond hogy ez nem egy szivatás!
Vette a kezébe a pozitív tesztet.
- Ez az igazság kedvesem...
A focista ajkai az enyémnek nyomódtak és megpróbáltam nem sírni... Ami szokás szerint nem jött össze.
- Natalie Rebeka Da Silva Santos...
- Natalie Da Silva Santos.
Javítottam ki, nem szeretném ha az én nevemet örökölné...
- Davi! Lesz egy tesód!
- KOMOLYAN?
Ugrott az ölembe Lucca.
- Komolyan.
- apuka leszek... Vagy is már az vagyok... De most két gyerek apja vagyok...
Mosolygott rám és egy cuppanós puszit adott a számra.
- És az órának nem is örülsz?
- Van óra?
Ismét a kezébe vette a dobozkát és kivette belőle az órát... -Köszönöm!
Közelebb hajolt, de mielőtt össze ért volna a szánk Davi oda tette az arcát ezért őt pusziltuk meg.

- szia babuskám! Ici pici babuskám...
Beszélt a hasamnak amitől ismét könnyezni kezdtem.
- Vigyázz!
Lökte el az apját-Hali hugi! Davi vagyok, a bátyusod! Davi Lucca! Örülnék neki ha lány lennél de azt sem bánnám ha fiú leszel... Néha már unom Valentínt... Csak egy kifogásom van ha lány leszel, ne apára hasonlíts!
Davi jó tanácsán sírva nevettem.
- kikérem magamnak!
- Jó, de ha fiú leszel hasonlíts apára...
- Fiúk! Szálljatok le rólam!
- Bocsi!
Kérték egyszerre bocsánatot... Olyan fél óra múlva Davi elment aludni aztán a Júnior folyamatosan csókolgatott, puszilgatott.
- Én vagyok a legboldogabb ember a világon...
Simítottam végig a száját.
-  Ezt akartam mondani!
Megbeszéltük hogy mikor fogjuk elmondani a szüleinknek, meg hogy Párizsba Ney hozzám költözik, mivel én a közelebb lakok mindenhez aztán igazából arról is szó esett hogy én költözök ide, de már minden cuccom itt van szóval nem kell költöznöm. A csatár az órájával együtt posztolni akarta a baba érkezését de azt nem engedtem neki... Így is elég sok negatívumot kapunk... Meg még külön is... Tehát nem akartam hogy a gyerek is kapja... Neymar bele törődött és a gyűrűmmel együtt posztolta az óráját... A mellkasán feküdtem és hallgattam a szívverését... Aztán valamikor elaludtam a focistával együtt...