A félvér hercegnő [ÁTÍRÁS ALATT]

48.fejezet: Vizsgák

-Újra együtt a gerle pár?-hallottam meg az ikrek hangját. Leültünk Dracoval. Én ránéztem Harryre. Olyan szemekkel nézett rám mintha egy világot törtem volna benne össze. Később beszélek a fejével.
-Igen.-mondta Draco büszkén és ákarolta a vállam én meg a vallára hajtottam a fejem. Az ikrek ujjongtak. Mint akik menten kiugranak a bőrükből. De ha ők is végig tudták az igazat miért nem mondták el? Nem szóltam senkihez egy szót sem reggeli alatt.
És alig ettem. Nem kívántam a kaját. Draco próbálkozott, hogy egyek de egyszerűen még éhes sem voltam.
-Sophie. Valamit akkor is muszáj enned.
-De nem vagyok éhes.
-Legalább egy piritóst vagy egy kanál zabkását.
-Nem vagyok éhes.
-Tényleg muszáj enned.-próbált segíteni Draconak George.
-Ilyen sem volt még. Sophia Piton nem éhes.-és Fred is. Inkább felálltam az asztaltól és mivel holnap lesznek a vizsgák elindultam a szobámba tanulni. Neki is álltam. Később Draco is megjött.

-Miért nem mondtad, hogy ide jössz? Már mindenhol kerestelek.-ült le mellém.
-Azt hittem egyértelmű.-letettem a könyvet átkaroltam a nyakát és megcsókoltam amire mohón visszacsókolt.-Szóval?
-Mi az?
-Kikérdezel?
-Mivel kezdjük?
-Átváltoztatástan.

Kikérdezett mindent az elejétől a végéig. És mindent tudtam. Ahogy Draco is. Estére végeztünk mert rengeteg anyag volt. Draco közbe egyszer elment ebédelni én meg maradtam a szobába mert akkor sem kívántam semmi kaját. Szóval este van.
-És az utolsó kérdésem. Milyen illata van az Amortentiának?
-Olyan amilyenhez a legjobban vonzódunk.
-Helyes. Nem tudom miért aggodtad túl a dolgokat. Mindent tudtál.
-Én sem. Valószínű csak izgulok.

Eldobta a könyveket a szoba egyik sarkába és megcsókolt. Felvett a kezébe, bevitt a fürdőbe és megfürödtünk. Visszavitt a szobába a kezébe letett az ágyra és rám feküdt. Mordult egyet mire elkezdtem simogatni az arcát és a haját. Pár perc múlva már csak az egyenletes szuszogását lehetett hallani. Én sehogy sem tudtam elaludni. Vegül egész éjjel nem aludtam. Csak a plafont bámultam. És egész éjjel Dracot simogattam. Ő nem kelt fel egyszer sem. Reggel a simogatásomra kelt.

-Máris fennt vagy?-mormolta.
-Nem tudtam aludni.
-Mi van veled? Ez nem te vagy.
-Nem tudom. De képzeld éhen halok.-nevettem.
-Akkor most azonnal felöltözünk és indulunk reggelizni.-mindketten kipattantunk az ágyból, felöltöztünk és mentünk reggelizni. Egy hadseregre elég kaját vettem a tányéromra.
-Sophie visszatért.-mondta Fred.

Jöttek a vizsgák. Első volt a bájitaltan. Amortentiát kellett főzni. És még igy tovább az összes tantárgybol. Nem foglalkoztam Dracoval. Ő sem velem. Inkabb mindkettem arra, hogy ne huzzanak meg.

Ebédnél nem láttam.
-Nem láttátok Dracot?-kérdeztem Hermionééktól de csak megrázták a fejüket.
-Fred és George is felszívodtak.-mondta Ron.
-Ez azért különös.-gondolkodtam el.-Készülnek valamire.
-De mire?-kérdezte Hermione.
-Azt nem tudom. De biztos vagyok benne, hogy készülnek valamire. És én ki fogom deríteni.
-Sok sikert.-vetette oda Harry.
-Kössz.

Ebéd utan visszamentem a szobámba. Ott volt Draco.
-Hol jártál?-ültem bele az ölébe.
-Nem voltam éhes.
-Miért?
-Nem tudom. Csak nem voltam éhes és kész.
-Mitől vagy ennyire harapós kedvedben?
-Csak izgulok.
-Na ne. Draco. Tudom, hogy hazudsz. Látom rajtad.
-Honnan jöttél rá?
-Nem bírsz a szemembe nézni.-leszálltam róla és leültem mellé. Elforditotta a fejét.-Játszhatjuk ezt. Úgy látszik másodszorra sem kellett volna bedőlnöm neked.
-Ne drámázz már.-mondta továbbra is elfordítva tőlem a fejét.
-Draco.
-Mi van?
-Draco.
-Mi van már?-még mindig nem nézett rám.
-Nézz rám.-nehézkesen de a szemebe nézett.-Ha azt akarod, hogy megbízzak benned, el kell mondanod, hogy mi a baj.