Úton a szívedbe

34.rész

Nemsokára Yoongi is felébredt.
- Jó reggelt Jiminie! - köszöntötte a kétségbeesett fiút egy félmosollyal arcán. - Ma biztos nem fogsz tudni lábra állni - nevetett.
- Éhes vagyok. Főzhetek reggelit?
- Nem - felelte Yoongi dühösen. Tudta, hogy Jimin nem reggelit akar készíteni.
Már megint kitervelt valamit. - gondolta Yoongi. - Majd én hozok valami ennivalót - nyújtózott.

Jimin nem mutatta, de legbelül már tombolt a dühtől. Miért nem sikerül neki semmi? Valami újat kell kitalálnia...
Hogy is hihettem, hogy ki fog engedni ebből a kib**szott szobából? Ahh... vajon Jade jól van? Legalább őt ne rángatta volna bele ebbe a sz@rba! - gondolta.
- Várjunk! A telefonom! - térdelt le a nadrágja mellé. - A zsebemben volt, amikor... - Jimin keresni kezdte a telefonját azonban Yoongi egy lépéssel előtte járt. - A francba! Nincs itt. De hát emlékszem, hogy... ahh... Yoongi - mondta gyűlőlködve. Ekkor hirtelen egy női sikoly hallatszódott. Jimin azonnal tudta  hogy Jade az.
- Jade! - kiáltotta az ajtóhoz rohanva.
- Jimin! Segíts Yoo... - mondta volna, ám Yoongi befogta a lány száját.
- Kussolj te ribanc! - markolt a lány hajába, majd felemelte Jade arcát így a lányt arra készerítve, hogy nézzen Yoongi szemébe. Jade szemében most látszott minden fájdalom,ám Yoongi ezzel nem törődött. - Jimin az enyém! Ahogy te is az leszel! Ettől a pillanattól kezdve - tépte le Jade felsőjét. A lány mellkasa elé tette kezét, hogy takarja magát.
Yoongi egy félmosolyra görbítette ajkát.
- Úgyis látlak majd meztelenül. Ne légy szégyenlős - nevetett, miközben kigombolta Jade nadrágjának gombját.
- Ne! Kérlek ne - könyörgött Jade, mire hirtelen megcsörrent Yoongi telefonja.
- A f@szom hívogat ilyenkor! - nézte meg a telefonja kijelzőjét. - Ahh - sóhajtott. - Szia Hobi!
- Felkeltettelek?
- Nem. Most nem. Na mi van?
- Nem találkozunk valamikor? Nam és Tae is ott lesznek. Meg persze én is. És lehet, hogy jönnek még a többiek is csak ők nem vették fel a telefont.
- Még nem tudom. Mikor?
- Hát a héten. Talán holnap vagy holnapután. Mit szólsz?
- Nem biztos, hogy ráérek.
- De Yoongi! Nemár! Mióta feloszlottunk te egyszer sem jöttél el egy találkozóra sem.
- Dolgoznom kell.
- Akkor segítek.
- Nem tudsz.
- Ahh Yoongi - mondta szomorúan Hoseok.
- Na jó. Meglátom.
- Köszi, köszi, köszi Yoongi!
- Na szia!
- Szia! - köszönt el vidáman Hobi.
Yoongi arcán egy halvány mosoly jelent meg. Jade tudta, hogy bárkivel is beszélt Yoongi az előbb nagyon szereti. Jade ezt a mosolyát még sosem látta azelőtt. Ez nem olyan mosoly volt, mint az ezelőttiek. Ez nem volt félelmetes. Inkább az ellentéte volt! Lágy és szelíd.
- Na, hol is tartottunk? - kérdezte Yoongi, és szelíd mosolya ismét egy ijesztő félmosolyra váltott.