O sorriso do diabo✞︎|Neymar Jr. FF ✓✓

52✨

Nos reggel, vagy is este arra keltem hogy forog a világ, meg hogy hányingerem van... Hála istennek kiértem a wc-re. Bementem a szobámba, ahol Lucas helyett Neymar fogadott... Na de hol van Paquetá? Na mindegy, nem is törődve a sráccal elkezdtem öltözködni aztán megakartam csókolni ami sikerült is, de Ő nem viszonozta. Hát ennek mi a baja? Kérdőn felvontam a szemöldököm, és leültem vele szemben. Igazából úgy szédültem hogy annak örülök hogy egyenesen tudtam menni, bármint hogy nem estem el. És ami a legjobban fáj, az az hogy Ney nem képes elmondani mi történt. Csak annyit mond hogy "Jólvan Rebeka! Ne tedd nekem az ártatlant!" Megkérdeztem hogy a hátvéd merre van, amire megkérdezte hogy vele is kavarok-e... Vele is? Hát Neymar-on kívül tudtommal nincs más palim... Na mindegy. Júnior ahelyett hogy távozott volna szét terült az ágyamon, én meg duzzogva lementem a konyhába ahol a tizenkettes szürcsölgette a kávéát.
- Mi történt este?
- Semmi. Miért?
- Hát mert Júnior nem szól hozzám, sőt még arra sem képes hogy egy puszit adjon, de még a baját sem mondja el.
- U... Azt tudom hogy én le itattalak úgy ahogy illik.
- ennyi?
- Asszem. JA MEG VÁRJÁL MÁR!
- ne ordíts! Szét megy a fejem! Meg különben is, reggel van!
- este Hat óra, amúgy meg csókolóztál asszem Thiago-val.
És beugrottak az este részletei... Ó basszus...
- MIVAN? FÚJ!
- ne kiabálj! Reggel van!

- De Ney!
- Nincs de! Megcsaltál!
- Nem csaltalak meg!
- De!
- Azt mondtad nincs de...
A csatár szemei szikrát szórtak, közelebb hajolt aztán elmormogott egy "bassza meg"-et és vissza feküdt az ágyba.
- neked nincs...
- Értsd meg hogy részeg voltam, azt hittem hogy te vagy...
- De nem én voltam, és ez mind azután volt hogy elmondtam mennyire szeretlek!
Bármennyire is próbáltam tartani magam, a könnyeim utat törtek maguknak...- most miért sírsz?
- Miattad! Mert nem vagy képes hinni nekem!
Temettem a kezembe temettem az arcom mivel éreztem hogy a csatár átkarolja a vállam.
- Miattam sose sírj! Max örömödbe.
Letörölte a könnyeim, és egy csókot lehelt az ajkaimra.-BAZDMEG! Nem hiszem el... Ezt nem így akartam...

Végül is nem békültünk ki... Csak együtt alszunk... Vagy is aludtunk volna csak megsértődtem mivel Júnior valami buliba megy... Na jó szerintem szép volt ez a kapcsolat, jó volt... De hát ez van. Tuti az lesz hogy haza hoz egy másik lányt... Együtt élik az életüket... Még a gondolattól is elkap a hányinger...
Lucas haza ment, én meg a mi Lucas-unk vállán sírom ki magam.
- Gyere hugi, együnk inkább valamit... Hidd el majd lassan megbékél.
Felálltam és lementünk a konyhába. Én nem vagyok éhes, egy falat sem csúszik le a torkomon... Inkább elszürcsögtem egy jéghideg vizet és folytattam a túlgondolást. Mivan ha tényleg haza hoz egy másik nőt? Mivan ha most annyira haragszik rám hogy már utál? Mivan ha éppen most készül megírni hogy szakítunk? És ha személyesen akarja közölni? Észre sem vettem hogy amint ezeken gondolkoztam ismét elkezdtem sírni, és ez úgy tűnt fel hogy anyu törölgette a könnyeim...
- Mi történt?
- szerintem utál.
- a buliba le kapta egy csöves kukorica, aztán most ezért vesztek össze... De a Rebi részeg volt. Vagy is hát ja...
- Jólvan kicsim... Semmi baj!
Leszálltam a konyha pultról, és anyukám szorosan megölelt a fejem a vállába furtam és folytattam tovább a zokogást. -úgy is kibékültök... Meg amúgy is, össze illetek!
- ezt most csak azért mondod mert az anyám vagy.
- Nem igaz, tényleg össze illetek.
Erősítette meg Luci. Olyan cukik hogy még jobban elkezdtem sírni...
- Most mi a bajod?
- Olyan aranyosak vagytok!
Vontam bele a bátyám is az ölelésbe.

