A félvér hercegnő [ÁTÍRÁS ALATT]

4.fejezet: "Túlélőtábor"

Benyitottam a szobába, ahol mostantól aludni és létezni fogok. Remélem nem tart ez sokáig és minél előbb szabadul fel másik szoba. Szóval a poggyászom és Sky is már bent várt. Nem volt bent senki más még rajtam kívül. És szerencse, hogy három ágy van...azért kicsit ettől tartottam, hogy nehogy Malfoy vagy Zambini mellett kelljen aludnom. Behajtogattam a ruháim a szekrénybe és még Skyt is megetettem a vacsorából mentett kenyérdarabokból. De hogy miért "mentett"? Crak és Monstro szinte mindent is felzabáltak. Félreértés ne essék nem sajnálom tőlük, de szerintem nem én vagyok az egyedüli aki így gondolja. Szerintem ha tehették volna az egész asztal tartalmát felzabálják. Visszatérve a beköltözéshez átvedlettem pizsamába ami nálam egy pulcsiból és egy melegítőnadrágból áll. Hamar el is nyomott az álom.

Felébredtem az ajtó nyitódására de a szemem nem nyitottam ki.

-Nézd már Malfoy. Ki az?

-Mit érdekel? Biztos csak valami hülye cafka...

-Hallodmá. Ez nem a Piton lánya?

-Miért lenne az? Csak nem gondolod ezt komolyan.

-Mondom én! Nézd már meg. - mi vagyok én? Múzeumi látványosság?

-Jó elismerem most az egyszer igazad volt Zambini. Csodálom, hogy nem szólt...

-Tudtommal ennyire nem vagytok jóba...

-Befogtad a pofád! Igenis, hogy nagyon jóba vagyunk!

-Jólvan haver, nyugi.

-Ha meglátom, hogy hozzáérsz, vagy összejössz vele darabjaidra átkozlak! Ő az enyém.

-Szóval együtt vagytok?

-Még nem. - mi az, hogy még? Soha nem is leszünk együtt .

-Akkor meg szabad préda.

-Mondom darabjaidra átkozlak!

-Nyugodjál már le hallod?! A végén még felébreszted.

Végül lenyugodtak a kedélyek és még pár sor morgás után mind a ketten aludtak. Zambini horkolása kissé zavaró volt de nem vészes.

Arra ébredtem, hogy éreztem valaki ül az ágyam szélén. De még nem nyitottam ki a szemem. Na te már megint mit akarsz, nem készítettél még ki eléggé Malfoy? Most már esküszöm bepanaszollak! Hagyj békén! Éreztem a tekintetét.

-Akármelyik is vagy addig menj innen amíg darabjaidra nem átkozlak!

-Nem terveztem, bocs de Malfoy kiment addig kihasználom az időt, még azt sem hagyja, hogy rád nézzek.

-Mi vagyok én múzeumi látványosság, hogy nézni kelljen?

-Zambini húzz onnan!

-Megjött ez is pöffeszkedni nem igaz már nem aludhatok normálisan addig ameddig akarok.

-Nem.

-Nem. Drágám ma iskola és jó lenne ha elkezdenél készülni mert elkésünk legendás lények gondozásáról. Zambini te meg addig húzz innen míg rád nem hívom a minisztériumot!

-Először is kedves Malfoy álj le nem vagyok se a drágád se a tulajdonod, hogy megszabd bárkinek is, hogy rám nézhet vagy sem. - kikeltem az ágyból majd odaléptem a szekrényemhez és elővettem egy talárt. - Kimennétek amig öltözök? Vagy mire vártok tapsra? - kapkodtam a szemem kettőjük között hátha szedik a sátorfájukat.

-Ne szégyenlősködj előttem drágám. De megértem, hogy Zambini zavar. -ekkor az említett felé küldött egy Malfoy féle "húzz innen ha jót akarsz magadnak" nézést, Zambini pedig vette az adást és a kovetkező balhé elől tovább állt.

-Nagyszerű. Már csak neked kell kimenned.

