Még mindig szeretlek (még mindig szeretlek)

A Kitálalás

Harry szemszöge

Csúnyán elszóltam magam, az biztos. Fogalmam sincs mi ütött belém. Biztosan nem mondtam olyan hangosan, de az én szerencsémmel ezt Malia még pont meghallotta.
,, Nem azért szakítottam"
Mit gondoltam én akkor, amikor ezt mondtam? Ezzel felrúgtam mindent, amit eddig nagy nehezen felépítettem.
Felépítettem egy tökéletes életet Maliának és egy tökéleteset nekem, amiben nem bánthatom őt.
De kit is akarok álltatni?
Nekem ez így nem tökéletes. Ez minden, csak nem az.
Talán ezért is mondtam ezt neki, mert nem bírom már nélküle.

Magyarázatot kell neki adnom, tudom...tudom,hogy nem nyugszik bele, és ha mást nem, majd ő keres fel.
Furcsa nem? Az ember milyen gyorsan képes kiismerni azt akit szeret. Elég volt ez a rövid idő ahhoz, hogy kiismerjem és tudjam egyes helyzetekben ő mit is tenne.
Szóval elindultam. De még mielőtt találkoztam volna vele, beugrottam egy baráthoz tanácsot kérni.

-Hali.
-Szia. Foglalj helyet. Úgy látom ma fölöttébb keresett személy vagyok. - nevetett Josh, míg leállította az éppen nézett sorozatát, ha jól láttam valami Japán rajzfilm lehetett, amit Malia is sokat nézett. Anime. Így hívják.
-Hát ilyen ez a pop szakma.
-Ahogy mondod. Mi járatban?
-Elszóltam magam Maliának.
-Hallottam hírét.
-Mi?
-Malia itt járt és azt akarta, hogy mondjam el. - világosított fel. Tudtam. Tudtam, hogy ki akarja deríteni.
-Elmondtad?
-Dehogy!Ezt neked kell elmondani, hiszen ez a te dolgotok. De figyelj
-Hmmm?
-Ha elmondod utána mi lesz?

Na ez a kérdés fejbe vert. Fogalmam sincs mi lesz utána. Én szeretem, és tudom, hogy még ő is. De vajon a mi szerelmünk elég ahhoz, hogy újra kezdjük?
Elég erősek vagyunk?
A válasz:fogalmam sincs. Szeretném azt hinni, hogy igen, de ez a valóság és nem egy gyerek mese. Malia nem biztos, hogy megbocsájt és újra együtt leszünk. Semmi sem biztos,de egy próbát megér nem?
-Őszintén? Nem tudom. Ez már csak Malián múlik.
-Hát akkor sok sikert. Én küldöm az energiákat és szurkolok. Ha még most elindulsz talán utól is éred őt.
-Mikor ment el innen?
-Előtted pár másodperccel ment el.
-Akkor sietek. Köszi mindent.
-Majd írj mi volt. - mondta és már rohantam is ki a házból.Ilyen rövid időre sem találkoztam még Joshhal az biztos. De most mit mondjak? Az életem manapság elég pörgős. Általában ezt magamnak kreálom,hogy minél jobban kizárjam az érzéseim. Fellépéseket szervezek egymás után, találkozókat másokkal, és csak abban bízom, hogy minden egyes kínom elfelejtem. Bár sokra nem mentem vele. Akármennyire is akartam, nem tudtam,, új életet kezdeni" nélküle. Minél jobban toltam el magamtól, annál jobban vágytam arra, hogy velem legyen.

Menet közben igyekeztem minden gondolatom összeszedni, de egy kiabálásra lettem figyelmes.
A gondolatmenetem ez szakította meg,hogy egy nő erélyesen rászólt valakire, hogy engedje el.Biztosan bajban van. Tudtam, hogy nem gondolkozhatok tovább, cselekednem kell. Akárkiről is van szó, muszály segítenem.
A

lábaim maguktól futásnak eredtek és rohantam is a hang irányába.
Amikor már a közelben jártam, mikor már láttam a női alakot hátulról, rájöttem ki is az. Malia volt, egy srác nem akart elengedni.
Mostmár még gyorsabban közeledtem feléjük.,, Maliát senki sem bánthatja" csak ez az egy dolog járt a fejemben.

