A félvér hercegnő [ÁTÍRÁS ALATT]

13.fejezet: Csukd be a szemed

Két hetet ugrunk előre az időben. A kötésektől már megszabadultam másfél hete és Madam Pomfrey a vizsgálat alapján látta, hogy nem kell félni, hogy beszakadnak a varok mert már nem is látszottak. Így engedélyezte az átváltozást. Na végre. Már mióta erre vártam. Dracot szokásosan rémálmok gyötrik én pedig egyre kevesebbet alszok. A szőkével minden percet együtt töltünk nem mozdul mellőlem. Van, hogy az ikrekkel sem emged hat szemközt beszélni vagy egyátalán nem tudunk beszélni. Ez nem valami jó. Az ikreket is mondhatni régóta ismerem és nem akarom velük megszakítani a kapcsolatot. Olyanok nekem mintha a bátyáim lennének. Na és Draco. Ő úgy viselkedik mintha az anyja lennék. Hihetetlen. Az elején ki sem néztem volna ezt belőle. Legalább ez alatt a két hét alatt mégjobban megismertem. És bevallom őszintén én is kezdek úgy ragaszkodni hozzá ahogy ő is hozzám.

A szokásos menetrend volt. Már egyre rosszabb mert többet ordít éjjel mint az elején. Van, hogy hússzor meg kell nyugtatnom egy éjszaka és pólót kell cserélnem neki. Te úr isten tényleg olyan vagyok mintha az anyja lennék.
Tehát mint mondtam a menetrend most sem történt máshogy a taskás szemeimmel a plafont bámultam. Draco a mellkasomin feküdt, kezei a derekam köré voltak fonva. Nemsokára 7 óra fel kellene ébreszetem Dracot. Ránéztem és nem volt szívem felkelteni. Olyan békésen aludt. Ilyen sem volt mostanában, hogy láttam volna az arcán, hogy ilyen nyugodt. Elkeztem simogatni a haját és a hátát.

Negyed óra múlva sajnos kénytelen voltam felkelteni.
-Draco. Kelj fel. Nemsokára vége a reggelinek. Nem lenne jo éhgyomorral beülni bűbájtanra.-mondtam halkan és tovább simogatta. Nem kelt fel.
-Draco-simítottam végig az arcát.
-Hm?-na végre.
-Ideje felkelni ha nem akarsz üres hassal beülni bájitaltanra.-simogattam tovabbra is az arcát.
-Még egy kicsit. Kérlek.-tovabbra sem nyitotta ki a szemét.
-Ne aludj vissza. Így is nehezen tudtalak felkelteni. Gyerünk lustatság felkelni.-próbáltam magam kifehteni a kezei közül és felkelni de hiába.-Draco. Attól még, hogy te aludni akarsz én szeretnek valamit enni is.-adtam fel.
-Hova sietsz? Szombat van.-mondta nyugottan.
-Tényleg?-odanyúltam az éjjelipolcomhoz hogy magam elé vegyem a naptáram.-Basszus tenyleg én meg azt hittem, hogy csütörtök van.-visszatettem a naptárat a helyére, és tovabb símogattam a szőkét.
-Ne a hátamat.-suttogta
-Mi?-néztem rá amire kinyitotta a szemét. Ahogy rám nézett nem csak, hogy kinyitotta a szemeit. Nem azok egyenesen kipattantak. Ámossagnak nyoma veszett.
-Úr isten hogy nézel ki?-ült fel.-Ez miattam van?-mutatott a táskáimra és végugsimított rajtuk a hüvelykujjával.
-Nem. Dehogy. Csak nem tudok aludni.-nyugtattam.-De ha már szombat van használjuk ki.
-Egyetértek. De most fordítva leszünk.-hátra dőlt majd ráhúzott a mellkasára. Egyik kezet a derekam köré fonta a másikkal a hajamat símogatta. Nem is tűnt már annyjra álmksnak. Hamar elaludtam.

-Sophie! Nem szívesen keltelek fel de mindjárt dél van.-simított végig az arcomom.
-Még egy kicsit.-kérltem álmos hangon csukott szemmel.
-Nem lehet. Na gyere-kiszallt az ágyból majd felkapott a kezébe. Kivitt a fürdőbe és ott hagyott. 2 perc múlva visszatért. Hozott nekem ruhát.
-Köszönöm.-mondtam mire a szöszi arcán egy elegedett mosoly ült ki. Azzal kiment és becsukta maga mögött az ajtót. Felöltöztem egy haspóló és melegítőnadrág volt a szett. Fogat mostam, megfésülködtem és felkötöttem a hajam egy laza konytba. Belenéztem a tükörbe majd megláttam a szemem alatt éktelenkedő táskákat. Gyorsan megfogtam egy korrektort és orvosoltam a problémát.

Kinyitottam az ajtót. Draco állt az ajtó előtt. Kezeben volt a palcája.
Megfogta a kezem majd leültetett az ágyra.
-Csúkd be a szemed.-húzta mosolyra a száját.
-Mire készülsz?-kerdőntekintettel néhtem rá, majd becsuktam a szemem.
-Orchidessis.-hallottam ahogy kimond egy varázsigét.-Kinyithatod a szemed.

Lassan kinyitottam a szemem. A fiú ott állt továbbra is elöttem kezébe egy csokor virággal. Nem akármilyen csokorral. Egy csokor fehér rózsával. Kezét nyújtotta majd felhúzott az ágyról.
-Amiért törődsz velem. És miattam nem alszol. Szeretném megköszönni, hogy gondoskodsz rólam.-nyújtotta át a csokrot.
-Igazán  nincs mit ez temészetes.-varázsoltam egy vázát az éjjeliszekrényemre mert ott volt a legláthatóbb hely a szobaban és beletettem.-Nagyon szép. Köszönöm.-közelebb lépett és háulról átölelt.
-Én köszönöm.-sutogta a fülembe. Megfordítot átkarolt és úgy indultunk ebédelni. Kéz a kezben.