- Nem alszol velem! Nem Rebeka, kitursz a saj... Ne nézz így!
- de Luciiii! Kerleeeek!
- Na jó... De ha kitúrsz az ágyamról, átviszlek a szobába!
Igazából nem aludtam a bratyómnál, inkább átmentem a szobámba... Talán kár volt. egyedül voltam, az egész szobába Ney illata van, még látszik hogy hol feküdt az ágyba... És itt hagyta a pulcsiját... Bele bújtam és sírva aludtam el.

- Hát te?
- nem tudom.
Nezett rám üveges tekintettel... Nyeltem egy nagyot és inkább elkezdtem öltözködni. Amint elnézem a csatár elvan a gondolataival... Nem zavarom, talán jobban járunk.
- Még mindig úgy véled, hogy megcsaltalak? Még mindig azt hiszed hogy tudtam mit csinálok?
A srác nyelt egyet, de nem válaszolt... Rám emelte a könnyes szemeit és megcsókolt ... Csak hogy nem éreztem... Tudtam hogy álom... Van az a mondás... Túl szép hogy igaz legyen. Nos ez az álom is olyan jelen pillanatban. Felültem az ágyon, a kezembe temettem az arcom, a telefonom a kezembe vettem és láttam hogy a barna herceg kitett egy képet. Amint látom jól szórakozik, haverokkal, pia is van bőven... Ahogy elnézem nők is vannak. Megnéztem az időt, pontba hét óra, Meu Deus! Mi van velem? Nem szoktam ilyen korán kelni. Elmentem a fürdőbe, lezuhanyoztam, hajat mostam rendbe szedtem magam és vissza bújtam a szerelmem vagy is szerintem a volt szerelmem pulcsijába. Rajtam kívül senki nincs fent, vissza mentem a szobába és folytattam a telefon nyomkodását. Aztán írt Matt hogy mizu erre felé. Nem mondtam meg neki mi a baj, mivel ahogy ismerem már eltemetné Neymar-t kicsit ilyen vész madár. Az eltemetné alatt azt értem hogy"MIVAAAN? HOGY MIIII? " "NA JÓ! MOST GYALOG INDULOK BRAZÍLIÁBAN! LEÜTÖM! LEÜTÖM!" Halványan elmosolyodtam a gondolataimom, aztán valaki rángatta a kilincset... Ja amúgy szokásom bezárni az ajtót. Ahogy ki nyitottam Neymar Da Silva Santos Júnior lépett be rajta... Ahogy elnézem mérges... De miért rám? Jó mondjuk tudom...
- Megmondanád hogy minek vagy bezárkózva?
- Mert. Honnan van kulcsod?
- Tőled.
Mutatta a lakás kulcsom.- Még egyszer kérdezem minek vagy bezárkózva?
- Öltöztem. Milyen volt a buli?
- szar. Te hogy aludtál?
- szarul, tudod miért? Mert veled álmodtam! Mert hiányzol, de nem vagy képes megérteni a dolgokat!
- Rebeka szivem! Láttam a saját szememmel!
- még jó hogy a saját szemeddel láttad.
- Tudd hogy kivel beszélsz!
- Tudom kivel beszélek!
Egy rántással közelebb húzódott magához, én meg a mellkasába ütköztem.
- Figyu cica, én még kurvára szerelmes vagyok beléd de amint látom jól meg vagy nélkülem.
A szívem a torkomba dobogott, féltem, féltem hogy mit fog mondani... Talán ki mondja a kapcsolatunk ítéletét?
- emlékszel amikor azt mondtad hogy azt akarod hogy soha nem akarod hogy vége legyen?
- emlékszel hogy azt mondtad hogy ha rajtad mullana soha nem érne véget?
-de ez rajtunk múlik.
Motyogtuk egyszerre.
- és ezt most te basztad el cica virág!
- De Ney! Lucas annyira le itatott hogy azon csodálkozom hogy nem kaptam alkohol mérgezést!
- jólvan.
Megpuszilta a homlokom, és távozott a szobából...