O sorriso do diabo✞︎|Neymar Jr. FF ✓✓

57✨

Rebeka szemszögéből:

Lucas elkapta hátulról a kezem és könyörgött ötpercen át hogy össze kell szedjem magam és vissza kell menyjek mert várnak... Amikor meguntam a könyörgését beadtam a derekam és vissza mentünk. Én egyből a mosdóba vettem az irányt lemosni az elkenődött sminkem, meg az arcom kicsit rendbe szedni... Amúgy ez így mind szép és jó lett volna ha a mama nincs a mosdóba... Egyből kifaggatott és az elkenődött sminkem még jobban szét folyt az arcomon. Öreg anyám tök cuki volt és letörölgette a könnyeim a festékemmel együtt. Aztán vissza mentünk és Lucas és Luci között foglaltam helyet akik ötpercenként kérdezték hogy minden rendben van-e... A srácot aki sokadjára töri össze a szívem de még mindig ugyan úgy szerelmes vagyok belé csak egy pillanatra láttam... Akkor is megindult felém de meggondolta magát... Pedig nem bántam volna ha ide jön és úgy csináltunk volna mintha semmi sem történt.... És ha csak egy pár órára is de minden a régi lenne... Mondjuk azt a pár órát javitsuk ki egy életre... Édes istenem miért szeretem ennyire? Felálltam, majd kifelé vettem az irányt ahol a hercegem már várt... Ahogy meglátott az arca megfeszült és közelebb jött... Nem szólt semmit csak nézett... Nézett azokkal a gyönyörű szemeivel...
- elbasztam...
Suttogta az ajkamra.
- El.
Erősítettem meg. - mióta van köztetek ez?
- Két hónapja körülbelül...
- két hónap? Az alatt az idő alatt nem sikerült elmondani?
- Féltettem a kapcsolatunk...
- Ó... Tényleg? Milyen kis aranyos..
Villantottam egy kamu mosolyt.-ha annyira féltetted a kapcsolatot akkor ez mi volt?
- Nem tudom... Veled kellett volna táncoljak!
- Mégsem vártál meg!
Gyűltek össze a könnyeim.
- ne! Könyörgöm ne sírj! Nem akarom hogy miattam sírj...
- Ha nem akarnád nem csináltad volna ezt!
- De Reb! Nem tudom mi ütött belém, egyszerűen csak... Tartsunk szünetet...
Mondta ki az ideiglenes állapotunkat...

Valamikor éjfélkor kerültünk haza... Vagy is én Neymar-hoz... Csak mert nálunk alszik az egyik rokonunk, és nem akarok Lucas-al aludni... Sem a kanapén. A " haza,, út közbe a csatár keze a helyére vándorolt, aztán leszedte és boci szemekkel nézett... Na jó... Ki tud ezeknek a csillogó íriszeknek ellenállni? Megfogtam a kezét és vissza helyeztem a combomra mire a srác meg akart puszilni de meggondolta magát... Ismét...

- Nem akarok szünetet tartani... Rebeka, én... Én... Nem tudom elképzelni az életem nélküled.
Egy könnycsepp gördült végig az arcán.
- De kell a szünet...
Vettem az arcát a kezeim közé, majd letöröltem a könnyeit.
- Még egy ilyen nőt nem találok mint te... De úgy érzem hogy elfoglak veszteni... Apámmal is össze vesztem, anyuval is... Davi hallani sem akar rólam... Az egyetlen reményem vagy... A kincsem...
- Mi történt Davi-val?
Töröltem le az újjabb könnycseppeket.
- nem tudom, rossz napom volt... Ennyi.
- Szeretlek...
Suttogtam az ajkaira majd megszüntettem a távolságot.
- Akkor nem haragszol?
- kérek egy hetet...
Pusziltam meg ismét... Miért csinálom ezt?
- És ha hét percet kapsz?
- Egy hét.

Reggel korábban keltem mint a focista, felöltöztem rendbe szedtem magamat meg a szobát és elmentem haza... Mielőtt távoztam volna a helyiségből megpusziltam a csatár homlokát, kicsit jobban betakartam és elmentem...