Amikor már odaértem egyszerűen elrobbant az agyam. Nem gondolkodtam, csak bevertem annak a srácnak,aki mint kiderült Evan volt.
Abban a pillanatban nem foglalkoztam azzal, hogy talán felismer, vagy beköp egy bulvárlapnak és akár holnapra tele lesz velem az újság, és azzal, hogy mit is tettem.
Nem gondolkodtam, mert Maliáról van szó. Nem érdekelt semmi, még az sem, hogy ezzel akár a hírnevem is elronthatom. Akkor, ott, abban a pillanatban egy fontos dolog volt számomra, hogy őt megmentsem.
És ekkor fejbevert az élet.
Rájöttem, hogy nem akarok nélküle élni. Nem érdekel, hogy ezután már sosem lesz olyan a kapcsolatunk, mint régen, igazából nem is akartam. Csak annyit szerettem volna, hogy velem legyen ameddig csak lehet.
Én akarok mosolyt csalni az arcára, azta akarom, hogy az én vállamon sírjon, hogy ő legyen az utolsó, akit meglátok elalvás előtt, illetve ő legyen az első, akit meglátok, mikor felkelek.
Tudtam, hogy ezek után vallani fogok.
Mindent elmondok neki, az elejétől kezdve, mindent.

Még egyet rákiabáltam, ő pedig mint egy kis nyuszi, elrohant. Persze, mostmár, hogy nem egy lánnyal van dolga, beilyedt és elfutott.
-Jól vagy? - fordítottam magam felé Maliát. Tudtam, hogy nincs jól,hiszen ezután ki lenne jól? Viszont nem tudtam, mit is kellene ebben a pillanatban kérdezni tőle.
-Most már igen. - mondta, ugyanazt amit a bulikor mondott,majd a karjaimba zuhant. Szorosan ölelt magához, mintha csak attól félne, hogy egyszer csak eltűnök.
Ahogy hallottam nem sírt, csak szipogott kissé, a lélegzete pedig egyre jobban normalizálódott, vagyis kezdett megnyugodni.
Mindaz a tudat, hogy ez talán miattam van, akaratlanul is mosolyt csalt az arcomra.

-Szerintem menjünk be, és beszéljünk meg egy pár dolgot, jó? Persze csak ha megnyugodtál.
-Oké. - válaszolt. Láttam rajta, hogy tudni akarja mi is az igazság. Már nem igazán érdekelte Evan viselkedése, hiszen már kíváncsi volt.
Beérve Nina ott volt a konyhában Hermannal. Amikor megláttak, egyből mosollyal az arcukon köszöntek, majd leesett nekik, hogy ki is vagyok, illetve, hogy Malia kíséretében jöttem be. Ezután furcsa arcot vágtak, nem értették a helyzetet, ami igazából érthető, mert Malia nem mondta el nekik a szakítás okát.
Malia szobájába vezetett az utunk, ahol ő becsukta az ajtót, hogy nyugidtan tudjunk beszélgetni. Leült az ágy egyik végébe, én pedig a másikba.

Pár másodperc, kínos, néma csend következett, amit ő szakított meg. Én is pont akkor kezdtem volna beke, de ő gyorsabb volt.
-Ha nem az igazi okod az, hogy én csak kihasználtalak, akkor mi?
-Az elején le szeretném tisztázni, hogy egy percig sem kételkedtem benned, egy percig sem gondoltam ezt. Az igazi ok az, hogy csak téged akartalak védeni.
És itt kaptam egy értetlen tekintetet, aminek hatására elkezdtem mesélni, az elejétől...
Elmeséltem, hogy mennyire boldog voltam vele, és, hogy azért nem vittem nyilvános helyekre, hogy megvédjem őt mint a lesifotósoktól, mint a rajongóktól.
Elmeséltem, hogy meghallottam azt a bizonyos beszélgetést,hogy annak hatására határoztam el, hogy neki egy boldog életet biztosítok.
Elmeséltem, hogy Josh miért távolodott el tőle.
Elmeséltem, hogy utána mennyire megbántam a döntésem, hogy mennyit szomorkodtam én is.
Elmeséltem, hogy is határoztam el, hogy mégis visszaszerzem,mert szeretem.

Kitálaltam mindent előtte. Ő csendben hallgatott végig, rezzenéstelen arccal. Úgy vettem ki, hogy hisz nekem, de egyetlen egy érzelmet nem tudtam leolvasni az arcáról.
A mondandóm végén viszont végre megszólalt.
-Értem. Köszönöm, hogy elmondtad, de ezt nekem még meg kell emésztenem és át kell gondolnom, hogyan tovább.
-Persze, nem is vártam el, hogy mondj valamit.
Hazugság!!!Örültem volna ha mond valamit, de nem akartam semmit sem erőltetni.
Otthagytam, had gondolkodjon, és ezután csak örlődtem,várva a válaszát, hogy mit is fog majd mondani.
Nem éppen vagyok türelmetlen, de azért most örültem volna, ha minél előbb válaszol, akármi is legyen az....