Úton a szívedbe

36.rész

- Yoongi - szólította meg a fiút, mire ő Jade felé fordult. - Mégis miért csinálod ezt?
- Oh... Jade! Még ha elmondanám akkor sem tudnád megérteni.
- Igazán? És miért? Azért mert én csak egy gyenge kislány vagyok?
- Pontosan!
- Yoongi! - szólt közbe Jimin. Szemeivel őlni lehetett volna.
- Mi az Jimin? Tán nem így van?
- Nem Yoongi, nem így van!
- Miért véded még mindig ezt a kur**át? Miért Jimin, miért?
- Mert szeretem - felelte Jimin.

Yoongi végig Jimin szemébe nézett. Látszott rajta, hogy a düh eluralkodik a testében. Yoongi sápadt arca fokozatosan vörössé vált. Szinte lángolt a dühtől. A fiú továbbra sem szakította meg a szemkontantust Jimin - nel,ami nagy hiba volt. Hiszen Yoongi egyre dühösebb lett Jimin látványától, mert tudta sohasem kaphatja meg őt.
Yoongi ökölbe szorította a kezét, majd elkezdte teljes erejéből ütni a falat.

- Jimin! PARK JIMIN!! Miért csinálod ezt velem? Ha? A rohadt életbe! Miattad rohadtam a bőrtönben 4 ki**aszott évet! Csakis miattad! Sosem látogattál meg! Csakis rád vártam. De te... fogadjunk egyszer sem jutottam eszedbe, nem igaz? Tudod, milyen sz@r, mindennap egy reménnyel felkelni, gondolva, hogy talán ma eljössz és egy csalódással elaludni, mert nem, ma sem jöttél el. Csak mondd meg! Mi a f@szért nem tudtad odatolni a p*csád?
- Yoongi tudtam, hogy miattam ülsz a dutyiban. Hogy lett volna képem odamenni? Haragudtam magamra, amiért miattam buktunk le.
- Szükségem lett volna rád b**meg! K**vára szükségem lett volna rád. Egy percre sem haragudtam rád. És neked sem kellett volna haragudnod magadra. Tudod mit kellett volna tenned?
- Meglátogatni téged.
- Pontosan.
- És most ezért csinálod ezt az egészet? Mert nem látogattalak meg?
- Nem. Azért csinálom ezt a sz@rt, mert szükségem van rád Park Jimin! Jobban, mint gondolnád! Azt hittem ha feloszlunk, azért még találkozunk. De nem így lett. Mindenki kezdett egy életet. Mindenki ÉL. Miközben én... Alkoholt vedelek és várok a csodára, ami nem jön el. Nekem nincs is életem.
- És én mit tudnék tenni?
- Semmit. Éld az életed. Én vagyok az, akinek megkell tanulnia nélküled élni. Majd keresek egy jó magas házat, azt' leugrok róla - nyomta le a kilincset.
- Ne Yoongi! - fogta meg Jimin, Yoongi vállát.
Yoongi egy arcára egy enyhe félmosoly ült ki,majd szembe fordult Jimin - nel.
- Jimin. Én nem tudok nélküled élni. Ezért megölöm magam. Az talán könnyebb lesz nélküled.
- Miről beszélsz Yoongi? Nem hagyom, hogy megöld magad!
- Akkor? Mégis mihez kezdesz velem? Ha? Csak hagyd, hogy meggaljak!
- Nem Yoongi! Nem fogom hagyni! Ahh... maradj itt. Lakj velünk.
- Csak púp lennék a hátadon.
- Nem Yoongi! Ez nem igaz!
- De igen!
- Yoongi, kérlek fogadd el!
- Nem!
- Yoongi!
- Megmondtam, hogy nem!
- Yoongi, kérlek!
- Ahh... na jó. Legyen.
- Köszi Yoongi! Hidd el, neked is jobb lesz!
- Hmm - vonta meg vállát Yoongi.
Őszintén nem hitt benne hogy így bármi is jobb lesz majd az életnek nem nevezhető életében.
De végre láthatja Jimin - t!