- Jobban vagy kincsem?
Ölelt meg a mama, miközbe segítettem neki össze pakolni. Nem sírok... Nem sírok...
- Igen.
Mosolyogtam rá.
- Ne hazudj!
Elmeséltem a mamának mindent aki szikrát sem kapott... Aztán mint kiderült Luna is hallotta az egészet akit annyira sokkolt az egész hogy sírva fakad, és közbe jégkrémet evett nutellás kenyérrel...  Mindig is dilis volt de, amióta terhes... Miután megebédeltünk, felmentem a szobámba és elaludtam.

Olyan egy óra fele aludtam és olyan négy felé keltem, akkor is csak a telefonom miatt. Nem tudom ki volt az de nagyon zaklatott. Folyamatosan írt és még hívott is...
Azt sem tudom hol a telefonom.
Neymar: Hali, csak azt akarom kérdezni hogy hol van a szürke pulcsim?
Neymar: ja nálam van. Később talizunk?
Neymar: Rebeka? Ennyire utálsz?
Nem fogadott hívás:szerelmem❤️
Neymar: legalább válaszolj kérlek!
Neymar: Hol vagy?
Neymar: egyáltalán élsz még?
Milyen kedves...
Rebeka: aludtam.
Aztán tovább görgettem az üzeneteim között...
Lucas.P: na szedd össze magad holnap után után megyünk inni!
Rebeka: He? Kivel?
Lucas.P: Malumával meg asszem jön még valaki! Na csá!
Elköszöntem tőle és kimentem játszani a kutyámmal... Aztán úgy döntöttem hogy rám fér hogy kiszellősztessem a fejem, meg a kutyusnak is kell sétálnia tehát rá vettem magam hogy el kell mennünk sétálni... Addig js át gondolom ezt az egesz szart... Egyetlen egy dolog van ami igazán zavar... Még pedig az hogy Neymar-nak két hónapig viszonya volt egy másik nővel... Két hónap... És nem is szólt... És nem is vettem észre... Szerintem Carol sem tudta... Vagy lehet ő is falazott Neki mint Lucas. Ahogy ezeken törtem a fejem észre sem vettem hogy hatalmas tömeg lett körülöttem és folyamatosan kérdezgetnek, és fotóznak. Egyáltalán hol vagyok? Mindegy mentem tovább vagy is akartam... Csak a fotósok nem nagyon engetdtek.
- Szakított Neymar-al?
Tette fel a kérdést egy srác. Erre nem válaszoltam úgy tettem mintha meg sem hallottam volna a kérdést. Aztán egy csajszi kérdezte hogy mit szólok hogy Ney találkozgat Bruna-val... Már éppen válaszolni akartam amikor szét nyílt a közönség és a hercegem lépett hozzám. Átkarolta a vállam és egy puszit adott a fejemre... Most komolyan, úgy csinál mintha semmi sem történt volna... Mintha nem csókolta meg volna kétszer Biancardi-t... Gyors rendezte a dolgokat majd a tömeg elment hála a jó égnek.
- nincs kedved át jönni?
- nincs. És ha most megbocsájtasz...
Fordultam a másik irányba.
- Ugye tudod hogy arra kell haza menned?
Mutatott a másik irányba... Na Rebeka ezt is megcsináltad.- gyere cica, haza kisérlek!
Nem ellenkeztem mivel kurvára hiányzik a közelsége... Az érintése, a csókjai, a hangja... A nevetése, az hogy mindenből viccet tud csinálni... Még az is hiányzik hogy tervezi mindig a közös jövőnket.-jujj de gondolkozik valaki.
- Fogd be!
- az nehezen fog menni... Na min töröd a buksid életem?
- Miért csinálsz úgy mintha semmi sem történt volna? Miért csinálsz úgy mintha meg sem csókoltad volna?
A srác nem szólt semmit, az ajkait össze préselte és a kezünket egybe kulcsolta... Úgy érzem hogy ezekre a kérdésekre soha sem fogok választ kapni... Az út többi fele csendben telt, a focista is csendben volt, és én is. A ház elött már nem bírtam, és kénytelen voltam megcsókolni. Szerintem a csatár élvezi hogy ennyire belé vagyok zúgva, mivel még több csók lett abból az egyből... Olyan se veled se nélküled kapcsolatot élünk... Elváltak az ajkaink, de a brazil játékos vissza hajolt még egy pusziért... Nagy szív fájdalommal de nem adtam neki, inkább bementem egyből a szobámba és zokogni kezdtem.