-Mintha az előbb pont azt említettem volna drágám...-jött egyre közelebb míg hátráltam megéreztem a hátamon a hideg falat és már nem volt hova hátrálnom. Szorosan hozzám simult.

-Ne akard, hogy sikítsak.- figyelmeztettem miközben az egyre közeledő feje elől elfordítottam a fejem. Megfogta az állam és visszafordította a fejem, hogy a szemembe vésse a tekintetét. Az orrunk szinte már összeért.

-Nem így fog indulni minden reggelünk édesem. De most még nem erőltetem. Később türelmetlenné fogok válni. -homlokon puszilt és ő is elment.

És ehhez kellett ekkora felhajtást csinálni, hogy megkértem, hogy menjenek ki amíg öltözök.

Táskámba beraktam a Szörnyek szörnyű könyvét és indultam le reggelizni. Szerencsére ilyenkor nincs megszabva, hogy ki melyik ház asztalánál ül de általába a diákok többsége tartja ehhez magát na ez nem én vagyok. En vagyok az a mardekáros aki mindig de tényleg mindig a griffendél asztalánál a griffendéles barátaival étkezik.

Ez ma se volt másképp, ahogy megláttam Harryt leültem közéjük és egészen jól elbeszélgettünk, hogy kinek milyen volt a nyár. Szegény Harrynek megint nem a legjobban. A kis szerencsecsomag felpuffasztotta a nagynénjét. De jó lenne ha én is meg tudnám csinálni...mondjuk Malfoyyal. Amugy zabkását ettem, ez valószínű nem is érdekel senkit, igazából nem érdekel leírom és kész XD.

-Találd ki kikkel, jó az egyikőjük még úgy ahogy elviselhető, szóval találd ki kivel raktak egy szobába. - kíváncsi vagyok Harry reakciójára is. Nagyon bírom, hogy ugyanúgy állunk Malfoyhoz, csak neki meg viszonozza is az utálatát. A mázlista...

-Ha ennyire szörnyű... - csinált úgy mint aki gondolkodik - akkor apuci pici fia Malfoyra gondolok.

-Milyen okos vagy Harry, amúgy a másik meg Zambini.

-Jézusom...hogy bírod? - csodálkozott Hermione.

-Könnyen, elég megfenyegetni őket, hogy darabjaikra átkozom. - itt Ron éppen meg akart fulladni egy serleg töklében.

*öklendezés* - Csak nem azt mondod, hogy félnek tőled - *öklendezés*

-Azért azt nem mondanám... -de az öltözéses incidenst mégsem akartam említeni.

-Miért nem? Nyilvánvaló - értetlenkedett Harry

-Arról még nem beszéltem, hogy mindkettő szerelmes belém...

-A faszfejek! - kapta oda a fejét Fred. (Ő is szerelmes belém) - Elintézzem őket édesem?

-Te is fejezd be.

Komolyan mondom mindenki megőrült vagy nem tudom. Fogtam magam felálltam az asztaltól és elindultam legendás lények gondozására. Hát ezt már nem lehet idegekkel bírni.

Odafele úton nem volt társaságom. Pontosítok Malfoy becsatlakozott, hogy elkísér de küldtem felé egy gyilkos pillantást és leesett neki, hogy jobban teszi ha egy ideig ram se gondol.

Szóval legendás lényeg gondozása. Hmm hipogriff érdekes. Nagyon szép állat tény de veszélyes is és én nem mennék a közelébe Harry ügyesen lerendezte. De Malfoynak itt is oda kellett mennie pöffeszkedni mert hát nem ő volt a középpontba így csak magának köszönheti, hogy majdnem eltört a keze. A hangsúly azon van, hogy majdnem mivel megúszta a horzsolással. De hát ezt is túl kell drámázni. Egy gyökérrel kevesebb szobatárs két hétig hát még ilyen jó hírt.

Az ez utáni bájitaltan, dupla bűbájtan és átváltoztatástan gyorsan elment. Nem volt sok tanulnivaló. Szóval a délután további részét a könyvtárban töltöttem Hermionéval.