A félvér hercegnő [ÁTÍRÁS ALATT]

17.fejezet: svk apával

Elköszöntünk az ikrektől és indultunk svk-ra. Beérve a terembe leültünk a helyünkre. Becsengettek és kicsapódott az ajtó. Apa viharzott be rajta.
-Lapozzatok a 394.oldalra.-húta le a kivetítővásznat és elindult a terem végében álló kivetítőhöz.
-Hol van Lupin professzor?-kérdezte Potter.
-Nemhinném, hogy közöd lenne hozzá Potter. Legyen elég annyi, hogy a tanár úr nincs olyan állpotban, hogy taníthatson. 394.oldal.-koppintott a pálcájával a diavetitőre.
-A vérfarkas?-rémült meg Ron.
-De tanár úr még csak a rötsipkás és a bicegóc jön. Az éjjeli álltok utána következnek.-világosította fel Hermione.
-Csend legyen.-szólt rá nyugottan apa.-Nos ki tudja megmondani. Mi a különbség egy animágus és egy vérfarkas között?-sétált előre. Hermionének a magasban volt a keze.-Senki?-fordult meg.-Ez igen sajnálatos.
-Én tudom!-keztde Hermione.-Az animágus mindig önszántából változik át. A vérfarkas viszont kénytelen. Teliholdkor amikor átválotzik elveszti az emberi tudatát. A legjobb barátját is megölné. A vérfarkasok csak a fajtársaik hangjára reagálnak.-fejezte be.
-Aúw-próbát utánozni Draco egy vérfarkast és rámnézett.
-Köszönjük Mr.Malfoy. Másodszor szólat meg engedély nélkül Mrs.Granger. Nem tud lakatot tenni a szájára? Vagy erényének tartja, hogy ilyen bosszantóan tudálékos?-lépett oda Hermionéék asztalához.
-Ez most sajnos jogos.-sugta oda Ron.
-5 pont a griffendéltől.-indult vissza apa a kivetitővászonhoz.
-Draco mit csinálsz? Mi ez?-mutattam egy papírra amit pont akkor hajtott össze madár alakúvá, ráfujt egyet és a papírmadár odarepült Potterhez.
-Tudatlanságotok gyógyítására. Hétfő reggelig mindenki letesz az asztalomra egy két tekercses házidolgozatot a vérfarkasról. Azon belül is annak felismeréséről.
-Holnap kviddics meccs lesz!-vágott a szavába Potter.
-Akkor azt ajánlom magyon vigyázz magadra Potter. A velégtagvesztést nem fogadom el kifogás gyanánt. És csak ezért a beszólásért te három oldallal írsz.-hajolt közel hozza.-394.oldal.-és újra elindult a kivetítő felé. Nem figyeltem már mit mond mert Potter széthajtotta Draco madarát és ijedtem rám nézett.

Óra végen battyogtunk ki a teremből.
-Mit adtál Potternek?-fogtam meg a kezét.
-Miért érdekel?-szorította meg a kezem.
-Kérdésre nem szokás kérdéssel felelni.
-Csak egy kis ízellítőt a holnapi meccsről. Hogy az egyik hajtó nekidobja a labdát ő meg leesik a seprűről.

Nap végén jártunk már. Battyogtunk a vacsoráról a szobánkba.
-Szerintem én kihagyom a holnapi mérkőzést-ahogy ezt kiejtettem rohannom kellett a wc-re mert elkapott a hányinger. A wc-fölé hajoltam és egyből jönni kezdett belöllem vissza a vacsora. Draco gyorsan kapcsolt és odasietett és megfogta a hajam, hogy le ne hányjam.
-Biztos nem csinált veled semmit Potter?
-Biztos. Pont időben jöttetek.-könnyeztem be és a vallára hajtottam a fejem.-Ha akkor nem jöttök apával nem is tudom mi lett volna-kezdtem sírni. Draco szorosan magához ölelt és egy puszit nyomott a fejemre.
-Ne félj. Mostmár itt vagyok. És nem engedem többet Pottert a közeledbe. Megígérem.
-Draco.
-Igen?-kérdezte aggodóan.-Baj van?-Tette a kezét a homlokomra.-Te lázas vagy. Most azonnal viszlek a gyengélkedőre.-emelt fel a kezébe.
-Nincs semmi baj. Nem vagyok lázas.-nyugtattam meg de semmi haszna nem volt. Erősen szorítottam a nyakát mert rohant  a gyengélkedő felé.

-Madam Pomfrey.-szolt Draco.
-Miben segithetek? Mi törtent?-nézett rám. Még mindig nem tett le.
-Lázas.-kezdte.
-Rendben van. Tegye le erre az ágyra mindjárt kap orvosságot az éjszakát a gyengélkedőn tölti.
-Nem tölthetem a gyengélkedőn az éjszakát.-sugtam oda a fiúnak.-Szükséged van rám.
-Megleszek.-letett az ágyra, nyomott egy puszit a fejem tetejére majd szép lassan elhagyta a gyengélkedőt.

Kaptam orvosságot. Hamar elnyomott az álom. Nyugottan aludtam. Egyszer keltem fel éjjel. Egyfolytában azon járt az agyam, hogy mi lehet most Dracoval. Végül visszaaludtam.

Reggel éreztem, hogy valaki fogja a kezem. Kinyitottam a szemem. Ki más lett volna mint Draco.
-Jóreggelt Szépség!-köszönt.
-Joreggelt Szöszi.-néztem a kezére ami csupa vér volt.-Mit csináltál a kezeddel?-remültem meg.-És a szemeid. Aludtál egyátalán?
-Muszáj ezt-nem hagytam, hogy befejezze.
-Mond el.-szoltam neki nyugott hangnemben.
-Oké. Szoval ne ijedj meg. Egyszer elaludtam és arra keltem, hogy nem vagy mellettem és volt egy álmom Potterről és rólad és olyan ideges lettem, hogy a kezemmel törtem millió darabra az asztalomat. Utána már nem akartam visszaaludni mert nem voltál mellettem. De most legalabb ki tudtad pihenni magad. Nem úgy mint mikor nem hagylak aludni.-hajtotta me a fejét.
-Draco.
-Igen?-emelte fel a fejét.
-Teljesen elfelejtettem.
-Mit?
-Veleszületett animágus vagyok. Ha akkor átváltozok valami kisebb állattá-ismét nem hagyta, hogy befejezzem.
-Akkor megfogja a pálcáját és megöl.
-Igaz. De ha gyors vagyok talán el tudok menekülni.-megszorította a kezem.
-Még szerencse, hogy megjegyeztük mikor mentél el wcre gyanús volt, hogy ennyire sokáig tart.

Madam Pomfrey elengedett. A gyógyszer hatott. Nem volt semmi bajom. A meccsre megsem mentem el. Draco meselte, hogy a dementorok megtamadták Pottert. Sajnos Dumbledore megmentette. Most a gyengélkedőn fekszik. A hugrabug nyerte a meccset mert az a Diggory elkapta a cikeszt.